A rabló, korrupt politikusokat el fogják számoltatni – Interjú a Momentum elnökével a friss Narancsban

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2017. május 10.

Belpol

Fekete-Győr András: 2018-ra nekünk kell a legerősebb párttá válnunk

A Magyar Narancs legújabb számában olvasható interjúban Fekete-Győr András a Momentum szervezetépítéséről, a megfélemlített társadalomról, lehetséges és nem lehetséges politikai szövetségekről, a nyomasztó kormányzati propagandagépezet ellensúlyozásáról beszél. Rövid részlet a beszélgetésből:

Fekete-Győr András

Fekete-Győr András

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Hogyan lehet felkészülni a kormányzati támadásokra? Nyilván számít rá az ember, ha politizálni kezd, de más megélni azt.

Fekete-Győr András: Tudtuk előre, hogy támadni fog a propagandagépezet, ezzel együtt vágtunk bele a politikába. Engem személy szerint még nem nagyon vettek elő, az a feltételezésem, hogy még kivárnak, és később pörög majd fel a propagandagépezet, ha úgy gondolják, hogy nagyobb károkat tudnak okozni. De a mi múltunkban nincs semmi, amit ellenünk lehetne fordítani. A titkosszolgálatok valószínűleg megfigyelnek minket, ez is része a félelem rendszerének, amit meg akarunk változtatni. (…)

MN: Fontos, hogy lesz programotok, amit néhány választó biztos el is fog olvasni, de azzal szemben ott van a Fidesz jelszavakkal operáló, milliókat elérő folyamatos kampánya.

FGYA: Most a politika nagyon otrombán és bután kommunikál, tőlünk ilyet soha nem fognak látni a választók. Az embereknek elegük van abból, hogy mindig gyűlölni kell valakit, a mi kommunikációnkban sokkal hangsúlyosabb a pozitív vízió, annak elmondása, hogy mi mit szeretnénk elérni. A szakpolitikákat valóban nem lehet elmondani három mondatban, de egy kreatívan megalkotott, hatperces videóban már igen.

MN: A pozitív hangvétel miatt van, hogy viszonylag keveset beszéltek a Fidesz korrupciós ügyeiről?

FGYA: Ami a Fidesz körüli korrupciógyanús ügyeket illeti, azokat majd a kormányra kerülésünk után felállított pártfüggetlen nyomozó és bűnüldöző szervek, és az ügyészség fogja kivizsgálni. Nagyon sok politikus már nem lenne szabadlábon, ha ezek az intézmények elvégeznék a dolgukat. Mi politikai szervezetként azt tudjuk tenni, hogy megteremtjük mindennek az intézményi hátterét. A korrupció onnantól kezdve felszámolható, a politikusok elszámoltathatóak, és el is kell őket számoltatni. Véget kell vetni annak, hogy ez egy következmények nélküli ország. Erre számítsanak a rabló, korrupt politikusok. Utánuk fogunk menni.

A Keller-Alánt Ákos készítette interjú teljes szövegét a május 11-i Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.