Matolcsy György és családja vagyonosodási történetének egyik állandó és központi szereplője, megkerülhetetlen közreműködője és „partnere” egy rejtélyes és átláthatatlan állami alapítású alapítvány, a Tulajdon Alapítvány (TA). Ez az alapítvány hozta létre a Növekedéskutató Intézet Kft.-t, amit kezdetben személyesen Matolcsy vezetett, és a Fidesz első kormányzása, illetve Matolcsy György első minisztersége alatt évente 100 millió körüli bevételeket produkált. A cég 2001-ben aztán névlegesen a feleség, Matolcsy Gyöngyi, ténylegesen Matolcsy György tulajdona lett. (Erről lásd: A strómanom a feleségem, Magyar Narancs, 2017. január 19.) Az alapítvány és Matolcsy Növekedéskutatója emellett igen szorosan együttműködött a Fidesz pártalapítványától, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványtól (SZPMA) kapott támogatások „hasznosításában” is (lásd: Strómanból sosem elég, Magyar Narancs, 2017. február 9.). De az évek során Matolcsyék és cégeik vásárolták fel az alapítvány három ingatlanát is. A tranzakciókról, az évek alatt olajozottá vált együttműködésről, valamint az alapítvány és a Matolcsy család (vagy érdekeltségeik) közötti pénzmozgásokról a legtöbb részlet azonban továbbra is ismeretlen, sőt jelenleg megismerhetetlen. Megpróbáltuk összeszedni mindazt, ami e homályba burkolózó kis brigádról megtudható.
A kezdetek
A Tulajdon Alapítványt a rendszerváltás korai időszakában, 1990 novemberében 10 millió forinttal hozta létre az Antall-kormány privatizációs szervezete, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ). Az ÁVÜ jogutódjánál, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél (MNV) fellelhető igazgatótanácsi jegyzőkönyv szerint Matolcsy György 1991 januárjában prezentálta a TA Privatizációs Kutatóintézetének feladataira vonatkozó elképzeléseit: eszerint az alapítvány munkájának középpontjába a privatizációt és a külföldi befektetéseket tervezte állítani, ám „az önálló szellemi műhely nem kíván[t] a Vagyonügynökség és a Kormány háttérintézeteként működni”. Az alapítványhoz rövidesen csatlakozott az (azóta megszűnt) Postabank és Takarékpénztár, a Magyar Hitelbank, valamint az Országos Kereskedelmi és Hitelbank (mindkettő utóda ma a K&H Bank), bár nem ismert, pontosan milyen összegekkel. Az alapítvány elnöke Kopátsy Sándor, titkára és az alapítvány által működtetett intézet igazgatója Matolcsy lett, akit éppen ekkortájt akolbólítottak ki Antall József miniszterelnök környezetéből. Matolcsy államtitkárként Antall gazdaságpolitikai és privatizációs főtanácsadójaként került konfliktusba az akkori pénzügyminiszterrel, Rabár Ferenccel; és miután a küzdelemben alulmaradt, az ÁVÜ-vel létrehozatta az alapítványt.
Az MNV által megőrzött iratok között számos, Matolcsy által jegyzett szerződés maradt fenn, amelyek az ország korabeli viszonyaihoz és az akkori fizetésekhez mérten az alapítvány igen nagyvonalú finanszírozásáról tanúskodnak (a szerződések némelyikén Csepi Lajos ÁVÜ-vezér szignója is látható). Az alapítvány elképesztő mennyiségű pénzzel gazdálkodott és elképesztő gyorsan dolgozott. 1991 első fél évében például egy-másfél hónapos teljesítési határidővel Matolcsy több munkát is bevállalt: 2,4 millióért dolgoztak az ÁVÜ kárpótlási jeggyel kapcsolatos stratégiáján, 1,2 millióért vizsgálták a dolgozói kedvezmények szerepét a privatizációban, 3,5 millióért összeraktak egy külföldieknek szánt kiadványt a magyarországi befektetési lehetőségekről, egy-egy állami vállalat privatizációjának tapasztalatait pedig cégenként 300 ezerért írták meg. Hosszabb határidővel összesen 7,2 millió forintért elkészítették „a privatizáció, tulajdonátrendeződés és vállalkozásteremtés folyamatának féléves és éves összefoglaló elemzését” (valamennyi összeg nettó értendő). A KSH adatai szerint 1991-ben a havi bruttó átlagkereset 17 934 forint volt Magyarországon – ez alapján talán nem túlzás azt mondani, hogy Matolcsy rendesen megkérte az árát a munkának, az ÁVÜ pedig fizetett, mint a katonatiszt. A 3,5 milliós, másfél hónapos meló például – az átlagbér duplájával számolva – több mint 50 embernek adhatott volna munkát.
