Interjú

"A csendes forradalmat kell továbbvinnünk"

Karácsony Gergely, az LMP kampányfőnöke, országgyűlési képviselője

  • Mészáros Bálint
  • Bojtár B. Endre
  • 2010. május 6.

Belpol

Egyelőre a meglévő szavazóbázis egyben tartására kell koncentrálnia az LMP-nek, de később akár a szocialisták korábbi területére is betörhetnek - véli Karácsony Gergely. A kampányfőnököt az alakuló pártszervezetről, az LMP lehetséges parlamenti politikájáról és a többi ellenzéki párthoz való viszonyáról is kérdeztük.

Magyar Narancs: Az LMP jövőbeli politikájára nézve mi következik abból, hogy a szavazóik nagyobbik része az SZDSZ és az MSZP korábbi szavazói közül került ki?

Karácsony Gergely: Abban az értelemben semmi, hogy a magyar politika paradigmaváltás előtt áll. Valamelyest persze korlátozza az LMP által bejárható teret, hogy a szavazóink jelentős része a korábbi balliberális oldalról jött, de az még inkább, hogy az LMP alapvetően az MSZP és a Fidesz közé pozicionálta magát. A gond ezzel csak az, hogy az egyik viszonyítási pont kezd összedőlni. Az a kérdés, hogy megpróbálunk-e belépni abba a pozícióba, ahol az MSZP most van, tehát balra indulunk el, vagy pedig paradox módon abban "bízunk", hogy az MSZP megerősödik, és mi maradhatunk középen. Szerintem alapvetően ez a két stratégiai alternatíva van. Rövid távon azonban nekünk inkább azzal kell foglalkoznunk, hogy a politikánk többé-kevésbé egyben tudja tartani a szavazótáborunkat, és a belső kohézióját ki tudja alakítani. Aztán meglátjuk, hogyan alakul a magyar politika. Elképzelhető, hogy az LMP egy 21. századi zöldpárti ideológiát centrumpárti pozícióval ötvöz. Vagy ha az MSZP válsága tovább folytatódik, akkor elindul, és besöpri a baloldali szavazatokat. De az LMP típusú pártoktól alapesetben nem feltétlenül várható el, hogy néppártosodni tudjanak.

MN: Az ökopártokra az sem jellemző, hogy a jobboldalra tendálnának, a természetes mozgási irány inkább bal felé vezet.

KG: Igen, de Kelet-Európában minden máshogy van. És mostanában a német zöldek is elkezdtek jobbra kacsingatni, már vannak olyan tartományi koalíciók, ahol a kereszténydemokratákkal kormányoznak. A politikánk lényegét tekintve pedig most az MSZP-től állunk a legmesszebb. Hiába fiatalodott sokat az MSZP, és próbál kibújni a köpönyegéből, az egész politikaképük a késő kádári legitimáció kultúráját viszi tovább. Eszerint a politika alapvetően szakkérdés, kicsit elitista dolog, és az egésznek van egy unalmas, szürke aurája. Ehhez képest az LMP éppen a részvételi demokráciában hisz, a döntések szétterítésében. Miközben persze gazdaságpolitikában, társadalompolitikában, emberi jogi kérdésekben baloldali párt vagyunk. Kérdés, hogy az MSZP képes lesz-e ebbe a paradigmatikus váltásba bekapcsolódni. Szkeptikus vagyok, amikor azt látom, hogy a fiatal szocialista politikusok hozzászocializálódtak ehhez a politikai kultúrához. Konkrét ügyekben persze viszonylag könnyen lehet egyetértésre jutni, de a politika alaptermészetéről mást gondolunk.

MN: Ezek szerint még nem dőlt el, hogy melyik irányba kell elindulni?

