Újabb kormányzati kinevezettek a tudományos pénzek körül

A kinyújtott kéz

Belpol

Érdekes szereplők tűnnek fel a frissen felállított tudománypolitikai tanácsban, a testület feladatköre azonban homályos.

Orbán Viktor február 18-i határozatával kinevezte a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács (NTT) tagjait. A Palkovics László innovációs és technológiai miniszter által elnökölt testületnek egy társelnöke és további kilenc tagja lesz, az ő személyükben nem volt meglepetés, a Magyar Nemzet már novemberben megírta, kiket kért fel a feladatra a miniszterelnök. A kiszemelteknek bőven volt gondolkodási idejük, az NTT felállítása mégsem sikerült zökkenőmentesen: a testület február 5-i hatállyal, há­rom­éves időtartamra kinevezett társelnöke, a volt uniós biztos Günther Oettinger azt nyilatkozta, egyelőre csak elvi szinten vállalta el a posztot, szerződést nem írt alá, és arról is szeretne még tájékozódni, pontosan mi lesz a feladatköre. (Pályaképét és a vele készült interjúnkat lásd itt.)

Utóbbi kérdésben a közvélemény sem lát tisztán. Az NTT létrehozását a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény 2019. júliusi módosítása írta elő, ugyanaz, amely rendelkezett a korábban a Magyar Tudományos Akadémiához (MTA) tartozó kutatóintézet-hálózat elszakításáról, és egy új intézmény, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) alá rendeléséről. A törvény elsősorban tanácsadói jogköröket ad az NTT-nek, eszerint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalhoz (NKFIH) tartozó pénzek elosztásáról, valamint a kormány kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiájáról, szakpolitikájáról mondhat véleményt.

Rossz lobbi

A 2018 nyara óta húzódó MTA-ügy egy korábbi szakaszában fenyegetőbbnek tűnt az NTT terve. Akkor arról szóltak a kormányzati tervek, hogy az MTA 10 kutatóközpontja és 5 önálló intézete a jövőben nem lesz jogosult alapfinanszírozásra, a mindennapi működésükhöz szükséges pénzt is meg kell pályázniuk az NKFIH-nál. Ráadásul Palkovics miniszter a Nemzeti Versenyképességi Tanács előtt 2019 januárjában bemutatott egy prezentációt, amely úgy fogalmazott, hogy az NTT nem véleményt nyilvánít, hanem „dönt az innovációs és kutatási alapok felhasználásának elveiről és módjáról”. Ebben az elképzelésben az NTT a pénzek irányításával könnyen el tudott volna lehetetleníteni egyes kutatóintézeteket. Az ELKH felállításával az alapfinanszírozás elvétele – úgy tűnik – lekerült a napirendről, így az NTT befolyása közvetettebb lesz. Hogy mi a jelentősége a testületnek, arról megoszlanak a vélemények.

„Nem hiszem, hogy az NTT fújja majd a passzátszelet, az Orbán-kormányok eddigi működésének ismeretében inkább azt tudom elképzelni, hogy e tanáccsal fogják legitimálni a miniszterelnök és Palkovics tudománypolitikai ötleteit” – mondja egy forrásunk, aki az MTA-tól elszakított egyik intézet vezetésében dolgozik. Szilágyi Emese, a Jogtudományi Intézet munkatársa, a kutatóintézeti dolgozók által alapított Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) tagja is úgy látja, hogy az NTT felállítása körüli érdeklődés nagyobb, mint amit a testület várható befolyása indokolna. Persze, az NTT egyes tagjainak egyéb tisztségüknél fogva komoly szavuk van a kormányzati tudománypolitikában, az elnök Palkovics László mellett ilyen Varga Mihály pénzügyminiszter és Birkner Zoltán, az NKFIH elnöke.

Rajtuk kívül bekerült az NTT-be vállalati szektorból érkező három üzletember – Jakab Roland, az Ericsson Magyarország regionális igazgatója, Orbán Gábor, a Richter Gedeon vezérigazgatója és a felvidéki Világi Oszkár, a Mol igazgatósági tagja és a Slovnaft vezérigazgatója –; Lovász László MTA-elnök; Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke; Krausz Ferenc, a németországi Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója és Závodszky Péter nyugalmazott egyetemi tanár. Egy az Akadémia ügyeiben otthonosan mozgó forrásunk rámutat, hogy a testületben a magyarországi tudományosságot csak az MTA elnöke és a biofizikus Závodszky képviseli – utóbbi látványosan a kormány mellé állt az elhúzódó MTA-vitában, bírálta például, hogy az Akadémia 2019 májusi közgyűlése nem mondott le önként a kutatóintézet-hálózatról.

Akadémiai forrásunk úgy véli, hogy az NTT-nek kemény jogkörök hiányában is lehet kártékony szerepe a tudományra szánt pénzek körül. „Nem látom a hosszú távú stratégiát arra vonatkozóan, hogyan osszák meg a pénzeket az egyetemek, az ELKH-intézetek, a kormányzati irányítás alatt álló kutatóhelyek és a vállalati innováció között. Az NTT működhet erőforrás-elosztó testületként. A tiszta tudományra az is veszélyes, ha a kutatási főirányokat politikai szándék, és nem a magyar tudományos teljesítmény elemzése alapján jelölik ki” – mondja. Szerinte az NTT rossz, partikuláris lobbiérdekek képviselőjeként is működhet. „Eddig komoly költségvetési alkudozások mentek a tudományos forrásokról a különböző szereplők és a kormány között. Lehet, hogy az NTT egyfajta pufferszerepet kap, a kormány velük állapodik meg, és kész” – magyarázza forrásunk.

