Mire és hogyan költi el Budapest az egészségügyre szánt idei 10 milliárdot?

Aki kapja, marja

Belpol

Budapest az atlétikai vb támogatásáért cserébe 50 milliárdot kap egészségügyi fejlesztésre – ebből az első 10 milliárd lassan megérkezik a főváros és a kerületek számlájára. Mit tud vele kezdeni Budapest hatáskör nélkül? Lesz-e fejlődés strukturális átalakítás nélkül?

Tavaly november végén Karácsony Gergely főpolgármester bejelentette, hogy akkor hajlandó támogatni a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését, ha a kormány eleget tesz a feltételeiknek. Az öt kritérium közül az egyik az volt, hogy a kormány az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében a meglévő forrásokon túl adjon öt év alatt 50 milliárdnyi pluszforrást a kerületi önkormányzatoknak, hogy azok fejleszteni tudják az alap- és a szakellátást. Ez rímelt az ellenzéki kampányban hangoztatott „addig nem épül új stadion, amíg nincs minden kerületben CT” szlogenre, így amikor a kormány bólintott az 50 milliárdra – öt évre elosztva, évente 10 milliárdonként adagolva –, jött a kérdés: akkor ezt most Budapest költse CT-re? Vásároljon gépeket, vegyen belőle eszközöket? De hogyan, amikor a fővárosnak sem egészségügyi intézménye, sem semmiféle egészségügyhöz kapcsolódó jogköre nincs?

Az összeget végül kettébontották: az idei 10 milliárdból 8,4 jut a kerületeknek, 2 milliárd elvileg marad a fővárosnál. Az észszerű felhasználásban a főpolgármester munkáját idén januártól egy egészségügyi szakemberekből álló tanácsadói testület segíti, amelynek az első javaslata az volt, hogy a pénzt ne CT- és MR-berendezésekre költsék, abból ugyanis nincs hiány: 36 CT és 27 MR áll a budapestiek rendelkezésére (ebben van állami, önkormányzati és magántulajdonú is). A gépeken elvégzett vizsgálatok száma viszont nem elég, így azokat kell növelni, s ily módon csökkenteni a várólistákat.

Budapest 2 milliárdja

A megoldás tehát a pluszkapacitások vásárlása – a gépek ugyanis sokszor kihasználatlanok, a teljesítményvolumen-korlát (tvk) és a munkaerőhiány következtében. Ez azt jelenti, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK – az OEP utódja) bizonyos számú vizsgálatot finanszíroz havonta, azon felül viszont vagy nem történik több vizsgálat, vagy valakinek ki kell(ene) ezeket fizetnie.

„Először az volt az ötlet, hogy közbeszerzést írunk ki a budapesti CT- és MR-szolgáltatóknak, hogy pluszvizsgálatokat vásároljunk tőlük a daganatgyanús betegek vizsgálathoz jutásának lerövidítése érdekében, de az ilyen jellegű pályáztatás hónapokig elhúzódhatna, így végül arra jutottunk, hogy a kétmilliárdot is odaadjuk a kerületeknek, támogatási szerződést kötünk velük, és maguk vásárolják meg a kapacitást” – mondta lapunknak Havasi Gábor egészségügyi tanácsnok. Erre háromféleképpen lesz lehetőség. Azok a kerületek, amelyek rendelkeznek saját járóbeteg-szakrendelővel és saját CT-, illetve MR-berendezéssel (ilyen a XIII. vagy az V. kerület), a saját kapacitásuk emelésére költik a pénzt. A második csoportba azok tartoznak, amelyeknek van saját járóbeteg-ellátóhelyük, de nincs saját CT-jük, MR-jük, mint például a XI. kerületnek. Ők vagy magánszolgáltatóktól vásárolnak kapacitást (ahogy ez a XI. kerületben egyébként már működik is), vagy megpróbálnak együttműködni a kerületben található kórházakkal, és állami szabad kapacitást vesznek. Ehhez azonban az Állami Egészségügyi Ellátó Központtal kell kooperálni, ami nem biztos, hogy összejön. A harmadik esetben (például a X. kerületben) sem saját járóbeteg-intézmény, sem berendezés nincs a birtokukban, így nekik más kerületekkel kell együttműködniük.