KG: Nem, és szerintem nem is mi fogjuk eldönteni. A parlamenti bejutás sem azért volt reális lehetőség, mert az LMP erre készen állt szervezetileg, egyszerűen az idő nekünk dolgozott, és olyan nagy volt a politika átrendeződése. Ugyanakkor a sikerhez az is kellett, hogy mi ne a többi párttal foglalkozzunk, hanem makacs következetességgel menjünk előre. Én most is ezt javasolnám magunknak. Bocsánat, hogy ilyen hangzatos dolgokat mondok, de nekünk a korábban már elindított csendes forradalmat kell továbbvinnünk. Rengeteg olyan LMP-kompatibilis dolog van, ami spontán módon történik a politikán kívüli mezőkben, az alternatív pedagógiai műhelyektől kezdve az új típusú civilszervezeteken keresztül a kulturális dimenziókig. Ha ezek felfűzhetők egy politikai tartalomra, az óriási politikai erőt termel ki. Elsősorban attól függ, hogy az LMP mekkora párt lesz, hogy ez a csendes forradalom meddig jut el.

MN: Mindettől nem függetlenül a nagyvárosokban érte el az LMP a sikereit. Hogyan lehet támogatást szerezni a kisebb településeken? Egyáltalán cél-e?

KG: Abszolút cél. Az általunk képviselt ökopolitika nem állítja egymással szembe a várost és a vidéket, mint ahogy a társadalom és a természet között is az összhangot keresi. Az LMP-ben egyébként szakpolitikai értelemben is nagyon erős a vidékorientáció, és a tagjaink, vezetőink között vannak gazdálkodó emberek. Ez nem egy urbánus párt, de itt és most olyan volt a választási szituáció, hogy Budapesten volt óriási a vákuum, ezért ott tizenöt százalék elérése volt a cél. Ráadásul ez leginkább szervezeti kérdés: ahol volt jelöltünk, ott három százalékkal többet kaptunk listán, mint ahol nem volt. El kell jutnunk oda, hogy mindenhol legyen jelöltünk, és meg kell találni a falvakban is azokat az embereket, akik úgy élnek, ahogy az LMP szerint élni érdemes. Természetesen a szervezetfejlesztés szempontjából sem mindegy, hogy egy párt nulla pénzből gazdálkodik, vagy kap évi kétszázmillió forintot.

MN: Ha mégis a tágasabb pozicionálásra kerül sor, akkor itt az MSZP-nek még mindig komoly előnye van.

KG: Szerintem ez nem egyértelmű. Az MSZP a rendszerváltás utáni politika legerősebb pártja volt, de mostanra az összes politikai tudását felülírta a történelem, a társadalmi beágyazottsága romokban áll. Május elsején Horváth Csaba az ingyenes BKV-val kampányolt. Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez már a vég kezdete.

MN: El fognak menni Észak-Magyarországra, és megtalálják azokat az embereket, akik most a Jobbikra szavaztak, előtte pedig a szocialistákra?

KG: A Jobbik-szavazók egy része voltaképpen dühös, és nem feltétlenül kérlelhetetlen szélsőjobboldali szavazó, sokuk "megtéríthető" a demokratikus útra. De ennél fontosabb, hogy a szokásos koreográfia szerint a Fidesz hatalmas támogatottsága is elkezd csökkenni, és a ciklus közepénél az elvándorlók már keresik, hova menjenek, milyen kapuk vannak. Addigra kell az LMP-nek a hétköznapi parlamenti munkában is kompetenciát mutató párttá válnia, hogy képes legyen ezeket a szavazókat megnyerni.

MN: Eldőlt már, hogyan választják ki a frakcióvezetőt?

KG: Valószínűleg minden tisztséghez a frakció tagjainak kétharmados többsége kell majd. Volt olyan ötlet is, hogy társ-frakcióvezetők legyenek, de ez a házszabály szerint nem lehetséges, és nem hiszem, hogy az LMP kedvéért módosítanák a házszabályt. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán lehessen frakciónk, módosítani kell a párt alapszabályát. Ezt májusban a kongresszus meg fogja tenni.

MN: Ki írja az új alapszabályt?

KG: A választmány, tehát a párt kollektív vezető testülete viszi a kongresszus elé a javaslatait, de a tagság dönt.

MN: A kongresszuson kik vesznek részt?

