Tokaj-Hegyalja átalakulása - 2. rész

A mélyére ásnának

  • Grünczeisz Kata
  • 2012. április 1.

Belpol

Bár Tokaj-Hegyalja borvidékként lett világörökségi kultúrtáj, a térség több a szőlőre épülő monokultúránál: bányászok, iparosok, mező- és erdőgazdászok századok óta élnek itt. Az immár műemlékvédelem alatt álló történeti táj fejlődését a nemzeti vidékstratégia is a szívén viseli, a helyiek közül azok, akik nem borászok - vagyis a többség - mégis megkötésektől, lehetőségeik erőteljes korlátozásától tartanak.

A rendszerváltás óta számos átalakulást megért - az Állami Gazdasági Borkombinát a bor tömegtermelését, a cukorkvóta a szerencsi cukorgyárat szüntette meg -, huszonhét települést magában foglaló Tokaji Borvidék Kultúrtáj mintegy nyolcvanezer lakosa 2002-ben nagy reményekkel fogadta a világörökségi státust. (Lásd: A napos oldal, Magyar Narancs, 2012. február 16.) Ám az elmúlt tíz évben a robbanásszerű fejlődés helyett folytatódott a fiatalság elvándorlása, mérséklődtek a beruházások, viták zajlottak szivattyús és szalmatüzelésű erőművek körül, utóbb pedig szigorodtak a világörökségi szabályozások. Ez utóbbi nemcsak a helyi bányászokat aggasztja, de a potenciális befektetők sincsenek elragadtatva.

A világörökségi törvény előírta kezelési terv kivitelezésére a régió külön térségfejlesztési irodát és büdzsét kapott, amelyet a terület nagysága mellett a szerencsi erőmű és a bányák miatti UNESCO-eljárással indokolnak. A szakpolitika és a térség szereplői közötti koordinációt a júniusban létrejött Tokaj-Hegyalja Világörökségi Térségfejlesztési Programiroda végzi. (Jelenlegi vezetője a tanácsadó-szakpszichológus Takács András, akinek a karrierje az Abaújaranyos Faluszépítő Egyesület elnökeként az Aranyos-völgybe tervezett szivattyús energiatározós erőművek megakadályozásával indult 2007-ben, majd a szerencsi szalmatüzelésű erőmű elleni küzdelemben - mint a borászokat tömörítő Tokaj-Hegyalja Fejlődéséért Szövetség ügyvivője - folytatódott.)

Az örökség nevében

Míg a térségfejlesztési programiroda a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) alá tartozik, addig a 2014-2020 közötti időszak térségfejlesztési programját a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) dolgozza ki az idén. Az előkészítésen munkálkodók eredményesnek értékelik a 2011-es évet: a VM egy évtized után újraindította a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet (amelynek megszerzését az Élet és Irodalom birtokába került nem hivatalos taggyűlési jegyzőkönyvek szerint hajdanán a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. tagjai - így Szász István Attila ügyvéd, Kékessy Dezső volt párizsi nagykövet és a felesége révén érdekelt Orbán Viktor - igencsak támogatták), elfogadták a világörökségi törvényt, és történeti tájjá nyilvánították a borvidéket, a 2013 végéig mintegy 300 milliárd forintos költségvetéssel számoló nemzeti vidékstratégia pedig különösen fontos tervként jegyzi a Tokaj-Hegyalja világörökségi térségfejlesztési programot.