Szilágyi Emese szerint aggasztó, hogy az NTT-ben egyáltalán nem lesz képviselete a bölcsészet- és társadalomtudományoknak. „Ez illeszkedik abba a kormányzati narratívába, amely a kutatásoknál is a vállalati-innovációs irányt preferálja, az ehhez közvetlenül nem kapcsolódó alap- és felfedező kutatásokat pedig jelentéktelennek állítja be” – magyarázza Szilágyi. Úgy látja, ez a gondolkodás azért is helytelen, mert még egy autógyártó innovációs döntésénél is szükség van társadalmi elemzésre, a piaci folyamatok ismeretére, „zöld trendforduló idején például hiába fejlesztenek nagy fogyasztású terepjárókat”.

Status quo

Kérdés, a gyakorlatban mit jelent majd, hogy az NTT véleményt nyilvánít az NKFIH alá tartozó alapok felhasználásáról, illetőleg javaslatot tesz „a támogatandó kutatási főirányokra, tématerületekre”. Bár az NKFIH 2019-ben meghirdetett egy – az MTA-s kutatóintézetek által bojkottált – „tématerületi kiválósági programot”, ahol előre leosztották, melyik tudományterület mekkora forrást kaphat, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) pályázatain eddig elvben mindenki egyenlő esélyekkel indult, a támogatásról a szakmai zsűrik véleménye alapján döntött a hivatal elnöke és az innovációs miniszter.

A 11,4 milliárdos keretösszegű 2020-as OTKA-pályázatok benyújtási határideje a napokban járt le, a 2019-es nyerteseket novemberben hirdették ki. „Tavaly a legnagyobb probléma az MTA-ügytől nem független kései eredményhirdetés volt, a támogatási irányokban direkt kormányzati befolyást nem azonosítottunk, és olyasmiről sem lehetett hallani, hogy a zsűritagokat erőszakosan lecserélték vagy befolyásolták volna” – mondja Szilágyi Emese. Akadémiai forrásunk szerint ha a pályázatok elbírálásába nem avatkozik is bele az NTT, önmagában az OTKA-ra szánt pénzek mozgatásával visszavethet egyes tudományterületeket. „Ha alacsony a teljes keretösszeg, az automatikusan azzal jár, hogy bizonyos területek évekre elesnek a pályázati pénzektől, ami tovább ösztönözheti a fiatal kutatók elvándorlását.”

Az NTT-vel kapcsolatos félelmeket ugyanakkor csillapítja, hogy a szeptember óta az ELKH irányítása alatt álló kutatóintézet-hálózat munkájába egyelőre nem történt drasztikus beavatkozás. Vagy a stratégia és a hozzáértés, vagy a politikai akarat hiányzik, esetleg mindkettő. „Elhamarkodott volt az intézetek elszakítása az MTA-tól, az új vezetők egyelőre csak sodródnak, ami nekünk bizonyos szempontból előnyös, mert jobb híján kénytelenek fenntartani a status quót” – mondja Szilágyi Emese. Példaként hozza, hogy az ELKH vezetői jelenleg is tájékozódnak az intézetekben működő teljesítményértékelési rendszerekről, az éves beszámolót ugyanolyan formátumban kérték, mint korábban az MTA, az alapfinanszírozás 2019-hez képest 1,5 milliárdos többletét egyenlő arányban osztották el a 15 kutatóközpont és önálló intézet között, és a korábban kinevezett főigazgatók mandátumát is megerősítették. „Jelen helyzetben úgy látjuk, aki időt nyer, életet nyer, hiszen jelentős átszervezéseket az Orbán-kormány nem a kormányzati ciklus második felében szokott végrehajtani” – magyarázza Szilágyi.

Az ELKH munkáját a Maróth Miklós klasszika-filológus vezette irányító testület koordinálja, abba a Palkovics-minisztérium és az MTA fele-fele arányban delegált tagokat. Fontos szerepe van Szigeti Ádám főtitkárnak, aki korábban Palkovics helyettes államtitkára volt, így a kutatók a miniszter kinyújtott kezeként tekintenek rá. A főtitkári pozícióra nem írt ki pályázatot az ELKH, Szigeti ennek ellenére elkezdte használni a titulust, és a kormány csak ezután egészítette ki a törvényt azzal, hogy a nyilvános pályázatig megbízott főtitkár is eljárhat.

Az ELKH működése egyebekben is átláthatatlan, az irányító testület üléseinek jegyzőkönyve vagy emlékeztetője nem érhető el az egyébként is meglepően fapados honlapon, a kutatók így gyakran pletykák, szóbeszédek alapján tájékozódnak. „Szó volt arról, hogy kikerülünk a közalkalmazotti törvény hatálya alól, ezt a rugalmasabb bérezéssel indokolták, és több dátum is keringett róla. Most úgy tűnik, az ötlet lekerült az asztalról, mégis be­ígértek egy 30 százalékos bérfejlesztést, amit majd akkor hiszünk el, ha megjelenik róla a kormányrendelet” – mondja Szilágyi Emese. Egy időben az is elterjedt, hogy bár az innovációs törvény szerint sima többséggel lehet dönteni az ELKH-ban, az irányító testület tagjai maguk között megállapodtak a nagyobb horderejű döntések kétharmadhoz kötéséről. Ez a szabály azonban kimaradt a szervezeti és működési szabályzatból, így továbbra is az a helyzet, hogy Maróth Miklós elnök a minisztérium delegáltjaival akár intézetek megszüntetéséről vagy főigazgatók menesztéséről is dönthet.

Neked ajánljuk