A hét kérdése: Helyes volna-e a jövő évi választások bojkottja? Kunhalmi Ágnes válaszol

  • narancs.hu
  • 2013. május 29.

Belpol

Az MSZP oktatási szakpolitikusa szerint világos, hogy a 2014-es választás nem lesz fair, de szerinte a Fidesz így is legyőzhető.
Kunhalmi Ágnes

Kunhalmi Ágnes

Fotó: Németh Dániel

A kérdésre nagyon egyszerű a válaszom: nem, semmilyen körülmények között nem látom értelmét a jövő évi választások bojkottjának. Ez egészen addig így van, ameddig a szavazófülkékben a választás titkosan zajlik, és senki nem ellenőrzi semmilyen formában, hogy ki kire szavazott.

Az világos, hogy a 2014-es választás nem lesz fair. Még a miniszterelnök is azt mondta tavaly egy interjúban, hogy a fair választás feltétele, hogy egy évvel előtte minden feltétel ismert legyen, ez pedig már ma sincs így. De ezzel együtt is, a szavazófülkék országszerte nyitva fognak állni, és a leadott szavazatok alapján dől el a választás. A Fideszt le lehet és le is fogjuk győzni jövőre, egész egyszerűen azért, mert hosszú évek munkájával bebizonyították, hogy alkalmatlanok a kormányzásra.

Kormányzás helyett saját klientúrájuk építésével vannak elfoglalva, és egy nagyon torz, a hétköznapi valósággal köszönőviszonyban sem lévő, jelszavak szintjén kitalált politikát erőltetnek, amitől azt várják, hogy senki ne vegye észre, mi zajlik az utcákon. De bármennyire is szeretnék a Fidesz stratégái, az emberek nem hülyék, és nem lehet őket két trükkös mondattal megvezetni.

Nem véletlen, hogy már most elindították saját országgyűlési kampányukat, persze adóforintokból. A Fideszben pontosan tudják, hogy a többség nem szavaz majd rájuk 2014-ben, ezért arra építenek, hogy a választók többsége távol maradjon, passzívan eltűrje, ami zajlik. Ez a stratégia azonban alapjaiban elhibázott.

Magyarország le akarja és le is fogja váltani a Fideszt. A választók többsége megbízható és felkészült vezetést, nyugalmat, normális hétköznapokat akar. Ehhez pedig olyan kormányzást, ami arról az életről és valóságról szól, amit mindenki tapasztal a mindennapjaiban. Nem azt a ködös, formátlan, ideológiát harsogó, de egyébként sikertelen vagdalkozást választják majd, ami ma kormányzás címszóval zajlik, hanem egy megbízható és hozzáértő alternatívát.

Ezt az ajánlatot ma az MSZP képviseli Magyarországon, és meggyőződésem, hogy többséget is fogunk kapni hozzá egy év múlva a szavazófülkékben. Ezért teljesen értelmetlen lenne a bojkott.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.