"A világörökségi törvénnyel és a történeti tájjá nyilvánítással átrendeződnek a térség irányító pozíciói. A beruházásokat és fejlesztéseket közvetve a kulturális örökségvédelem és a VM alá tartozó programiroda fogja kontrollálni" - állítják a helyi viszonyokat jól ismerők, akik úgy látják, a politikai erők saját játszóterüknek tekintik Magyarország egyik legszebb vidékét. Így volt ez a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű hőerőmű idején hatalmon lévők esetében is - az erőmű kivitelezője a BHD Hőerőmű Zrt. lett volna, amely mögött Hujber Ottó MSZP-közeli vállalkozó, az orosz államadósság lebontásáról elhíresült Intertraverz Zrt. elnöke állt -, de akkor még adódtak kiskapuk a beruházás meghiúsítására. A BHD öt évet és közel egymilliárd forintot invesztált a vállalkozásba, de a sorozatos akadályoztatások és az UNESCO közbenjárása miatt végül nem építették meg a létesítményt. "Mivel a hatalom két oldalán állók nem tudtak megegyezni az üzletről, kitört a haddelhadd. Az akkori ellenzék mögött álló gazdasági körök a zöld és civil szervezeteken keresztül mozgatták a szálakat, miközben az UNESCO világörökségi bizottsága tudtán kívül asszisztált az egészhez" - magyarázza neve elhallgatását kérő forrásunk. A jövőben azonban nehezebb lehet civil szervezetek mögé bújni. Az 1405/2011-es kormányhatározat (amely a vállalkozások adminisztratív terheit kívánja csökkenteni a közigazgatás átalakításával) 83. és 91. pontja jelentősen megnyirbálná a civil szervezetek ügyféli jogállását, azaz annak a lehetőségét, hogy a civilek bíróságra vigyenek egy-egy ügyet. Az augusztusra tervezett jogszabályváltozás értelmében - ami nem mellesleg a nemzetközi és az uniós joggal is ellentétes - egy beruházással szemben csak a közvetlenül érintettek élhetnek jogorvoslattal - míg jelenleg ügyféli joguk van a hatásterületen működő civil szervezeteknek is.

Eközben Szerencsen - ahol továbbra is égető szükség van új munkahelyekre, és ezzel a szocialista Rónavölgyi Endrénét váltó fideszes Koncz Ferenc is tisztában van - újabb beruházás készülődik: a GSV Kereskedelmi Kft. Szerencs határában üveggyapotgyárat húzna fel, ám a szomszédos telek tulajdonosa nemrég kifogást nyújtott be, így az építkezés csúszik. A Magyarország egyik legnagyobb építőanyag-forgalmazójaként ismert GSV azt a piaci rést szeretné kihasználni, amit a 2009-ben bezárt salgótarjáni üveggyapotgyár hagyott maga után (az üveggyapotot azóta Szlovákiából szállítja be a cég). "A teljes beruházási összeg körülbelül 9,5 milliárd forint, melynek körülbelül egyharmada pályázati, egyharmada magán-, egyharmada pedig banki forrás" - tudtuk meg Koncz Ferenctől. Az évi 10 ezer tonna készterméket előállító gyár közvetlenül 180, közvetve további 40 embernek ad majd munkát, s már az építkezés alatt is tevékenykednek négy-ötszázan. A debreceni székhelyű, 2010-ben hatmilliárd forintnál nagyobb árbevételt és mintegy 280 milliós adózott nyereséget produkáló GSV-t Fidesz-közeli cégként emlegetik; erre legutóbb 2009 decemberében utalt a debreceni közgyűlési ellenzék, amikor a város a repülőtér melletti ingatlanokat áron alul adta el a GSV-nek. Kósa Lajos a vádakat visszautasította, mondván, az akkori piaci helyzetben ennyit lehetett kapni az ingatlanokért (a nyilvános pályázatra más ajánlat nem is érkezett).

"A létesítmény zöld gyárnak is nevezhető, hiszen a termelés zárt technológiával valósul majd meg (hasonlóképpen a tervezett szalmatüzelésű erőműhöz - G. K.),ráadásul az üzem maga is a környezetipar része lesz, mert hőszigetelő terméket fog előállítani. A termék kvarchomok felhasználásával és hulladéküveg újrahasznosítása révén jön létre, míg a keletkező hulladék jelentős részét a visszaforgatással felhasználják" - magyarázza Koncz. "Ehhez a beruházáshoz mindenki pozitívan áll hozzá, miközben az üvegek felolvasztását végző, földgázzal működő kemencék fosszilis kibocsátást idéznek elő, a szalmatüzelésű erőmű pedig csak járulékos emisszióval járt volna. Nagy üzletre van kilátás, hiszen az épületek hőszigetelésének támogatása szerepel a nemzeti energiastratégiában is" - egészíti ki mindezt egyik forrásunk, aki ezzel együtt is örül a munkahelyteremtő kezdeményezésnek.

Függő játszma

A 2010-ben Tokaj-Hegyaljára érkezett - eredetileg a szalmatüzelésű hőerőművet vizsgáló - UNESCO-ICOMOS tanácsadó misszió elismeri jelentésében, hogy a helyi építészetet ellátó kőfejtőkre szükség van, az útépítéshez követ kitermelő bányáknak azonban nincs létjogosultságuk a világörökségi térségben.

