Tavaly márciusban derült ki, hogy a Tarsoly Csaba vezette Quaestor 150 milliárd forint értékben bocsátott ki nem létező kötvényeket, és a csalássorozat következtében bedőlt a 47 társaságból álló cégcsoport (lásd: Bizonytalan alapok, Magyar Narancs, 2015. március 19.). A Tarsoly letartóztatásának kezdeményezésével több hetet váró Fővárosi Főügyészség decemberre fejezte be a nyomozást a tizenöt évig tartó csalássorozat ügyében, és idén februárban megtörtént a vádemelés is. Az ügyészség titkosította az 1548 oldalas vádiratot, ahogyan azt is, hogy ki a tizenegy gyanúsított. Annyit tudni, hogy az előzetesben lévő Tarsoly Csaba és a Quaestor szűk vezérkara biztosan köztük van (Tarsolyon kívül Májer Zsolt is előzetesben ül, Tarsolyné Rónaszéki Erika pedig házi őrizetben van). Az öt vádpont sikkasztás és csalás: a Tarsoly vezette bűnszervezet (mely könyvelőkből, informatikusokból és más cégvezetőkből állt) 2007 és 2012 között 46,6 milliárdnyi értékpapírt lopott el az ügyfelektől, valamint nem létező állampapírokat adtak el ugyanebben az időszakban (az így keletkezett 3,2 milliárd forintnyi kárt később megtérítették). 2007 és 2015 között már fizetésképtelen volt a Quaestor, ám ezt elhallgatva továbbra is értékesítettek – valódi és fiktív – kötvényeket mintegy 30 ezer ügyfélnek. További hatmilliárdos kárt okoztak azzal, hogy 500 ügyféllel opciós szerződéseket kötöttek fiktív vállalati kötvények vásárlására. A vád szerint Tarsoly Csaba maga a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. (QPT) házipénztárát is dézsmálta: hat és fél év alatt több mint száz alkalommal, összesen 1,2 milliárd forintot tüntetett el. Alkalmanként úgy tízmillió forintot vitt haza, de valahogy ez sem tűnt fel senkinek. „Táska, készpénz, belerak, elmegy” – fogalmazott az ügyész a vádirat ismertetésekor. A házkutatás során mindössze 3,6 millió forint készpénzt találtak a Quaestornál. Az ügyészség szerint a végén már annyira nem volt pénz a cégben, hogy amikor egy ügyfél be akarta váltani a kötvényét, addig váratták, míg be nem tért valaki az utcáról, hogy kötvényt vegyen, mert csak így tudták kifizetni őt.
A vád szerint a sikkasztott vagy elcsalt összeg összesen 77 milliárd forint, ezt 5458 rendbeli csalás során sikerült összehozni (csak Tarsolynál 753 rendbeli törvénysértést találtak, plusz minden vádpontban ő a felbujtó). Az ügyészség nem is emelt vádat minden feltárt bűncselekmény után, mert akkor szerintük nagyon elhúzódna a per; így például a 30 ezerből csak annak a 232 ügyfélnek az ügyét viszik bíróság elé, akiket több mint 50 millióval vertek át a Quaestornál. Ha elítéli őket a bíróság, Tarsolyék öt és huszonöt év közötti fegyházbüntetésre számíthatnak. A vádemelés során Ibolya Tibor fővárosi főügyész piramisjátékhoz hasonlította a Quaestor-csoport működését: az elsikkasztott pénz egy része ugyanis az ügyfelek kifizetésére és a veszteséges vállalatok finanszírozására ment el. Ibolya kiemelte, hogy 44 milliárd forintnyi vagyont sikerült lefoglalni, ám azt, hogy miként jött ki pont a 44 milliárd, nem részletezte – korábban 160 milliárdnyi lefoglalt értékről beszélt. Erősen kérdéses például, hogy a részben MFB-hitelből felépült, üresen kongó ETO-pláza és a stadionra néző hotel piacképes-e egyáltalán. Az ügyészség vizsgálta, hogy voltak-e kiemelten kezelt ügyfelek, ám Polt Péter legfőbb ügyész szerint korrupció vagy bennfentes információval való visszaélés nyomára nem akadtak. Így például azt sem vizsgálták, hogy a Tarsollyal az átlagosnál szorosabb kapcsolatban álló Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium épp a Quaestor bedőlésének napján menekítette ki a cégnél tartott 3,8 milliárd forintját. A főügyész szerint az lett volna bűncselekmény, ha bent hagyják a pénzt, miközben tudják, hogy „valami nem stimmel” a társasággal.