„A hozzáférés javításához adatokra van szükségünk, pontosan látnunk kell, hol, hány vizsgálat történik, és hol mennyit várakoznak rájuk a betegek. Ehhez kértük a NEAK segítségét, ahol nyitottak voltak az együttműködésre” – mondja Rékassy Balázs orvos, egészségügyi menedzser, aki február közepétől a Városháza egészségügyi projektjeit segíti. Rékassy számításai szerint a fővárosban évente nagyjából 250 ezer CT- és 120 ezer MR-vizsgálatot végeznek budapesti lakosokon. A CT-vizsgálatok nagyjából 60, az MR-vizsgálatok 25 százaléka történik onkológiai vagy onkológiaibetegség-gyanús pácienseknél. Kétmilliárdból több tíz­ezernyi vizsgálatot lehet vásárolni, ezzel pedig 30–40 százalékkal lehet emelni a jelenlegi kapacitást. Havasi ehhez hozzáteszi: a cél elsősorban az, hogy onkológiai betegség lehetőségével szembenézni kénytelen betegek minél hamarabb biztos diagnózishoz jussanak. De ha marad forrás, kiterjesztenék a már kezelt betegek kontrollvizsgálatainak fedezésére, vagy a diagnózis felállítását segítő szövettani vizsgálatok leletezésének lerövidítésére is. Falus Ferenc volt tiszti főorvos a kapacitásvásárlásról megjegyzi: érdemes lenne megvizsgálni, vajon hány esetben merül fel a betegek egészségügyi kockázatának növekedése egy-egy nem idejében elvégzett vizsgálat miatt. Ha ugyanis indokolt az, hogy az önkormányzat vásárolja meg azt a kapacitást, amit egyébként az államnak kellene (mert különben veszélyezteti az állampolgárait), akkor megérné beperelni az államot.

Több szakértőt megkérdeztünk, hogyan lehetne ezt a kétmilliárdot jól elkölteni. A legtöbben azt mondták, nem kiegészítő finanszírozási módokat kellene keresni, hanem a kormánynak kellene megemelnie a tvk-t. Havasiék is ezt tartották volna a legjobb megoldásnak, de mivel ez nem valósul meg, kénytelenek voltak más utat keresni. „Ha már van egy olyan program, amely Budapest egészségügyi fejlesztéseiért felel, nevezetesen az EBP, akkor abba kellene beletolni a pénzt, és ki kellene kötni, hogy a források elosztásába – egyetértési joggal – a főváros és a kerületek is beleszólhassanak. De ez a hazai politikai viszonyok között irreális elvárás” – véli Kökény Mihály korábbi egészségügyi miniszter. Ezt felvetettük Havasinak is, aki azt mondta, ez is eszükbe jutott, de mivel az EBP projektjei lassan haladnak, forráshiányosak, a pénzek elosztása pedig egyenlőtlen (a XXII. kerület 190 milliójához képest a II. kerület például 8 milliárdot kapott – az elosztás még az októberi önkormányzati választás előtt történt), attól tartottak, az EBP-ben elveszne a pénz. A tárgyalások kezdetén ráadásul a kormány azzal takarózott, hogy az EBP nagyjából 50 milliárd forintot szán a járóbeteg-ellátás fejlesztésére, a főváros viszont azt kérte, azon felül adjanak még 50-et – amit végül meg is kapnak.

Az idei 10 milliárd nagyobbik részéhez a fővárosnak abból a szempontból köze sem lesz, hogy a kormány közvetlenül a kerületek számlájára utal. A február 17-i kormányhatározat nevesíti, melyik kerület mennyi pénzt és milyen címen kap.

