Az új büntető törvénykönyv tervezete

Odacsapna

Belpol

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elkészítette az új büntető törvénykönyv tervezetét, amelyet eljuttatott számos szakmai és civil szervezethez is. Azok meg a szakértőikhez. Már kóstolgatják.

A vitára bocsátott tervezetet a kormány még nem tárgyalta, tehát hivatalos szövegnek nem tekinthető. Ám ha részleteiben nyilván lesz is változás, tendenciájában aligha. Az új büntető törvénykönyv (Btk.) kijelöli a célt: a "jogszabály szigora, a büntetési tételek növelése, az életfogytig tartó szabadságvesztés többszöri alkalmazása, az áldozatok védelme meg fogja fékezni a bűnök elkövetőit, és világossá teszi a társadalom minden tagja számára, hogy Magyarország nem a bűnelkövetők paradicsoma". Ez egyébként egyúttal idézet is a Nemzeti együttműködés programjából. Az új Btk. a tervek szerint 2013. január 1-jén lépne életbe.

Az előterjesztés készítői a "tettarányos büntetőjogi szemlélet" hangsúlyos megjelenítését ígérik. Nyilván ennek érdekében szerepel az új Btk. tervezetében, hogy "az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószert kínál...", már börtönbe vethető. Az oktatási intézményben való elkövetés pedig minősítő tényező. Sőt már az is, ha nagykorú kiskorút kábítószer vagy annak más kábító hatású anyag fogyasztására vagy kóros élvezetére rábír, vagy "rábírni törekszik". Ha mondjuk egy középiskola 4. osztályában a már nagykorú tanuló egy nála néhány hónappal fiatalabb, de korhatár alatti padtársa felé nyújt egy spanglit, vagy akár csak igyekszik megdumálni őt, máris megvalósult a "tényállás"; és akkor is, ha ez "köznevelési, gyermekjóléti, gyermekvédelmi vagy közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében" történik. A kábítószernek már csekély mértékű birtoklása is büntethető börtönnel, sőt - új elemként - a fogyasztása is.

Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője egy nyilatkozatában "eszetlen szigorként" jellemezte a készülő jogszabályváltozást. Mint a Narancsnak elmondta, bár a szervezet nevében egyeztetett már minisztériumi illetékesekkel, nem nagyon reménykedik a szabályozás ésszerű, humánus átigazításában. Az igazságügyi tárca ugyanakkor nyitottnak mutatkozott arra, hogy a legkeményebb pontokon változtasson.

Ha a törvényt ebben a formájában fogadnák el, az elterelésre csak indirekt formában lenne lehetőség: az kaphatna rá esélyt, aki csekély mennyiséget saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, fogyaszt, és az elkövetés körülményeit a nyomozás során a hatóságnak feltárja, továbbá "az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt". (Feltéve, ha két éven belül nem történt már ilyen, vagy nem ítélték el droggal kapcsolatos ügyben.) Magyarán: önmagát tereli el a terhelt. A készülő jogszabály a büntetés korlátlan enyhítését is megengedné, amennyiben "énekel" az illető. Ez esetben azonban elterelésben való részvételt nem írnának elő.

Büntetni és óvni a fiatalokat

Ugyancsak volna mit javítani a gyűlölet-bűncselekmények szabályozásán. A tervezet alapján annyi érdemi változás látszik, hogy nem büntetnék a közösség tagja elleni erőszak előkészületét. A TASZ, az Amnesty International Magyarország, a Háttér Társaság a Melegekért, a Magyar Helsinki Bizottság és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda közösen szolgált is néhány kiigazító ötlettel. A TASZ munkatársa, Jovánovics Eszter előrebocsátja, hogy részletes javaslatuk csak néhány nap múlva készül el, annak lényegét azonban szóban már közölték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékeseivel. A civilek azt indítványozzák, hogy a "lakosság egyes csoportjai" meghatározást módosítsák "védett csoport"-ra, és legyen konkrét felsorolás a beletartozókról: nemzeti, etnikai, vallási hovatartozás, fogyatékosság, szexuális irányultság, nemi identitás. Így elkerülhető lenne például az a helytelen gyakorlat, hogy rasszista, cigányellenes csoportok tagjait e rendelkezés alapján fokozott büntetőjogi védelemben részesítsék. Megfontolandónak tartják a civilek azt is, hogy vagyon, dolog elleni erőszak vagy éppenséggel rongálás esetén is vizsgálni lehessen az előítélet-motívumot. Olyan esetekre utalnak vissza, mint amikor a Dohány utcai zsinagóga ablakát beverték az egyik Széder-estén, vagy amikor szélsőségesek ugyancsak követ hajítottak az egyik cigányok lakta gyöngyöspatai ház ablakába. A jogvédők szerint néhány más erőszakos cselekménynél pedig hasznos volna a rasszista motívumot különálló minősítő tényezőként is megjeleníteni. (Bizonyos bűncselekményeknél ezt az "aljas indok" körében állapíthatja meg a bíróság.)

