Eladó a debreceni repülőtér: Leszállnak a fellegekből

  • Aczél-Pozderka Judit
  • 2007. szeptember 20.

Belpol

Megvásárolta 1,4 milliárd forintért, ráköltött 4,8 milliárdot, s most eladná 10 milliárdért a repülőterét Debrecen. Miközben zajlanak a vagyontörvény, "a nemzeti vagyont kiárusító" kormánytörekvésekkel szembeni civil és politikai tiltakozások, az kevésbé tűnik fel, hogy nemcsak az államnak, de az önkormányzatoknak is jelentősek a vagyonelemeik - s azok között is akad eladó.
Megvásárolta 1,4 milliárd forintért, ráköltött 4,8 milliárdot, s most eladná 10 milliárdért a repülőterét Debrecen. Miközben zajlanak a vagyontörvény, "a nemzeti vagyont kiárusító" kormánytörekvésekkel szembeni civil és politikai tiltakozások, az kevésbé tűnik fel, hogy nemcsak az államnak, de az önkormányzatoknak is jelentősek a vagyonelemeik - s azok között is akad eladó.

Kósa Lajos polgármester az egyik legjelentősebb közvagyon, a reptér privatizációját célzó javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, s egy tartózkodás mellett valamennyi képviselő támogatta az értékesítésről folytatandó tárgyalásokat. A felkínált vagyon összetételében, a pályáztatásban és a bevétel felhasználásában azonban egyelőre nincs egyetértés.

Az Airport Debrecen Kft. - a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata - a helyi közéleti viták gyakori tárgya. Az önkormányzati holding szükség esetén forrásokat vonhat el nyereséges vállalataitól, például a lakossági szolgáltatói díjakból komolyan profitáló vízműtől vagy a hőszolgáltatótól, hogy azokkal tömködje ki a többiek - a sajtóportfólió, a gyógyfürdő stb. - veszteségeit, vagy finanszírozzon belőlük bizonyos fejlesztéseket. A jobboldali városvezetés baloldali és liberális politikai ellenzéke ezért már régóta befektetőért kiáltott, a hasonló kondíciókkal indult sármelléki példára hivatkozva (ott egy ír társaság lát fantáziát a hoszszú távú koncesszióban). A debreceni ellenzék azt hangoztatja, hogy a reptér-üzemeltetés nem önkormányzati, közszolgálati alapfeladat - mint, mondjuk, az iskolák fenntartása -, s a város sem a személyi, sem a pénzügyi feltételeket nem tudja biztosítani erre - mi több, a reptér üzemeltetési költségei tartósan meghaladják a bevételeit.

A repülőzés debreceni története a múlt század harmincas éveiben egy postagéppel és a sportrepülőzéssel kezdődött, és élénk belföldi forgalommal folytatódott. A háború után katonai célokat szolgált a repülőtér, a szovjet csapatok kivonulása után

állami tulajdonba

került; az önkormányzat 1994-ben vásárolta meg. A különféle gazdaságfejlesztési koncepciókban mindig fontos szerepet szántak neki, de a tervek sűrűn változtak. Pár éve még - alpolgármesteri körben - olyan délibábos elképzelések is születtek, hogy hangárjai az Álmok álmodói kiállításnak adjanak véglegesen helyet.

1999-ben a tőkeigényes vállalkozásba bevonták volna a török Begendik céget, amely a déli autópálya megépítését is ígérte - a törökök végül elálltak a projekttől, a bánatpénzt sem sikerült behajtani rajtuk. A kútba esett üzlet után a városirányítók intenzív fejlesztésekbe kezdtek, javarészt önerőből. Medgyessy Péter miniszterelnökként egyik látogatásakor ígért ugyan 500 milliós kormánytámogatást, de mire a szerződésre került volna sor, 220 millió lett belőle, mert Szolnok és Nyíregyháza is bejelentkezett az összegre. Az uniótól 800 millió forint érkezett. 2001 és 2006 között az önkormányzat és a vagyonkezelője 2,4-2,4 milliárdot fordított a reptéri beruházásokra, és ezek eredményeként az uniós normáknak és a nemzetközi előírásoknak megfelelő légikikötő épült. Nyáron 15 charterjárat indult, közvetlenül lehetett elérni Tunéziát, Egyiptomot, Görögországot, Németországot, Spanyolországot, Bulgáriát és Törökországot. Az idei forgalom augusztus végére meghaladta a 30 ezret. A tiszavirág-életű Debrecen-München és a Debrecen-Budapest járat tavalyi kudarca azonban árnyalja az összképet.

