"Patikahálózat Budapest, Csorna, Debrecen, Karcag, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kisvárda, Nyíregyháza, Oroszlány, Szarvas, Szekszárd, Tata, Tatabányatelephelyeken, kiemelt kereseti lehetőséggel gyógyszertár-vezetőket, gyógyszerészeket és gyógyszertári asszisztenseket keres" - találomra kiválasztott, de tipikus hirdetés, amely az átalakuló patikapiac valamennyi jegyét fölmutatja.
A tavaly elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvény sok egyéb mellett a gyógyszer-kiskereskedelem évtizede bebetonozott viszonyait is átalakította: lazított a patikanyitás szabályain, a tulajdonlás megkötésein, illetve bizonyos termékek árusításánál a gyógyszertárak konkurenciáját is életre hívta. Mindezek következtében a kiskereskedelemben teljesen megszokott átrendeződés indult el - ami egyedi, az az egészségügyi ellátás speciális viszonyaiból adódik.
A leglátványosabb fejlemény az új gyógyszertárak létrejötte: a jogszabály hatálybalépése - december 29. - óta 180 új működési engedély kiadását kérték, amelyből 83-at már ki is adott az Országos Tisztiorvosi Hivatal (huszonötöt időközben visszavontak vagy elutasítottak, mert nem tettek eleget a hiánypótlásnak). Erre korábban azért nem volt lehetőség, mert a jogszabály előírta, hogy minden településen ötezer lakosonként csak egyetlen patika lehet, illetve két üzlet nem lehet egymáshoz 250 méternél közelebb - aminek következtében új szereplő leginkább kihalásos alapon léphetett a piacra. A megkötések máig élnek, de ha az új patika legalább három évre pluszfeladatokat vállal, akkor mentesülhet alóluk: választhatja a napi 24 óra nyitva tartást,
a heti 60 órás nyitva tartást,
illetve ugyanezt heti 40 órában folyamatos készenléttel - a két utóbbihoz pluszba még az is kell, hogy honlapot tartson fenn, és pénzért biztosítsa a házhoz szállítást vagy bizonyos fekvő betegeknek két kilométeres körzetben az ingyenes házhoz szállítást. Az új kérelmezők szinte kivétel nélkül a 60 órás nyitva tartást választották egyik vagy másik kiegészítéssel. A két kilométeres körzet napi egy-két beteget, ha jelent, a honlap működtetése manapság filléres dolog, egy, a vásárlói igényeket komolyan vevő patika pedig egyébként sem engedheti meg magának, hogy heti 60 óránál kevesebbet üzemeljen.
Gyakorlatilag tehát teljesen szabaddá vált a patikaalapítás. És olcsóbbá is. A megmerevedett struktúra miatt ugyanis a helyzetben lévő tulajdonosok - az ingatlan értékén túl - a természetesen nem hivatalos árfolyam szerint öt-hat havi forgalomnak megfelelő "lelépési pénzt" is elkérhettek a személyi jog átadásáért. Egy közepes forgalmú üzletnél ez akár 100 milliós összeg is lehetett. Ha viszont bárki bárhol nyithat újat, hülye lesz ennyit kifizetni. Persze aki korábban így vásárolt, az az új szabályozással nagyon rosszul járt.
Amint várható volt, az újonnan megnyitott egységek a nagy forgalmú helyekre települtek. A már kiadott engedélyek közül több mint 20, a még folyamatban lévőknek pedig a többsége Budapest és a vidéki nagyvárosok hipermarketjeire és bevásárlóközpontjaira szól. Fogyasztói szemszögből ez a legnagyobb nyereség is, mivel megszűnőben van az az abszurdum, hogy bár a vásárlási szokások átalakulásával egyre több mindent szerzünk be egy helyen, a gyógyszernél nincs erre lehetőség (a kamara korábban akkor sem szívesen engedte meg a személyi jog áthelyezését egy új hipermarketbe, ha egyébként a területi megkötések ezt lehetővé tették volna).
Mindez alkalmazkodásra kényszeríti a "hagyományos" patikákat: a szolgáltatások bővítésén túl beszerzési szövetkezetekbe tömörülhetnek, amivel nagykereskedői árkedvezményhez juthatnak (ez akár 2,5-2,8 százalékot is jelenthet), vagy csökkenthetik az adminisztrációs költségeiket. Nyilván lesz, amelyik tönkremegy, és emiatt a betegeknek messzebbre kell majd menniük. Az új gyógyszertárak elszívó hatása már most érzékelhető, bár a mértéke nehezen elválasztható az egyéb kormányzati intézkedések miatti forgalomcsökkenéstől. Egy Budapest környéki kisváros patikusa például már a fennmaradást veszélyeztető 30 százalékos visszaesésről számolt be lapunknak, amióta a település határában lévő hipermarketben megnyitott a konkurencia; e nagy forgalmú üzletben 5-6 százalékkal kevesebb vényt váltanak ki a gyógyszerfogyasztás visszaszorítása óta (a gyógyszerészkamara 9-10 százalékos visszaesést kalkulált az első fél évre).
