A pártok állami forrása kételemű: a közvetlen költségvetési támogatás, valamint "a pártok működését segítő, tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző" alapítványoknak (a köznyelvben: pártalapítványok) juttatott költségvetési támogatás. Az előbbi összege a négyévenkénti választásokon elért eredményektől függ. Az utóbbi a debütálás évében (2004) összesen kb. egymilliárd forint pluszforrást jelentett, és az összeg azóta is növekszik. Ezek az alapítványok szervezetileg-formailag teljesen elkülönülnek a pártoktól - arra viszont nincs semmi garancia, hogy a támogatásból (részben) ne a mögöttük álló pártot finanszírozzák. (A törvényről és megszületésének körülményeiről lásd: Minden szentnek a keze, Magyar Narancs, 2003. június 26.)
Az AB-hez érkezett beadványok alapvetően arra szerettek volna választ kapni, hogy a párttörvény (1989. évi XXXIII.) és a pártalapítványokról szóló (2003. évi XLVII.) törvény
alkotmányjogilag igazolható
módon tesz-e különbséget az egyes pártalapítványok között aszerint, hogy azok milyen juttatásra jogosultak; továbbá a párt- , illetve más magánalapítványok között, hogy ti. miképpen valósul meg a törvényi felügyeletük. A kezdeményezés beilleszthető a párt- és kampányfinanszírozás átláthatóvá tételét szorgalmazó civil magán- és intézményi kezdeményezések sorába (TASZ, Védegylet, Eötvös Károly Intézet, Állami Számvevőszék, Transparency International), hiszen kulcskérdés az ellenőrizhetőség, hogy ezek az alapítványok valóban a rendeltetésüknek megfelelően költik az adófizetők pénzét. Az indítványok azt is élesen felvetették, hogy az eddigi szabályok mennyire segítik a "népakarat változásának" politikai artikulálódását, azaz új politikai formációk megjelenését, és hogy a törvény a finanszírozáson keresztül nem korlátozza-e aránytalanul a pártrendszer megújulási képességét.
Pártalapítványt az eddigi rendelkezések alapján bármely párt létrehozhatott, de csak az kaphatott teljes költségvetési támogatást, amelynek több cikluson keresztül volt parlamenti képviselete, és az Országgyűlés alakuló ülésén frakciót tudott alapítani. Egy új parlamenti erő csak alaptámogatásra tarthatott igényt. Pozitív diszkriminációban volt részük viszont a több ciklus után a parlamentből kihulló pártoknak, melyek ezek után is részesültek volna alaptámogatásban - még akkor is, ha az aktuális választásokon elért eredményük adott esetben semmivel sem jobb, mint egy parlamenten kívüli, állami támogatást nem élvező kis párté. Az AB megszüntette a pártalapítványok kivételezett helyzetét garantáló passzusokat. Az ügyészség ugyanis esetükben csak a bíróságon keresztül gyakorolhatta felügyeleti jogát, míg más magánalapítványoknál (beleértve a pártalapítású egyéb alapítványokat) önállóan rendelhet el alapszabály-módosítást vagy kérhet be adatokat kezelőszervtől. Az AB a jogalkotó mulasztásos alkotmánysértését is megállapította, mivel nem gondoskodott törvényileg arról, hogy más - költségvetési pénzekből gazdálkodó - szervezetek ne részesíthessék burkolt állami támogatásban a pártot, vagy hogy külföldi adományok ne landolhassanak az alapító párt befolyásolására. A testület az indítványok közül lényegében csak két dolgot utasított el: azt, hogy a pártalapítványokról szóló törvény teljes egészében alkotmányellenes, és azt, hogy a megváltoztatásához nem kétharmados parlamenti többség szükséges.
Schiffer András, a Védegylet munkatársa szerint a határozat legfontosabb üzenete, hogy az állam a finanszírozáson keresztül nem járulhat hozzá a politikai piac befagyasztásához, mert az sérti a többpárti parlamenti demokráciát. A döntés szerinte azt is kifejezi, hogy a pártfinanszírozás kérdését végre tisztességesen rendbe kellene tenni. Az nem megy, hogy a pártok pénzügyeit csak az ÁSZ vizsgálhatja, az alapítványok pedig nemcsak az önkormányzatok vagy más állami támogatásban részesülő szervezetek, hanem akár külföldiek adományait is elfogadhatják. A Védegylet indítványait egyébként kivétel nélkül befogadta az AB. Mint megtudtuk, az ügy tankönyvi eset: Sólyom László 2004-ben ezeket az érveket és ezt a levezetést alkalmazva próbálta bizonyítani, hogy ezek a passzusok miért alkotmányellenesek (Pártok és érdekszervezetek az alkotmányban, Rejtjel Kiadó, 2004).