"Az idén negyvenéves világörökségi egyezmény központi témája a fenntartható fejlődés, hiszen az UNESCO nem konzerválni, hanem megőrizni szeretné a helyszínek egyetemes értékeit, ezért minden olyan fejlesztést támogat, amely illeszkedik ezen értékek fennmaradásához. Bár Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékként lett kultúrtáj, ez nem azt jelenti, hogy csak borászati fejlesztések valósulhatnak meg a térségben, a történeti bányák, az üveggyártás, az erdőgazdálkodás vagy a vízi adottságok ugyanúgy a történeti táj szerves részei" - mondja Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese. "A bányakérdés tisztázása ugyanakkor mindannyiunk közös érdeke, és megkívánja, hogy az összes érdekelt féllel konzultáljunk a kezelési terv elkészítése során. Figyelembe kell venni Magyarország nyersanyag-ellátási igényét, míg a probléma másik szintjét a bányászat módja jelenti. Meg kell vizsgálni, hogyan lehet minimálisra csökkenteni a bányászati tevékenységből fakadó környezeti károkat, és fel kell térképezni az elhagyott bányák állapotát, mert ez segíti annak eldöntését, miként kezeljük a tájsebeket" - foglalja össze Soós Gábor, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának vezetője a legsürgetőbb teendőket.

Az addig is számos előíráshoz alkalmazkodó bányászok (a térségben tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok, Natura 2000-es területek és ökológiai csatornák sora található) már a világörökségi egyeztetések kezdetén nyugtalankodtak, ám 2001 októberében az előkészítési munkát végző Környezetvédelmi Minisztérium, a Kutatás és Műemlék Iroda, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága (VMNB), a Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ) és az önkormányzatok részvételével zajlott tárgyalások eloszlatták aggályaikat. A bányászokat biztosították, hogy a kezelési tervben rögzítik azokat a jogerősen megállapított bányatelkeket és kutatási területeket, amelyekre a világörökségi cím követelményei nem vonatkoznak. Hogy a felterjesztett dokumentum térképmelléklete - a szöveges résszel ellentétben - miért nem jelölte a bányákat, arra máig nincs magyarázat, csak valószínűsíthető, hogy a felterjesztők tartottak tőle: a bányákat látva a világörökség bizottság kifogást emel a jelöléssel kapcsolatban. A dolgok jelenlegi állása szerint a világörökség bizottság a térképi lehatárolást veszi alapul, azaz a helyszínen található tizenhat bányát a világörökség részének tekinti - új bányák nyitását viszont semmilyen szín alatt nem támogatja -, a továbbiakról pedig a bányákról szóló, szeptemberre elkészülő tanulmány ismeretében dönt.

"Bányászat és borászat egyaránt hozzájárulnak a világörökségi értékek megőrzéséhez. Tavasztól őszig egyetemisták és kutatócsoportok látogatják a környék bányáit, mivel ehhez hasonlóan gazdag kőzet- és lenyomatgyűjteményt keresve sem találnak máshol" - halljuk Nyitrai Balázstól, az Erdőbényén kovaföldet bányászó Ediafilt Kft. ügyvezető igazgatójától. "Az emberek többsége a bányászathoz negatív képzeteket társít, pedig az iparág nélkülözhetetlen társadalmi szükségletet elégít ki - mondja Cseh Zoltán, a Magyar Bányászati Szövetség alelnöke, a térségben több kőbányát működtető társaság ügyvezetője. - A természet- és örökségvédelem értékeit és érdekeit több intézmény felügyeli, és számos jogszabály óvja, míg a bányavállalkozások számára egyelőre nincs olyan jogszabály, amely megnyugtató védelmet garantálna. Ugyanakkor minden remény megvan arra, hogy a kezelési terv újratervezésébe a természet és örökségvédelem állami felügyeletét ellátó szakemberek mellett már a bányászat felügyeletét ellátó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Klíma- és Energiaügyért Felelős Államtitkársága, illetve a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal szakemberei is bekapcsolódnak" - bizakodik Cseh Zoltán.