A túlélést egyébként éppen az gátolja a leginkább, ami nem változott. A nagy forgalmú helyeken üzemelő gyógyszertárak termékpalettáján ugyanis nagyobb arányban szerepelnek a jóval komolyabb haszonnal értékesíthető, gyógyszernek nem minősülő termékek, míg egy kisebb patika 80-85 százalékban a vényköteles gyógyszerekből tartja el magát. Ezeknél évek óta csökken a hatóságilag előírt árrés, a mai, átlagosan 15-16 százalékhoz képest a szomszédos országokban ugyanez legalább a duplája. Mindeközben az egészségbiztosítói ártárgyalások fogyasztói árra vonatkoznak, azaz a végső ár maximált, ezért a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) régóta mondogatja, hogy az önköltség és a fogyasztói ár közötti torta elosztását nyugodtan rá lehetne bízni a gyártókból, nagykereskedőkből, kiskereskedőkből álló vertikumra. Sőt az ellátási kötelezettség miatt éppen hogy az árrés-minimalizálást tartaná ésszerűnek. A pénzügyi és az egészségügyi kormányzat viszont tartja magát az árrésmaximáláshoz, holott az így spórolásra bírt patikák lassan az aszpirint sem tartják raktáron - azaz a beteg kénytelen többször/távolabb patikába menni, azaz időben és utazásban csak megfizeti a többletköltségeket, ráadásul még beléáll az ideg is. Lantos Zoltán, a GfK gyógyszer- és egészségügyi divíziójának vezetője szerint e folyamat eredményeként polarizálódik a patikák helyzete: a gyógyszerárulás a felső 10 százaléknak nagyon jó üzlet lesz, az alsó 10-20 százaléknyi, különálló "fapados" patika pedig a lehető legkisebb raktárkészlettel, személyzettel, infrastruktúrával minimális szolgáltatásra rendezkedik be. Úgy véli egyébként, hogy a forgalomcsökkenést is figyelembe véve az eddig engedélyért folyamodókon kívül még nagyjából kétszáz új gyógyszertár létrejöttével lehet számolni (a végén tehát kb. 2300 lesz).
A liberalizáció további hatása a fokozódó koncentráció is. A legtöbb félelem is emiatt volt, bár racionális ellenérvek a kiskereskedelemben régóta zajló folyamattal szemben nem hangzottak el - igaz, az egészségügyi tárca jóslatai a tömegesen tulajdonhoz jutó fiatal gyógyszerészekről ugyancsak komolytalanok voltak. A változás legfőbb erénye inkább az, hogy a patikaláncok kialakulása átláthatóbb és kontrollálhatóbb lett, hiszen láncok eddig is voltak, csak a bennfenteseken kívül senki nem szembesült ezzel. Gyógyszertárat csak betéti társaság (bt.) formájában lehetett alapítani, ahol a gyógyszerész beltagnak minimum 25 százalékos tulajdonrésszel kellett bírnia (ezt később 2007-es hatállyal 50 százalékra emelték, de már sosem lépett hatályba). A privatizációs ügyletek és az eredeti tulajdonosok tőkehiánya miatt viszont bt.-kültagként számos tehetősebb gyógyszerész (például kamarai elnökségi tag), illetve hazai és külföldi
befektető vásárolt
többségi tulajdonrészeket (lásd a Maradnak, jönnek című keretes írást). Mivel a bt.-kre nem vonatkozik a közzétételi kötelezettség, a versenyhivatal csak célzott vizsgálattal - cégbírósági adatok böngészése, lokális piac meghatározása, elemzése stb. - tudta vizsgálni, hogy az összefonódás nem ellenkezik-e a versenyjog általános előírásaival. Ráadásul a láncok pont ezért nem is reklámozták magukat, így a betegek sem voltak tisztában azzal, hogy ahol vásárolnak, az voltaképp egy hálózat tagja. Az új szabályozásban viszont a szokásosnál szigorúbban korlátozták az összefonódást; például a fővárosban két kilométeres zónán belül a patikák egynegyedénél nem lehet több egy kézben, de már tíz százalék felett is külön versenyhivatali engedélyre van szükség. Piaci részesedésük egyelőre messze elmarad a nyugat-európaitól (a patikák 70 százaléka családi tulajdonban van), de az áruházláncok és a gyógyszer-nagykereskedő cégek várhatóan a közeljövőben előrukkolnak a saját gyógyszertárhálózatukkal. Általános az a vélemény is, hogy az ismert nemzetközi patikaláncok a kis árrés, a recesszió és a hiányzó helyismeret miatt inkább kivárnak, s majd a már kialakult kisebb hálózatokat vásárolják föl.