A szigornak - a szakértők jelentős részével szemben - amúgy is rendkívüli nevelő hatást tulajdonító kormányzat (illetve annak parlamenti többsége) az elzárás intézményét beiktatná a Btk.-ba is. Főként a fiatalkorúak, valamint az először bűnözők regulázására, lehetővé téve a bíróságnak, hogy (háromtól harminc hónapig, illetve felnőtteknél öt naptól kilencvenig terjedően) kisebb időtartamú szabadságvesztés helyett ezt szabják ki. (A szabadságvesztés legrövidebb tartamát kettőről három hónapra emelnék.) Felfogható a lépés persze keménykedésként is, mondjuk a pénzbüntetés helyett.

A börtönbüntetésnek továbbra is nagy szerepe lesz. A tényleges életfogytiglanra ítélés eshetősége megmarad - hogyne maradna, hiszen még az alaptörvénybe is beszuszakolták. A nem ténylegesnél azonban a bíró a feltételes szabadlábra helyezés minimumidőpontját negyven éven túlmenően nem határozhatná meg - jelenleg ugyanis akár nyolcvan vagy akár százhúsz évben is megállapíthatja. Az alsó határt (az eddigi húsz helyett, igazodva a határozott idejű szabadságvesztés megemelni tervezett - halmazati vagy összbüntetésként kiróható - maximumához) huszonöt esztendőben rögzítenék a kodifikátorok. Az életfogytiglani szabadságvesztéssel is büntethető cselekmények nem évülnek el. Az elévülési idő általánosságban az egyes deliktumok büntetési tételének felső határa, de legalább öt esztendő. Az általános szabály más helyen is lazulhat a Btk.-ban: a tervezet szerint, ha az emberkereskedelem, a nemi erkölcs, nemi élet szabadsága elleni bűncselekmények sértettje fiatalkorú, az elévülési idő az ő tizennyolcadik életévétől számított öt év lesz.

Magyar György ügyvéd a blogjában többek közt ezt írja erről: "Például ha egy 22 éves lány haragszik az apjára, mert az nem kíván megfelelő hozományt adni vele, akkor a lány feljelentheti az apát, amiért 20 évvel korábban állítólag a nemi szervét simogatta. Semmilyen oka nincs annak, hogy az elévülési idő a sértett nagykorúvá válásától számított öt évig tartson. Ad absurdum 23 év távlatából a cselekmény felderíthetetlen és bizonyíthatatlan. Így a bűnösség megállapítása könnyen a sértett szavahihetőségén és egyéb szubjektív körülményeken múlhat. Az sem életszerű, hogy ha a sértett nem áll az elkövető nevelése, felügyelete alatt (tehát például nem a nevelőapa vagy a pedagógus az elkövető), akkor a sértett miért nem jelzi a cselekmény elkövetését akár otthon, akár az iskolában, tehát miért kell ilyen esetekben a cselekmény elévülésével kivárni a sértett nagykorúvá válását követő öt évet. Elsősorban e rendelkezés törlését javasoljuk, másodsorban javasoljuk, hogy ez a rendelkezés csak akkor legyen alkalmazható, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete alatt állt."

A szövegterv szándéka persze nemes: a kiskorúak, fiatalkorúak védelme. Ez nyilvánul meg abban is, hogy ha valaki tizennégy év alatti vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, vagy segítséget nyújt neki ahhoz - és ő elköveti -, azt emberölésként büntetné. A fokozott védelmet szolgálná az a rendelkezés is, hogy eltiltható lenne a nemi szabadság elleni bűncselekmény elkövetője "olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében gyermekkorú vagy fiatalkorú személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú személlyel bizalmi, hatalmi vagy befolyási viszonyban áll".

Úton, erdőben, vízben

A jövőben alkalmazható lesz főbüntetés helyett is a kitiltás: akár településről, akár az ország valamely részéről. Kipaterolhatják az orvvadászokat egy tájegységből vagy az orvhalászt meghatározott tó mellől. Új szankcióként felbukkant a sportrendezvények látogatásától való eltiltás. A bíróság az elkövetőt ezzel nemcsak a részvétel, hanem "az odautazás vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt" is sújthatja. Az emiatti büntetés időtartama öt évig terjedne. Ugyancsak friss elem a Btk. tervezetében a jóvátételi munka (a próbára bocsátás alternatívájaként).

Amire pedig nem képes az állam, azt tegye meg a polgár: erre való egyebek mellett a jogos védelem, ami irányulhat a saját maga vagy más személyének vagy vagyonának a megóvására. A jogos védelem várható kiterjesztését folyamatosan szorgalmazza a kormányzat. A tervezet kimondja például: "A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az az élet kioltására is irányult volna", ha "az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen vagy felfegyverkezve történő jogtalan behatolás". Ami azért ébreszthet némi kétséget, hiszen a tervezet a behatolás tényét már elegendőnek tartja arra, hogy a sértett mondjuk lőfegyvert használhasson, függetlenül a körülményektől - például hogy a behatolás egyáltalán irányulhatott-e személy ellen. Magyar György említett blogbejegyzésében a tervezet e részét így összegzi: "Ez nyilvánvalóan az aránytalanul védekező személy büntetlenségét biztosítaná."


Figyelmébe ajánljuk