Az ügyészség nem látta indokoltnak kihallgatni az ügy elsőrendű vádlottjának titkárát, Mikuska Zoltánt sem. A Quaestor összeomlásakor a Blikk írta meg, hogy Tarsoly közvetlen munkatársának barátnője Polt Péter lánya. (Márciusban Pápa Levente, az Együtt politikusa tett közzé egy fotót, amelyen a legfőbb ügyész Matolcsy György jegybankelnökkel beszélget egy belvárosi étteremben. Az ebédre egy nappal azután került sor, hogy Pápa ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett a jegybanki alapítványok költekezései miatt. A Legfőbb Ügyészség közleménye szerint Polt előre egyeztetett munkaebéden találkozott Matolcsyval, a téma pedig nem a jegybank elleni feljelentések voltak, hanem azok az ügyek, melyekben az MNB tett feljelentést. Polt-Palásthy Marianna, a legfőbb ügyész felesége egyébként a jegybank személyügyekért felelős ügyvezető igazgatója, valamint több MNB-s alapítvány, illetve cég felügyelőbizottságában is jelen van.)
Világszínvonal
Ibolya az ügyészség munkáját világszínvonalúnak nevezte a Quaestor-ügyben, ám a bíróság másképp látja a helyzetet. A Fővárosi Törvényszék március elején ugyanis hibajegyzéket küldött az ügyészségnek, 30 oldalon sorolva, mi nem stimmel a vádiratban. A bíróság szerint a vádirat hiányos, nem jelölték ugyanis, hogy a 132 ezer oldalas nyomozati anyagban felsorolt tények és a több mint hatmillió fájl közül pontosan melyik milyen vádat bizonyít. A felszólításra az ügyészség szokatlanul éles hangnemű közleményekben ment neki a bíróságnak. A Fővárosi Főügyészség szerint ők mindent a törvényeknek megfelelően csináltak, és nem áll módjukban végrehajtani a bíróság kérését. Ibolya egyenesen arról beszélt, hogy a bírónő, akihez szignálták a Quaestor-ügyet, túlterhelt. Azt is megjegyezte, „nagyon rosszul gondolja, aki azt gondolja, hogy a Fővárosi Főügyészség szó nélkül fogja hagyni, ami szombaton történt” – utalva a bíróság felszólítására. A Törvényszék 60 napot adott a hiánypótlásra. A lapunknak múlt héten nyilatkozó Hack Péter szerint (lásd: „Nem nevezhető jóhiszeműnek”, Magyar Narancs 2016. május 12.) hiába nem írja elő a törvény, hogy a vádiratban szerepeltetni kell, melyik bizonyíték melyik vádat támasztja alá, mindenképp a bíróság szava a meghatározó, a hiánypótlás ellen pedig nem fellebbezhet az ügyészség. Ha a vádhatóság május végéig nem pótolja az iratokat, a bíróság megszüntetheti az eljárást, de az ügyészség közleménye szerint a „jogszabályi előírások és technikai lehetőségek keretein belül” eleget fognak tenni a hiánypótlási felszólításnak.
A nyomozás és a perek hatékonysága miatt több ügyet leválasztottak a Tarsolyék elleni vádról, így még folyik a nyomozás pénzmosás gyanújával, a Quaestor külföldi érdekeltségeivel, a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal, a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezettel kapcsolatban, valamint Orgován Béla közokirat-hamisításának ügyében. (A nyolc általánost végzett Orgovánt a Quaestor bedőlése után, de még letartóztatása előtt nevezte ki cége vezetőjének Tarsoly Csaba. Orgován egy hétig állt a Quaestor élén.) Az ügyészség a nyomozás során arra is igyekezett választ találni, miként lehetett volna elkerülni a tavalyi brókerbotrányokat. Szerintük egy 2005-ös tőkepiaci lazítás elodázta a Quaestor lebukását, és 2009-ben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) sem lépett fel teljes szigorúsággal egy hamis adatszolgáltatást feltáró ügyben. Az ügyészség szerint 2010 után sem a törvényhozó, sem a felügyelet nem hibázott: a 2013-as átfogó vizsgálat során a PSZÁF azért nem tudta leleplezni a csalásokat, mert a Quaestor addigra már túl profin működtette a hatóságok megtévesztésére kialakított rendszerét.