A tulajdonosi és üzemeltetési jogok eladását a nagyobb fokú fejlődés szükségességével indokolja a polgármester. Ám Kósa Lajos (vagy a Budapest Airport Zrt. ügyében a pártja) nem mindig gondolkodott így, mondván, hogy az állam és az önkormányzat is lehetnek jó tulajdonosok. "Mert Debrecenben is egy csomót hibáztunk, ezt nem lehet eltagadni. Az a lényeg, hogy tanuljunk belőle. Például '99-ben megpróbáltuk a debreceni repülőteret privatizálni. Tökéletes kudarc. Aztán a város a saját kezébe vette a repülőtér fejlesztését, ma Debrecen nemzetközi repülőtér, és évente megdupláztuk a forgalmat. Általában is azt kell mondjam, hogy a privatizációból nagyon sokat lehet tanulnunk, valahogy a debreceni polgárok azt respektálják egy város vezetésétől, hogyha nem elad, hanem vesz, és nem fogyasztja a vagyont, hanem gyarapítja. Ugyanis egy városnak, egy országnak, de egy családi vállalkozásnak is gazdája kell hogy legyen. A gazda nemcsak elad, a gazda vesz is. (É) Az, aki folyton elad, az a felszámoló. És arra pedig nincsen szüksége az országnak" - fogalmazott Kósa a pártszövetség egy korábbi gyűlésén.

Úgy tűnik, most Kósa is beáll "felszámolónak". A rekonstrukció után igazán jók lettek az értékesítés kondíciói, "már nem csak egy betoncsíkot árulunk" - mondják a magánosítás mellett érvelők, akik szakmai befektetőt keresnek a további rendeltetésszerű működés biztosítására. Kikötnék viszont, hogy az új tulajdonosoknak debreceni munkaerőt kell alkalmazniuk. Tíz érdeklődőt emlegetnek, többek között orosz, német, olasz, kínai társaságot - per pillanat a kínai kapcsolat látszik a nyerőnek. Nemrég népes kínai delegáció járt a városban, s hamarosan a debreceniek is bemutatják a nagy falnál a pólusprogramhoz kapcsolódó azon projekteket, amelyekhez partnereket igyekeznek találni a távoli keleten. No és a repülőteret is propagálják majd, egyrészt mint logisztikai központot, másrészt mint privatizációs célpontot (Airport Business Parkot és vásárközpontot is terveznek a környezetében).

Az eddigi bírálók (szocialisták, szabaddemokraták, függetlenek), ha már korábban annyit sürgették, könnyen rábólintottak

Kósa előterjesztésére,

amely első körben az opciós jogokat a vagyonkezelőről az önkormányzatra ruházza. Ugyanakkor a városi ellenzék a privatizációs szándékban annak a bizonyítékát is látja, hogy a város a megaberuházások (Kölcsey Központ, piac) miatt eladósodott. (Ezekről részletesen lásd: Demo-verzió, Magyar Narancs, 2005. október 27., Kofátlanság, 2007. január 25. és Eladósodósorban, 2007. február 22.) S ha már így van, a részletekről tovább egyeztetnének. Az MSZP, melynek megyei elnöke, Oláh Lajos tagja volt Gyurcsány közelmúltbeli kínai delegációjának, üdvözli a nyitást, de megfontolná, hogy ha már a tulajdonjogot is értékesítené a város, miért nem elegendő ezt csak az üzemeltetési területre korlátozni, s miért kell hozzácsapni a csomaghoz a "kerítésen" túli értékes ingatlanrészt is. Az SZDSZ örül az "igazi liberális" javaslatnak, s a vagyont pályázati úton kiválasztott szervezettel értékeltetné föl a kétfordulós, nemzetközi pályázat előtt. A fideszes többség konszenzust emleget, ezért polgármesteri ígéret szól arról, hogy a magánosítás előkészítésére eseti bizottságot hoznak létre, amelybe bevonják a különböző politikai oldalak képviselőit. Nem kívánják követni a kormány privatizációs gyakorlatát, amely - mint legutóbb a Földhitel- és Jelzálogbank magánosításakor - az ellenzék teljes kizárásával, titokban folyik - fogalmazott közleményében a debreceni Fidesz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.