A kerületek 8,4 milliárdja

A fejlesztésnek két típusa van: orvosieszköz-fejlesztés és épületfelújítás, -korszerűsítés. Az I., V., VI., XIV. és XXI. kerületek mindkettőre kapnak pénzt, a legtöbbet Csepel (1 milliárd) és Kispest (931 millió), a legkevesebbet Rákosmente (50 millió) és Újpest (73 millió). Nem kap egy fillért sem a VII., XI., XIII. és XX. kerület. Ezt a pénzt a kerületeknek 2021. június 31-ig kell elkölteni. Az elosztásról Havasi és Rékassy is elmondta, hogy a kerületi polgármestereknek november végén küldött a főváros egy levelet, amelyben azt firtatta, van-e a kerületnek elfogadott EBP-fejlesztése, és hogy hol, mire van a legnagyobb szükség a járóbeteg-, illetve az alapellátásban. Ezután Fürjes Balázs, Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár is levelet írt a kerületi vezetőknek ugyanazt kérve, mint a fővárosi önkormányzat. A beküldött válaszokból végül a főváros összeállított egy csomagot, amire a kormány mondta ki az áment. Havasi állítja, a párthovatartozás nem játszott szerepet az elosztásban, a kerületek – legyenek fideszes vagy ellenzéki vezetésűek – igényeik és lehetőségeik szerint kaptak vagy nem kaptak forrást.

A szükségletfelmérést minden általunk megkérdezett szakértő üdvözölte, de abban többen kételkednek, hogy a milliárdok elköltése nagyban segíti majd a rendszert. „A kórházak államosításakor országosan mintegy 100 milliárd forintnyi önkormányzati támogatás jogi alapja szűnt meg, és az állam e pénzügyi kötelezettséget nem vette át” – jegyzi meg Weltner János sebész, aki szerint a tvk emelése mellett a szakember-kapacitást kellene növelni, amit viszont a bérek emelésével lehet elérni. Ennek viszont értelemszerűen nem egyszeri támogatásként kell érkeznie.

A szakértők másik bírálata a kerületek együttműködésére vonatkozik: kooperáció nélkül semmit sem ér a pluszpénz. „Egy egységes fővárosi egészségügyi koncepcióra lenne szükség, amit elfogad Budapest, a kerületek és az EBP menedzsmentje is, együttműködés nélkül csupán tűzoltás fog történni, semmi más” – véli Komáromi Zoltán XII. kerületi háziorvos, a DK egészségpolitikusa. A CT- és MR-vizsgálatok várólistája csak egy a számos probléma közül, fejleszteni kellene például az endokrin betegek vagy cukorbetegek ellátását is, amihez szintén szükség lenne a kerületi összefogásra.

Rékassy szerint ezt ők is tudják, ezért a szakmai tanácsadócsapat az egységes budapesti egészségügyi rendszer kidolgozásán munkálkodik. „Egy hálózatot kell létrehozni. Jelenleg a kerületek versengenek egymással a forrásokért és az orvosokért, egészségügyi személyzetért. Sokkal hatékonyabb lenne, ha együttműködnének, és ennek a koordinációjában segítené őket a főváros.” Személyes véleménye szerint a centrumkórházak és alapszakmás kisebb kórházak mintájára kellene átalakítani a kerületi szakrendelőket is. „Budapesten magasabb szintű, több kerület lakosságát közösen kiszolgáló járóbeteg-ellátási centrumokban kellene gondolkodnunk. A kerületek által fenntartott, egymással versengő szakrendelők ugyanis sok esetben egy-egy szakterületen erősek lehetnek, de fennmaradásuk a jelen finanszírozási rendszerben mindannyiuk számára a napi túlélésről szól.” A szakértői csapat ezért első körben adatgyűjtésbe és felmérésbe kezd arról, melyik kerületben mennyi orvos és egészségügyi személyzet dolgozik, mire van szükségük, miben erősek, melyek a hiányszakmák, hol vannak várólisták, és megvizsgálják a betegutakat is, a főbb megbetegedési mutatókat, hogy ezek alapján tudják megszervezni a főváros egészségügyi ellátását. „Van, ahol centralizálni kell – mondja Rékassy –, van, ahol helyben fejleszteni, de minden szinten csapatmunkára van szükség, hogy a következő 10 milliárdot még hatékonyabban tudjuk majd elkölteni.”

Neked ajánljuk