KG: Most lesz az első küldöttgyűlési választás. Eddig úgy volt, hogy minden tag a saját jogán vett részt, és szavazott. Ez persze nagyon demokratikusnak tűnik, de így sajnos azokat senki nem képviselte, akik nem tudtak személyesen részt venni a kongresszuson. És most már elég nagy párt is vagyunk ahhoz, hogy ez nem működik.

MN: Mennyire nagy?

KG: Olyan hatszáz körüli a taglétszám. Most éppen moratórium van, hogy megkíméljük magunkat azoktól, akik a sikeres választási szereplésünk után hirtelen rájöttek, hogy ők LMP-sek.

MN: Tulajdonképpen miben más az LMP belső döntéshozatala, mint a többi párté?

KG: Továbbra sem lesz a pártnak elnöke, ez valószínűleg nem fog megváltozni a közeljövőben sem. Kollektív vezető testületek lesznek, és az önkéntes munkának továbbra is nagy szerepe lesz. A költségvetési támogatás egyébként sem olyan sok - nagyjából annyi lehet, mint mondjuk egy gimnázium éves költségvetése. Az is igaz, hogy a párt operatív működésével a kampány során nagyon sok probléma volt, mert egyszerűen nem volt erre ember. Ezt föl kell építeni, de az LMP működésmódja szerintem nem fog hasonulni a politikai mainstreaméhez. A választmányi ülésekre továbbra is bármelyik tag bejöhet, és felszólalhat. Nem látom, hogy ebben miért kellene változtatnunk. Persze van, ahol a hatékonyság nem megfelelő. A kommunikáció gyorsasága például kritikus dolog, a kampányban többször előfordult, hogy lecsúsztunk egy-egy témáról, mert sokára történt meg az álláspontunk legitimálása. Ezen például lehetne változtatni, egy szűkebb kör dönthetne arról, hogy kiadunk-e egy közleményt, vagy sem. De ez a párt már ilyen, nem lehet fejszével átfaragni.

MN: Most ilyen, mert ekkora.

KG: Én nagyon óvnám magunkat attól, hogy a párt hirtelen, mint a kisgömböc, felfúvódjon. Bármikor beeshetnek az ajtón olyan figurák, akik később nagyon kínossá válnak. Így is kiderült az egyik jelöltünkről, hogy romának hazudta magát, és úgy kapott pénzt egy pályázaton. Egyből kiraktuk, de jobb lett volna, ha be sem kerül.

MN: Ki lehetett rakni? Az MSZP-nél például ez is erős probléma volt. A Fidesz centralizált döntéshozatalának is az lehet az egyik célja, hogy a párt a kalandoroktól és a tolvajoktól, amennyire lehet, megvédje magát.

KG: Ez a fiatalember végül magától lemondott, mielőtt kizártuk volna. Az etikai bizottságnak komoly szava van, nemcsak a kizárásokban, hanem a párt pénzügyeiben, vagy mondjuk az állásfoglalások kapcsán. Például én, ha akartam volna, sem csinálhattam volna negatív kampányt, mert tiltja a párt alapszabálya.

MN: Mitől jobb ez a működési struktúra, mint az MSZP-é vagy a Fideszé?

KG: Messziről úgy tűnik, hogy az MSZP esetében a politika kilencven százalékban a párt erőforrásaihoz, a hatalomhoz és a pénzhez való hozzáférésről szól, nem a tartalmi vitákról. A beléptetések és a többi furcsa történet mutatta, hogy a szervezet képtelen volt megkímélni magát a politikai vállalkozóktól. Az, hogy pont náluk gyűltek össze a Hagyó Miklós-féle figurák tucatjai, részben a fiatalítási kényszer miatt volt, részben az a szervezeti kultúra ilyen pártot termelt ki. A Fidesznél pedig döbbenetes a hatalomkoncentráció, Orbán Viktor élet-halál ura. Ennek van pozitív hozadéka, amikor egy Molnár Oszkárt egy perc alatt ki lehet rakni, de ugyanígy Mádi Lászlót is, aki a Fidesz egyetlen értelmes mondatát mondta a kampányban. Kérdés az is, hogy ki ül még Orbán Viktor mellett. Én csak annyit tudok, hogy ha a fideszes barátaim előtt Simicska Lajos nevét kimondom, akkor menten elsápadnak.