A piacnyitás előnye lehetne az árverseny is, de ebben egyelőre semmi nem történt. A vényköteles szereknél a minimális haszon miatt ez eleve nem volt reális elvárás, de részben ez okolható a nem vényköteles (OTC) termékek árképzésének rugalmatlanságáért is. Bár ezek a korábbival ellentétben már szabadárasak, de csak elméletben: a gyártók ajánlott árai 20-25 százalék hasznot tartalmaznak, efölé senki nem akar menni. Lefelé pedig azért nincs út, mert a kisebb patikák ezeken kénytelenek profitot termelni. Ezt mindaddig meg is tehetik, amíg e termékek patikán kívüli forgalmazása nem kényszeríti őket más stratégiára - ám hiába adtak ki eddig több mint 200 engedélyt, a helyzet változatlan. Ennek okát Torjákné Amberger Teréz, a GVH Szolgáltatási Irodavezetője abban látja, hogy a túlzott félelmek vagy a lobbiérdekek miatt olyan szigorú feltételekhez kötötték az engedélyek kiadását, hogy az túl magas piacra lépési korlátot jelent az olyan potenciális versenytársaknak, mint például a kis helyi ABC-k. A benzinkutak, gyógynövényboltok, illatszerüzletek pedig nem is számítanak az OTC-termékekből komolyabb bevételre, inkább vevőcsalogatásra használják ezeket. Szerinte lényeges változást majd az hoz, ha a Tesco- és Auchan-méretű áruházak is megnyitják a saját patikahálózatukat.
Maradnak, jönnek
A korábban is létező patikaláncok közül a legnagyobb a német UTA Pharma GmbH tulajdonában levő Pharmanova Zrt. Bt.-kültagként jelenleg - a GVH idén májusi, összefonódást engedélyező határozata szerint - 107 közforgalmú patikában van többségi tulajdonrésze, azaz darabra 5, forgalomra cirka 10 százalékos a piaci részesedése. Az általunk megkérdezett patikusok szerint mostanában az osztrák Pharmaholding "nyomul nagyon", de további mintegy 50 olyan vállalkozás van, amely az elmúlt években 2-10 üzletegységben szerzett irányítási jogot. A hozzájuk tartozó patikák látszólag önállóak, egységes arculattal nem rendelkeznek.
Nem így az újonnan alakult Alma gyógyszertárhálózat, amely mostanra 26 üzletegységből áll, s ezek fele a Tesco áruházakban létesült. Bár a cégadatok nem utalnak rá, és az esetleges rejtőzködésnek sem látszik a valódi értelme, az ágazat valamennyi általunk megkérdezett szereplője tudni véli, hogy a hálózat mögött Várszegi Gábor nagyvállalkozó áll. Ennél kisebb, 3-4-5 patikát magába foglaló hálózatocska viszont egyre több van; jellemzően gyógyszerész családok állnak össze, kihasználva az új helyzet adta lehetőségeket.
A húsosfazék persze vonzza a legyeket is. Lapunkban megjelent portréjában (lásd: Háttérerő, 2007. július 19.) Matejka Zsuzsanna, az egészségügyi tárca kabinetfőnöke megpendítette, hogy majd szeretne patikát nyitni. Mint utóbb kiderült, ekkor már volt tulajdonrésze, nem is egy: kültagként a Ferihegyi repülőtéri üzletet működtető bt.-ben, illetve a MOM Park bevásárlóközpont új patikáját gründoló eMeRGency Vital Kft.-ben. Sem ő, sem a tárca nem látott ebben kivetnivalót; Matejka azért gyorsan eladta a tulajdonrészét. A HVG híre alapján a témával foglalkozó Index az alapítási jog megszerzésének körülményeiről is nagyon különös dolgokat tárt fel, amiket azóta sem cáfolt senki. Piaci hírek szerint az immár matejkátlanított (de az egészségbizniszben régi motorosokból álló) cég a közeljövőben "zdon és Baján kíván újabb patikát nyitni.
Jó hely
Egy nagy áruházláncban létrehozott patika havi forgalma elérheti a negyvenmillió forintot. A vásárlóközönség összetétele alapján jó esélye van rá, hogy forgalmában a nem gyógyszerek (elsősorban a 80-100 százalékos haszonnal árusított luxusmárkás kozmetikumok) elérik a 30-40 százalékot, amivel összességében akár 25 százalékos árrés is összejöhet. Miután kifizeti a milliós bérleti díjat, az alkalmazottak bérét, a közterheket, a rezsit, marad 2,5-3 millió forint. A bolt megnyitása legkésőbb két év alatt megtérül - nem csoda, hogy egy-egy ilyen helyre 15-20 kérő közül is válogathat a bérbeadó - amíg meg nem nyitja a saját hálózatát.
