A rabló, korrupt politikusokat el fogják számoltatni – Interjú a Momentum elnökével a friss Narancsban

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2017. május 10.

Belpol

Fekete-Győr András: 2018-ra nekünk kell a legerősebb párttá válnunk

A Magyar Narancs legújabb számában olvasható interjúban Fekete-Győr András a Momentum szervezetépítéséről, a megfélemlített társadalomról, lehetséges és nem lehetséges politikai szövetségekről, a nyomasztó kormányzati propagandagépezet ellensúlyozásáról beszél. Rövid részlet a beszélgetésből:

Fekete-Győr András

Fekete-Győr András

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: Hogyan lehet felkészülni a kormányzati támadásokra? Nyilván számít rá az ember, ha politizálni kezd, de más megélni azt.

Fekete-Győr András: Tudtuk előre, hogy támadni fog a propagandagépezet, ezzel együtt vágtunk bele a politikába. Engem személy szerint még nem nagyon vettek elő, az a feltételezésem, hogy még kivárnak, és később pörög majd fel a propagandagépezet, ha úgy gondolják, hogy nagyobb károkat tudnak okozni. De a mi múltunkban nincs semmi, amit ellenünk lehetne fordítani. A titkosszolgálatok valószínűleg megfigyelnek minket, ez is része a félelem rendszerének, amit meg akarunk változtatni. (…)

MN: Fontos, hogy lesz programotok, amit néhány választó biztos el is fog olvasni, de azzal szemben ott van a Fidesz jelszavakkal operáló, milliókat elérő folyamatos kampánya.

FGYA: Most a politika nagyon otrombán és bután kommunikál, tőlünk ilyet soha nem fognak látni a választók. Az embereknek elegük van abból, hogy mindig gyűlölni kell valakit, a mi kommunikációnkban sokkal hangsúlyosabb a pozitív vízió, annak elmondása, hogy mi mit szeretnénk elérni. A szakpolitikákat valóban nem lehet elmondani három mondatban, de egy kreatívan megalkotott, hatperces videóban már igen.

MN: A pozitív hangvétel miatt van, hogy viszonylag keveset beszéltek a Fidesz korrupciós ügyeiről?

FGYA: Ami a Fidesz körüli korrupciógyanús ügyeket illeti, azokat majd a kormányra kerülésünk után felállított pártfüggetlen nyomozó és bűnüldöző szervek, és az ügyészség fogja kivizsgálni. Nagyon sok politikus már nem lenne szabadlábon, ha ezek az intézmények elvégeznék a dolgukat. Mi politikai szervezetként azt tudjuk tenni, hogy megteremtjük mindennek az intézményi hátterét. A korrupció onnantól kezdve felszámolható, a politikusok elszámoltathatóak, és el is kell őket számoltatni. Véget kell vetni annak, hogy ez egy következmények nélküli ország. Erre számítsanak a rabló, korrupt politikusok. Utánuk fogunk menni.

A Keller-Alánt Ákos készítette interjú teljes szövegét a május 11-i Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.