MN: Hogyan lehet megakadályozni, hogy egy Hagyó Miklós belépjen az LMP-be?

KG: A belépéshez ajánlások kellenek, és ha vétó van, akkor bonyolult eljárás után lehet csak valaki tag. Másrészt nincsenek olyan hatalmi struktúrák, amelyeket egyértelműen be lehet támadni, ha valaki építkezni akar. Egy bázisdemokratikus szervezetben nagyon nehéz egyszerű nyomulással előrejutni. Itt is lehet persze jól csinálni, ha valaki megtalálja a célcsoportjait, rátalál a belső feszültségekre.

MN: A Fidesz felajánlotta, hogy az ellenzéki pártok együtt tegyenek javaslatot a bizottsági struktúrára. Hogyan képzelik az együttműködést a másik két párttal?

KG: A Fidesznek nagy szerencséje, hogy enynyire megosztott ellenzéke van. Azt valószínűleg nem fogjuk támogatni, hogy a Jobbiké legyen a külügyi vagy a nemzetbiztonsági bizottság. De azt például el tudom képzelni, hogy a mezőgazdasági bizottságot vezessék, mivel Varga Géza kiváló szakember. A tárgyalóinkat azzal a mandátummal ruháztuk fel, hogy próbáljanak két bizottsági elnöki helyet szerezni. Környezetvédelmi bizottságra mindenképpen szükség van, még ha nincs is önálló tárcája. A másik kötődjön a társadalmi igazságossághoz, leginkább az emberi jogi és kisebbségi bizottság jöhet szóba. Ugyanis vannak olyan szakpolitikák, ahol a parlament legfelkészültebb politikusai az LMP-frakcióban fognak ülni.

MN: Tehát nem lesz bojkott a Jobbik ellen?

KG: Bojkott nem lesz, hiszen a Jobbik azért ül a parlamentben, mert a magyar választói közösség 17 százaléka őket támogatta. A hideg ráz, ha megszólalnak a politika nagy kérdéseiben, de vannak olyan konkrét ügyek, amelyekben akár egyet is tudunk érteni, ők is ellenzik például az önálló környezetvédelmi tárca megszüntetését. Az persze lehet, hogy többször fogunk a felszólalásaiknál kivonulni, mint amennyit beszélgetünk.

MN: Az MSZP-vel is csak akkor működnek együtt, ha nagyon muszáj?

KG: Ott látom a politikai párbeszéd értelmét, mégiscsak egy demokratikus párt. A Fidesz kétharmada miatt viszont ketten együtt sem vagyunk senkik, ezért sajnos olyan nagyon nincs miben együttműködnünk.

MN: Azaz legjobb esetben az országos sajtóba való bekerülés lehetőségeként érdemes elképzelni a parlamenti szereplést.

KG: Igen, de fontos, hogy a bizottsági struktúrát ne csonkítsuk meg nagyon, és legalább ott épkézláb javaslatokkal lehessen előállni. De a programunkban is sok olyan javaslat volt, amelyek szerintem nem merültek volna fel, ha mi nem vagyunk. Ezek azért elkezdtek átszivárogni.

MN: Például?

KG: Például a járulékcsökkentéssel párhuzamosan erősen el kellene gondolkodni a zöld adók bevezetésén. Vagy az energiapolitikában már a Fidesz is elkezdett az energiahatékonyságra fókuszálni. A roma integrációs programunkban is vannak ilyen elemek. Ezek akkor is megélnek, ha az egész programot valaki nem tudja elfogadni.

MN: Nem tudjuk, hogy milyen változások lesznek ebben az országban. De az LMP-nek jórészt nem ausgetippelt zöld szavazói vannak, hanem olyanok, akik szerint ezek rendes fickók, és nem baj, hogy zöldek. Ha mégis előkerülnek a nagy, döntő kérdések, akkor azokról az LMP-nek is átfogó elképzelésekkel kell rendelkeznie. Mert különben majdnem mindegy, hogy mit mond az előbb említett, egyébként persze nagyon fontos ügyekben.