"Teljes tiltás esetén az államnak pontosan látnia kell, milyen ásványvagyonról mond le a világörökség kedvéért, és azt is, honnan fogja mindezt pótolni" - mondja Nyitrai, de hozzáteszi, hogy bezárás helyett inkább a rekultiváció (az elpusztult környezet helyreállítása talajjavítással és ültetéssel - G. K.) szigorítására számítanak. "Ha nem lennénk, Portugáliából, Törökországból, Kínából kellene behozni a kovaföldet, amiből többek között olajfelszívót és a biogazdálkodáshoz nélkülözhetetlen talajjavítót gyártunk" - mondja. "A nagyobb teherbírású út- és vasútépítéshez szükséges andezit vagy bazalt hazai viszonylatban csupán néhány helyen bányászható. Gazdaságossági és környezetvédelmi okokból viszont nem mindegy, hogy a felhasználási területre milyen távolságról szállítunk. Másrészről ha beindul a Tokaj-Hegyalja világörökségi térségfejlesztési program, akkor biztosan szükség lesz építőipari alapanyagra" - érvel Cseh, aki búcsúzásképp hozzáteszi: zempléni bányáikban is jól megférnek a védett uhukkal és fekete gólyákkal.

Ásványt fakasztanak

A Mád fölött magasodó domb tetejéről a zeolitbánya olyan, mint egy magaslati terasz: pazar kilátást nyújt a környék lankáira. "Még bányánk sem volt, amikor a fater a nyolcvanas években eladta két biciklijét, és abból a pénzből bérelt hat tűzoltót. Együtt jártuk a hegyeket, vödörbe gyűjtöttük a köveket, aztán hordtuk haza" - emlékszik vissza a kezdetekre Mátyás Szabolcs, a Geoproduct Gyógyító Ásványok egyik tulajdonosa. A Geoproduct kövei kapósak a környéken, belőlük épült fel többek között a "Természetes Kő az Építészetben" díjas bodrogkeresztúri Füleky, az Oremus és a Dereszla Pincészet, de még a szerencsi munkaügyi központ is. A részben uniós forrásból épülő mádi bemutató- és diszkontáruház kisboltjában színes fürdősókkal, ízesített fogporokkal, gyógy- és szépségcikkekkel szemezünk, míg odébb növényi és állati tápanyagként köszönnek vissza az ásványok, de a helyi gyógynövényekből még fürdőfilterre is futja.

Az egykori Országos Érc- és Ásványbányák geológusa, Mátyás Ernő fokozatosan építette fel a családi vállalkozást, miközben idősebb fiával a hegyaljai ásványokban rejlő lehetőségeket kutatta. "Ha csak nyersanyagként adnánk el a zeolitot, megállnánk az alacsony értékű felhasználásnál, ezért húsz éve azon dolgozunk, hogy a mezőgazdaság és a környezetvédelem is alkalmazhassa" - magyarázza Mátyás Tibor geokémikus a családi kutatóbázison, ahol a számítógép vezérelte víztisztítási technológiákat kifejlesztették. A zeolitot körülbelül százféle anyaggal kezelik - és a világ húsz országában értékesítik -, mire szennyvizet és ivóvizet tisztítanak vele, az öntözővíz megtakarítására képes anyag, a zeoplant pedig a sivatagos földrészeken kelendő.

"Tragédia lenne, ha bezárna a bánya" - bizonygatja Sallai István, aki egész életében lakatosként és művezetőként dolgozott. Amióta a több mint kétszáz főt foglalkoztató Országos Érc- és Ásványbányák hegyaljai részlegének, az Állami Borkombinát palackozójának és a Rákóczi Szakszövetségnek is befellegzett, a nagyobb pincészetek mellett csak az önkormányzat és a polgármester szállítócége biztosít állandó munkát a mádi embereknek. (A vaselemek gyártásával foglalkozó Ferroprofil tavaly ősszel ment csődbe.) "Háromszor is próbálkoztak falatozót nyitni a főtéren, de pár nap után csak a pultot támasztották az emberek. Fiatalok nincsenek a faluban, a fiam is Pesten dolgozik, és képzelje, ott huszonhat mádival tartja a kapcsolatot. De amikor Londonban élt, akkor is vagy kilenc mádi volt körülötte."

"Öt évbe és majd félmilliárd forintba telt, mire felépítettük Rátkán a második ásvány-előkészítő üzemünket - mondja Mátyás Szabolcs a fűzöldre festett komplexum előtt. - Újakat lehetetlenség lett volna vásárolni, ezért régi üzemek gépeit pofoztuk ki és építettük be a gépsorba" - teszi hozzá a szerelőműhelyben, ahol többek között az esztergomi szerszámgyárból való esztergapadon dolgoznak. A testvérek számára borászat és bányászat összetartozik. "Éves léptékben 30-50 ezer ember jön a térségbe miattunk, de senki nem megy el bor nélkül. Ez vice versa így van, mert a borturisták is megcsodálják, alkalomadtán megveszik a köveinket."