A parlamenti pártok pártalapítványait primer módon az AB-határozat annyiban érinti, hogy az államigazgatási szervek ezentúl szabadon ellenőrizhetik őket. "A Barankovics István Alapítvány áll bármilyen vizsgálat elébe" - mondta lapunknak Mészáros József, a kereszténydemokrata háttérintézmény kuratóriumának elnöke, hozzátéve: szerinte nem szerencsés, hogy nem független államigazgatási szervek hozzáférhetnek a párt munkáját segítő háttéranyagokhoz, megismerhetik egy-egy rendezvény meghívotti körét. (Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke különvéleményében szintén felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben a határozatban a pártalapítvány állami támogatása is pártoknak nyújtott juttatásnak minősül, ellenőrzését a pártokétól eltérő módon oldaná meg.) Kiss Gábor, az MDF-közeli Antall József Alapítvány ügyvezetője lapunknak kifejtette: már két éve projektalapon működnek, programjaikra - képzés, rendezvény, konferencia, könyvkiadás - eddig is pályáztak, s az eddig elnyert pénzzel ugyanúgy számoltak el és teljesítették munkáltatói, adó-és járulékfizetési kötelezettségeiket, mint más alapítványok. Az ő működésüket így nemigen befolyásolná, ha az APEH is vizsgálódhatna náluk - de a negatív diszkriminációnak ők sem örülnének. Szerinte a bizalmatlanság oka az, hogy a pártalapítványok - főleg a nagyok, amelyek komoly összegek fölött rendelkeznek (költségvetésükről lásd Tanulópénz című keretes anyagunkat) - nem tudnak meggyőző munkát felmutatni. Mivel az AB-határozat konkrét részleteiről az MDF még nem alakította ki álláspontját, arról Kiss Gábor sem kívánt nyilatkozni. Hasonló a helyzet az MSZP és az SZDSZ pártalapítványánál, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány pedig lapzártáig nem reagált a megkeresésünkre.
Azt, hogy milyen gyakorlati következményei lesznek a határozatnak, nehéz megjósolni. Az AB szeptember végéig adott haladékot azon törvényi garanciák megteremtésére, amelyek szavatolják, hogy a politikai kultúra fejlesztésére szánt költségvetési pénzek
még véletlenül se
pártfinanszírozásra menjenek el, és hogy egyéb olyan jellegű bevételek se futhassanak át az alapítványokon, amilyeneket a pártok közvetlenül nem kaphatnának.
A módosításokat azoknak a pártoknak kellene elvégezniük, amelyeket a mostani AB-döntés hátrányosan érint. Könnyen elképzelhető, hogy az országgyűlési vitában majd jól összevesznek, hogy "az áthidalhatatlan nézetkülönbségekre" hivatkozva semmit se tegyenek - végül is egy mulasztásos alkotmánysértéssel több vagy kevesebb nem oszt, nem szoroz. Az egy százalék fölötti pártok alapítványainak a támogatásáról viszont könnyebben egyezségre juthatnak a Házban: jó lenne elérni, hogy ezekben (is) valós képzési, kutatási háttérmunka folyjon, és ne puszta kifizetőhelyek legyenek. A legszomorúbb persze az lenne, ha csak annyi történne, hogy ezután az APEH is folytathat vizsgálatot a pártalapítványokkal szemben.
Tanulópénz
A pártalapítványok között 2008-ban 1,2 milliárd forintot osztottak szét. Az MSZP-közeli Táncsics 494 milliót (51 százalék), a Fidesz-közeli Szövetség a Polgári Magyarországért 384 milliót (46 százalék), a Barankovics 120 milliót (51 százalék), az Antall József 91 milliót (40 százalék), a Szabó Miklós Szabadelvű Alapítvány pedig 111 (42 százalék) milliót kapott. (A zárójelben megadott szám százalékosan azt mutatja, hogy az alapítványok mögött álló párt költségvetési juttatásaihoz képest milyen mértékű e támogatás.)