KG: Nem arról van szó, hogy ezekre nem fogunk reagálni, hanem még nem tudjuk, hogy mire kellene reagálnunk. Eddig a Fidesz nem mondott semmit, most kezdtek el csöpögtetni. Egyébként komoly félelmeim vannak, például a választási rendszerrel kapcsolatban. Leesett az állam, amikor azt mondták, hogy csökkenteni akarják a megyei listás helyeket, és az országos listát is eltörölnék. Túl azon, hogy ez az LMP-nek nem érdeke, egy ilyen, a mindenkori győztesnek kedvező, aránytalan rendszer fényévekre van a demokráciafelfogásunktól. Az LMP pontosan annyira lesz ellenzéki párt, amennyire a Fidesz szembemegy az általunk képviselt értékekkel.

MN: Látszik már valami abból, hogy milyen idők jönnek?

KG: Szerintem egy kicsit futtatni akarnak minket, hogy legyen egy ellenzéki párt, amelyikkel nincsenek olyan rosszban. Ez komoly veszély, mert a szocialistáknak is az az egyetlen esélyük, ha minket betolnak a Fidesz fenekébe. Ezt már el is kezdték. A hosszú távú versenyt pedig az befolyásolja ténylegesen, hogy milyen lesz a választási rendszer. Én nagyon szeretném, ha ezzel kapcsolatban nem a Fidesz javaslata lenne az első, hanem a miénk, ami abból indulna ki, hogy a rendszer megváltoztatása legyen pártsemleges, ne kedvezzen egyik pártnak sem.

MN: Az egész választási rendszert felborító módosítás ellen viszont nagyon nehéz volna kampányolni, hiszen bonyolult kérdés, és soká is derül ki a módosítás hatása.

KG: Persze. Mint ahogy mondhatják azt is, hogy megvonják a pártok állami támogatását, mert a pártoknak úgyis milyen sok pénzük van. Az emberek 95 százaléka egyetértene vele, miközben katasztrofális hatása volna az egész demokráciára. Kormányról megszerzik, amit lehet, a többiek meg menjenek a vérbe. Vannak ilyen lehetőségeik.

MN: A kampányban még úgy volt, hogy ön nem lesz képviselő. Mikor dőlt el, hogy mégis?

KG: A budapesti lista leadása előtt többen felhívtak, és erősen érveltek amellett, hogy el kell vállalnom. Azt gondoltam, nálam sokkal felkészültebb emberek lesznek befutó helyeken, de aztán azok közül a szakértelmiségiek közül, akiket én nagyon szerettem volna a frakcióban látni, kevesen vállalták el a jelöltséget. A kampány egyértelműen nagy intellektuális kihívás volt, és aztán elkezdtem elköteleződni, hogy ebből a pártból lesz-e valami, vagy ez is csak egy gőzt leeresztő formáció, egy "demokratikus Jobbik". Most fog eldőlni, hogy ez egy létező politikai alternatíva-e. Most jön a munka java. Viszont nagyon szeretem a civil szakmámat, politikusnak lenni pedig szar ügy. Stresszes, az embernek beszólnak az utcán, lezsidóznak. Mivel minden plakátunkon a párt tagjai voltak a modellek, az egyikre az én kisfiam is felkerült, és amikor a családdal sétáltunk, láttuk, hogy minden plakáton Dávid-csillagot rajzoltak a fejére. Tudom, hogy ezzel nincs mit tenni, mindig volt, mindig lesz, de az ilyesmihez nincs sok kedvem. Nem beszélve arról, hogy képviselőként kevesebbet is keresek, mint kutatóként kerestem. Persze biztos lehet zsebre is dolgozni, de ez nálam nyilván nem létező opció.

Neked ajánljuk

Meghalt Schlecht Csaba

  • narancs.hu

A Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet egykori főszerkesztője, Simicska Lajos jobbkeze, a Kaya Ibrahim-ügy központi figurája 63 éves volt.