Az ügyészség munkáját ugyanakkor lelassíthatja, hogy május elején váratlanul meghalt egy fiatal ügyész, aki a Quaestor-ügyön dolgozó csoportot vezette. A Narancs ügyészségi forrásból úgy értesült, hogy a kifejezetten tehetségesnek tartott jogász szívrohamot kapott, majd az annak nyomán kialakult tüdőembóliába halt bele.
A Quaestor felszámolását a jegybank tulajdonában álló Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. (PSFN) végzi. Tavaly ők is feljelentést tettek, kiderült ugyanis, hogy a brókercég tulajdonosi köre, bizonyos alkalmazottai és a hozzájuk kapcsolódó ügyfélkör kimentette a pénzét a bedőlés előtt. A PSFN eredetileg minden olyan ügyfelet be akart perelni, aki a Quaestor csődje előtti napokban vette ki a pénzét a pénzintézettől, ám ezektől a perektől később elállt, és már csak a volt quaestorosok ügyét vizsgálja. A külügy és a kereskedőházak pénzkimentését azonban a PSFN sem találta érdemesnek a vizsgálatra. Tavaly év végén a Magyar Nemzet arról írt, hogy október elejével a PSFN lecserélte a Quaestor felszámolóbiztosát. A lap szerint nem a felszámoló megbízatásának lejárta miatt kellett váltani, hanem a munkájával lehettek elégedetlenek.
Az ügy politikai szálainak felderítését az Országgyűlés is sajátosan értelmezte. A botrányok nyomán tavaly létrejött ugyan egy albizottság (kormánypárti elnökkel), ám az azt vizsgálja, hogy milyen kormányzati intézkedések vezettek odáig, hogy egyáltalán bedőlhetett tavaly a Quaestor mellett a Buda-Cash és a Hungária is. Noha a csalássorozat 15 évéből 9 alatt Orbán Viktor volt a miniszterelnök, az albizottság többek között arra keresi a választ, hogy „milyen személyi összefüggések voltak a brókerbotrányokban érintett cégek és a Gyurcsány–Bajnai-kormány tisztségviselői között”. Az eddig megismert tények viszont inkább azt sugallják, hogy Tarsolyt a jelenlegi kormányhoz fűzték szorosabb szálak (a Győri ETO támogatása, kiemelten jó kapcsolat a külügyi tárcával, a török és moszkvai kereskedőházak üzemeltetése, a 2014. végi 70 milliárdos kötvénykibocsátás engedélyezése, parlamenti belépő a Miniszterelnökségtől stb.).
Akadozó kártalanítás
Noha a fiktív kötvényeken kívüli ügyfélvagyont hiánytalanul megtalálták a számlákon, a kártalanítás azóta is igen vontatott. Az Országgyűlés a csődök utáni felháborodásra reagálva külön törvényt hozott a Quaestor ügyfeleinek kártalanítására (lásd: Elfogyott a lendület, Magyar Narancs, 2015. augusztus 6.), ám azt első körben elkaszálta az Alkotmánybíróság. A törvény második változatába aztán bevették a Hungária károsultjait is (a Buda-Cash ügyfelei ismét kimaradtak), ám a kliensek összességében rosszabbul jártak. A kártalanítási összegből ugyanis le kell vonni a 2008 óta kifizetett összes hozamot, és még 10 százaléknyi önrészt. Így mintegy tízezren vannak azok, akik semmi pénzt nem kapnak vissza, és még a tőkéjüket is elbukták, mert például a realizált hozamot újra a Quaestornál fektették be. Míg az Alkotmánybíróság által elkaszált változat alapján nagyjából 100 milliárd járt volna a befektetőknek (a tavaly már kifizetett, fiktív kötvények után járó, 87 milliárdnyi BEVA-kifizetéseken felül), addig a januárban felálló Kárrendezési Alap mindössze 35 milliárd forintot ítélt meg a quaestorosoknak.
