A Fidesz nem bírta elviselni, hogy Márki-Zay adjon át egy bicikliutat, ezért gyorsan átadták előtte

  • narancs.hu
  • 2019. március 26.

Belpol

Kisszerűség a köbön.

Még múlt vasárnap tervezte átadni Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere a város új bicikliútját. Csakhogy az átadás után, amin a Fidesz politikusai nem vettek részt, frissen kihelyezett táblákat találtak a bicikliút mentén, melyek Lázár Jánosnak mondtak köszönetet az új bicikliútért.

A táblákat a Fidesz helyi szervezete helyezte ki, amelyik Márki-Zayt megelőzve már pénteken suttyomban átadta a bicikliutat – írja a hvg.hu.

false

 

Fotó: facebook

Márki-Zayék végül fogták a táblákat, és átvitték Lázár János batidai vadászkastélyához. Minderről a polgármesteri hivatal FB-oldalán így emlékeztek meg: „A város vezetője szerint nagy szükség volt az új kerékpárútra, nap mint nap igen sokan használják. Megjegyezte, hogy a fejlesztésekért mindig köszönetet mondott Lázár Jánosnak és az előző városvezetésnek, hogy pályázott, a magyar államnak pedig azért, hogy Hódmezővásárhely rendelkezésére bocsátotta az unió pénzét. Azt a vasárnap esti internetes heti összefoglalójában is kihangsúlyozta, jobban örült volna, ha Benkő Zsolt külterületekért felelős önkormányzati képviselővel adhatta volna át közösen a kerékpárutat. Ezzel arra utalt, hogy a fideszes városatya pénteken egyedül, pontosabban helyi polgárok kíséretében egy ad-hoc avatást rendezett. A polgármester szerint a vásárhelyi Fidesz különös sportága a "hányszor tudunk felavatni egy utat?". Tavaly is történt hasonló, akkor Hegedűs Zoltán frakcióvezető és Benkő Zsolt külön-külön is átadta a Bodzási utat.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.