A kormánypropaganda máris visszaüt az MTA elnökének

  • narancs.hu
  • 2017. május 11.

Belpol

Holnaptól már hazaáruló lesz Lovász László.

Az MTA egy hosszas közgyűlést követően állt ki kedden a CEU mellett, ami elsőre kissé későnek tűnhet, lévén a kormányzati támadás március végén indult meg az egyetem ellen, de ez most igazából mindegy. „Nagyon szerencsétlennek tartanánk a magyar tudományra nézve, ha a CEU-nak el kellene mennie Budapestről” – mondta két nappal ezelőtt az akadémia frissen újraválasztott elnöke, Lovász László.

Ma pedig egy olyan cikkbe lehet belefutni a Habony Árpádhoz nagyon erősen kötődő, 888.hu nevű portálon, amely szenzációs címben tálalja, hogy „A Magyar Tudományos Akadémia újraválasztott elnöke amerikai állampolgár”. Hogy ez miért is volna bűn, az nem derül ki eme remek írásból, bár a portál szerint a matematikus kettős állampolgársága nemzetbiztonsági kockázatot” is felvethet. Persze, a cikk azt valamiért elfelejti megemlíteni, hogy a Bolyai-nagydíjas matematikus 1987-től a Princetoni Egyetem, 1993 és 1999 között a Yale félállású egyetemi tanára volt, de dolgozott a Vanderbilt Egyetemen is, így aligha meglepő, hogy megszerezte az amerikai állampolgárságot is. Persze, azt mégse írhatták le a kormánypropagandisták, hogy megpróbáltuk lejáratni az MTA-elnököt, amiért kiállt a CEU mellett, de sorry, nem találtunk semmit, felsültünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.