De az ügymenet ezen túl sem zökkenőmentes. Sok ügyfélnek ugyanis rosszul vonták le a hozamot a kártérítési összegből (mindenkitől ugyanakkora összeget, függetlenül attól, hogy az adott kötvényt kibocsátás után közvetlenül, vagy a lejárat előtt nem sokkal vásárolták-e meg). A kártalanítás egyáltalán nem vonatkozik azokra, akik a Quaestor Pénzügyi Tanácsadóval (QPT) kötöttek szerződést. Ezeknek az ügyfeleknek ugyanis nincs értékpapírszámlájuk, ezért nekik a törvény értelmében külön bírósághoz kell fordulni kártérítési igényükkel. A HVG szerint a QPT az öncsőd bejelentésekor néhány „VIP kötvényest” külön eljárásban kifizetett, és ezért az ügyészség arra gyanakszik, hogy ők összejátszottak a Quaestor tulajdonosaival. A különleges eljárásban részesített ügyfelek kiléte egyelőre nem került nyilvánosságra.
A Quaestor ügyfelei továbbra is elégedetlenek, és nagyjából havonta utcára is vonulnak teljes kárrendezést követelve. Noha a kártérítési összeg jelentősen csökkent, azt a szabályosan működő pénzintézeteknek kell megfizetni – viszont a felügyeletet ellátó Magyar Nemzeti Bank felelősségének vizsgálata egyik hatóság részéről sem merült fel.
Haverok mindenütt
A jegybank tulajdonában álló felszámoló megkezdte a Quaestor vagyonelemeinek értékesítését is, néhol érdekes eredménnyel. A korábban a Quaestor-vagyonhoz tartozó mátraházi Lifestyle Hotel Mátrának idén februárban az Event-Immo Kft. lett az üzemeltetője. A 2010-ben alapított társaságba nemrég vásárolta be magát a Scentrum Kft., melynek tulajdonosa az a Csík Zoltán, aki Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester több cégében is vezető képviselő. A HVG pár hete arról írt, hogy Mészáros és a fia már bejárást is tartottak a szállodában. Idén szintén ehhez a körhöz került az évek óta felszámolás alatt álló egerszalóki Saliris Hotel. A Quaestor-csoport (2014. végi adatok szerint 955 taggal és 620 millió forinttal rendelkező) nyugdíjpénztárának küldöttgyűlése a csőd utáni hónapokban úgy határozott, hogy beolvadnak a Pannónia Nyugdíjpénztárba. Az MNB jóváhagyta a döntést, így tavaly újabb százmilliókkal gazdagodott a Járai Zsigmond volt pénzügyminiszter és jegybankelnök alapította Pannónia, amely tavasszal a jegybank által meglehetősen furcsa körülmények között privatizált MKB banknak is kisebbségi tulajdonosa lett (lásd: Titkok és remények, Magyar Narancs, 2016. április 7.). Áprilistól ismét forgalmazzák a Quaestor Befektetési Alapkezelő befektetési jegyeit. A társaság a forgalmazásról a Matolcsy György unokatestvérének, Szemerey Tamásnak a tulajdonában álló Növekedési és Hitelbankkal (NHB) állapodott meg. Így az utóbbi időben egyre többször helyzetbe kerülő kisbank mintegy 6000 ügyféllel, 2,5 milliárd forinttal lett gazdagabb. Tavaly az NHB vette át egy másik bedőlt brókercég, a Buda-Cash Access Alapjának forgalmazását is, az ügyfelekkel és megmaradt vagyonukkal együtt.
Az ügy kipattanása óta 150 milliárd feletti károkozásról beszél minden illetékes, ám a túlzóan 44 milliárdosra becsült lefoglalt vagyon és a veszteséges vállalatok fenntartása mellett is több tízmilliárd forintnak még lennie kell valahol. Ennek lehetséges hollétéről, vagy arról, hogy mire költhetett el Tarsoly egymaga 1,2 milliárdot, nem beszél senki. Azt sem tudni, miért kell titokban tartani a magyar történelem legnagyobb pilótajátékának a vádlottjait, ahogyan az ügy politikai szálait, valamint a mindenkori felügyeletek felelősségének kivizsgálását sem erőlteti egyik hatóság sem. A Quaestor összeomlása után majd’ másfél évvel sok minden kiderült ugyan, de jelenleg ott tartunk, hogy annak is örülni kell, ha a bíróság egyáltalán el tudja kezdeni a tárgyalást.