Csodájára járnak

A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló UNESCO-egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott, míg az Országgyűlésben 2011. június 14-én ellenszavazat nélkül elfogadott világörökségi törvény január elsején lépett életbe. Az egyezményt ratifikáló 188 állam közül hatnak van külön világörökségi törvénye (a Dél-afrikai Köztársaságnak, Thaiföldnek, Ausztráliának, Olaszországnak és Romániának), ám eddig a magyar törvény strukturális megoldásai iránt a legnagyobb az érdeklődés. Bár a helyszínek eddig is kulturális örökségi, illetve természetvédelmi oltalom alatt álltak (kivéve a Tokaji Borvidék Kultúrtájat, amely február 15-én lett történeti táj), az új törvény ezenfelül hét évre szóló, kormányrendeletben kihirdetett kezelési tervvel, felelős gondnoksággal és finanszírozással garantálja az értékek megőrzését (sőt, az állam külön törvényben adókedvezményt biztosíthat a kezelési terv működtetéséhez). Mindez azt jelenti, hogy minden, a világörökségi helyszínen történő változtatásnak az év végére elkészülő - a területek fejlesztésére és helyreállítására is ügyelő - kezelési tervhez kell igazodni, eljárás esetén pedig ezt kell érvényre juttatni a kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi hatóságnak. Tokaj-Hegyalján mintegy kilencvenezer helyrajzi szám került műemlékvédelem alá, így bármilyen változtatáshoz a Miskolci Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának szakhatósági engedélyét kell kérni.

 

Kő a pénz

A Tokaji-hegység világviszonylatban is gazdag nemesérces ásványokban. Az utóvulkáni folyamatok 13 ásványi anyag (kaolin, illit, perlit, tűzálló kvarcit, diatomit, kálittufa, vasokker, bentonit, zeolitos riolittufa, trasz, pumicit, kálitrachit és pleisztocén vályog) 26 változatát hozták létre, míg a láva szilárdulásából született andezit remek útépítő anyag. Bányászatnak és borászatnak egyaránt évezredes hagyományai vannak a térségben: már a miocén korban termett a szőlő (erre az erdőbényei ősi szőlőlevél-lenyomat a bizonyíték), az ősember pedig obszidiánból készítette nyílhegyeit. A perlit az üveggyártást, a vályog a fazekasságot, a vulkáni tufa eredetű építőanyagok a házépítést alapozták meg, míg napjainkban mintegy 150 ásványi termék szolgálja a talajjavítás, növényvédelem, állattenyésztés és nem utolsósorban az emberi élet érdekeit.

A világörökségi magterületen belül 16, míg a védőzónában 15 bányatelek található. Az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat utóda a 80 főt foglalkoztató, évente 600 ezer és 3 millió tonna között produkáló, többségében az építőiparnak termelő francia tulajdonú COLAS-Északkő Bányászati Kft. A cég négy bányája (Tállyán, Tarcalon, Sárospatakon és Bodrogkeresztúron) 2010-ben 3,7 milliárdos árbevétel mellett 400 milliós hasznot hajtott.

A családi vállalkozásként működő, félmilliárdos árbevételt és ötmilliós nyereséget elérő Gyógyító Ásványok Geoproduct Kft. kilenc bányájából és egy meddőhányójából majd' ugyanennyi emberrel évente 30-40 ezer tonna ásványi nyersanyagot dolgoz fel. A ritka kovaföldet bányászó Ediafilt Kft. az agráriumnak és az iparnak kínálja termékeit, a svéd érdekeltségű Josab Hungary Kft. víztisztítási célra bányássza a zeolitot Rátkán, az öt bányát művelő Mikro-őrlemény Kft. főként bentonittal és zeolittal foglalkozik, míg az építőiparban utazó Holcim Hungáriának horzsakőtufa bányája van Szegilongon. A magterületen kívül bányászó társaságok közül a legtöbb megszűnt vagy felszámolás alatt áll, a 2000-ben alakult, 22 hektáron andezitet termelő sárospataki Zemplénkő Kft.-nek viszont megy a szekér: nyeresége 2010-ben megközelítette a 90 millió forintot, 3,3 milliárdos árbevétel mellett.


Figyelmébe ajánljuk