Barackfa, barackfa – Válaszolt a minisztérium!

  • narancs.hu
  • 2013. május 29.

Belpol

Azért választotta a KIM az „Összetartozás dalának” a Barackfát, mert „úgy ítélte meg, hogy zenei felépítésében tökéletesen alkalmas arra, hogy gyerekkórusok és kis csoportok önálló egységként abban megszólaljanak, s ha közösségi éneklésről beszélünk, ez a szempont nem elhanyagolható”. Mi kérdeztünk, a minisztérium válaszolt.

Az „Összetartozás dalával” (Barackfa – vonatkozó cikkeink itt és itt olvashatók) kapcsolatban megkerestük a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályát, és következőkre voltunk kíváncsiak:

1.      Ki(k) döntött(ek) arról, hogy a Barackfa című dal legyen az „Összetartozás dala”?

2.      Volt-e valamilyen felhívás a zenészek felé, hogy a minisztérium az alkalomra egy ilyen zeneművet szeretne?

3.      Ha volt, kik jelentkeztek?

4.      Ha nem volt, mely dalok közül választották ki a Barackfát?

5.      Hogyan fogadta a közönség a dalt – milyenek az eddigi tapasztalatok?

6.      Mennyi volt a Barackfa című dal szerzői honoráriuma, mennyit költ és költött a minisztérium a zenemű eddigi és jövőbeni promóciójára?

A minisztériumtól az alábbi választ kaptuk. Úgy gondoljuk, nem igényel kommentárt:

Bársony Bálint és Gergely Éva tavasz elején indította el a Hangold újra! kezdeményezést, melyből egy daloskönyv született, 14 dallal. A Hangold újra! célja, hogy az együtt éneklés és zenélés öröme minden fiatal számára elérhető és átélhető legyen. A KIM a nemzeti összetartozás napjának szervezése során gondolt arra, hogy a nemzeti emléknapok sorában újnak számító kezdeményezéssel áll elő: közös éneklésre invitál mindenkit határon innen és túl, a nyelvéből, zenéjéből, kultúrájából erőt és értéket merítő magyarság nemzeti megújulásának, összetartozásának kifejezésére. A Hangold újra! fiatalokat és időseket, profikat és amatőröket összefogva bátorít a közös éneklésre, amely közösségi élmény. Tekintettel arra, hogy ez egy létező, sikeres kezdeményezés, a minisztérium nem látta indokoltnak, hogy külön pályázatot írjon ki erre a célra.

A Barackfa c. dal eredeti változata a Hangold újra! albumon található. Nem karaokét szerettünk volna szervezni, hanem egy olyan könnyen tanulható, kórusok és közösségek által jól énekelhető dalt kerestünk, amely a diaszpórában élők által is egyszerűen elsajátítható. Ugyanakkor fontos elmondani – olvasva a dalt ért kritikákat –, hogy a művészi szabadságot tiszteletben tartva elfogadtuk a dalt szövegében és zenéjében, mindössze a június 4-ei nemzeti összetartozás napjára egy átdolgozott, áthangszerelt verzió készült, illetve klip, amelyet a nemzeti rendezvények és emléknapok szervezéséért és lebonyolításáért felelős Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Nonprofit Kft. rendelt meg. Tájékoztatásuk alapján az „Összetartozás dala” gyártási költsége: 550 000 Ft+áfa, mely tartalmazza a dal jogdíját (mely magában foglalja az eredeti mű zenei átírásának és áthangszerelésének, illetve a dal zenei alapjára gyártott videoklip készítésének jogdíjköltségét), illetve a hangfelvétel és videoklip-forgatás költségét (teljes szakmai személyzet közreműködésével), valamint a dal átírási és áthangszerelési költségét.

Külön a Barackfa c. dalnak a promóciójára a KIM nem különített el forrást, az emléknapot népszerűsítjük. Az összes nemzeti ünnep és emléknaphoz hasonlóan a nemzeti összetartozás napja kapcsán is a minisztérium gondoskodik az emléknaphoz kapcsolódó programok (amelynek részét képezi az „Összetartozás dala” is) összességének megfelelő médiamegjelenésekről.

Az általunk használt YouTube- és Facebook-felület ráadásul nem kerül pénzbe, és elég komoly sajtót kapott a dal ahhoz, hogy komoly nézettséget és visszhangot váltson ki. A nemzetiosszetartozas.kormany.hu oldalunkon is több mint 20 ezren kattintottak már a dal menüpontjára.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.