Matolcsyt 1991 októberében kinevezték az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatójának, egy későbbi irat szerint azonban ezzel párhuzamosan a kuratórium tagjaként az alapítvány funkcionáriusa, titkára maradt. Ezekben az években az alapítvány az általa kitaposott úton járva az állami privatizációs szervezettől elég szép summákat zsebelt be: az ÁVÜ egy 1994-es összesítése szerint alig több mint egy év alatt, 1993 januárja és 1994 márciusa között összesen nettó 43,6 millió forintot fizetett a tanulmányokért. A túlárazás képzetét keltheti az is, hogy 1994 elején, talán érezve a közelgő kormányváltást, az ÁVÜ-nél is elkezdtek vakarózni, és volt is olyan szerződés, amelynek csökkentették a megbízási díjait. Az alapítvány bevételeiről keveset tudunk, az MNV-nél fennmaradt iratok hiányosak, ám az kétségtelen, hogy a Tulajdon Alapítvány és Privatizációs Kutatóintézete legnagyobb megrendelője az ÁVÜ volt. Emellett azonban – Kopátsy Sándor egyik levele szerint – főként bankoktól érkeztek megbízások; és a bankok akkor többnyire állami tulajdonban voltak.
Matolcsy 1994 decemberében – a Horn-kormány hivatalba lépése után – kényszerült megválni az EBRD londoni igazgatói székétől, a következő hónapban pedig már vissza is tért az alapítvány igazgatói posztjára – mintha e poszt az eltelt évek során mindig is csak rá várt volna. Az alapítvány a szocialista–szabaddemokrata kormányzás alatt sem szűkölködött, bár a politikai szélirány változása mégiscsak éreztette a hatását: a rendszerváltás utáni első kormányzati ciklus privatizációs tapasztalatait összegző anyagot 1995 elején például a korábbi összegekhez képest szinte bagóért, 2,5 millióért is legyártották. Ez sem volt persze rossz pénz, különösen, ha azt nézzük, hogy a havi átlagkereset ekkor mindössze 38 900 forint volt. Ebből az időszakból az MNV-nél fellelhető dokumentumok között Matolcsy aláírásával fél tucat 1995-ös keltezésű szerződést találtunk összesen 10,1 millió forint értékben. Innen kezdve viszont vajmi kevés tudható az alapítvány működéséről, bevételeiről, megbízóiról.
Senki nem tud semmit
Különösen furcsa és elgondolkodtató, hogy az MNV-nél mint az alapítói jogokat gyakorló állami szervnél az 1995/1997 utáni időszakról szinte semmilyen dokumentum nincs meg. Holott az alapító okirat kifejezetten rögzíti a kuratórium beszámolási kötelezettségét: „A Kuratórium [...] minden évben köteles tájékoztatni az Alapítót, illetve az Alapítványhoz csatlakozókat a munkájáról, különös tekintettel az alapítványi vagyon kezelésére és felhasználására.” E megfogalmazás ráadásul nem is a sokszor formális és keveset eláruló pénzügyi beszámolót, hanem tartalmi összegzést feltételez. Ezekből a beszámolókból – állítása szerint – az MNV egyetlen darabbal sem rendelkezik, mint ahogy egyetlen pénzügyi beszámolót sem tudott számunkra produkálni.
Az alapítvány elvben rendkívül nyitott és átlátható, hiszen alapító okirata szerint „az Alapítvány működésével kapcsolatosan keletkezett mindennemű iratba (levelezési anyagok, szerződések, bankkivonatok, számlák, nyilvántartások, könyvelés stb.) bárki betekinthet”. Ám a gyakorlatban ebből semmi nem érvényesül. Az alapítvány ugyanis elérhetetlen, telefonszáma nem működik, székhelyén pedig csak a kaputelefonig jutottunk, ahol az érdeklődésünkre érezhetően zavarba jövő fiatalember nem kívánt felvilágosítást adni az alapítvány elérhetőségéről. Ami azért is pikáns, mert a székhelyül szolgáló ingatlan véletlenül a Matolcsy-féle Növekedéskutató, később Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet, mai nevén Mém Műhely Kft. tulajdonában áll, s egyben e cégnek is székhelye. A fiatalember kérdésünkre elismerte, hogy ő maga a cég alkalmazásában áll, további felvilágosítást azonban arról sem kívánt adni. (Ki tudja, talán éppen az aktuális tulajdonoshoz, Matolcsy Máté Hubához volt szerencsénk.)
Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) közhiteles nyilvántartása szerint a TA kuratóriumának elnöke jelenleg Harczi Marianna, tagjai Csizmadia Norbert és Réfy Imre – valamennyien Matolcsy György régi bizalmasai. Próbáltuk őket is elérni: az alapító MNV azt állította, nem tud kontaktot adni hozzájuk, ezért Harczit és Csizmadiát ügyvédjükön keresztül kerestük meg, de egyikőjük sem kívánt nyilatkozni. Réfy pedig egyszerűen bontotta a vonalat, amikor telefonvégre kaptuk, és megtudta, miről szeretnénk faggatni. Réfy egyébként a Matolcsy Gyöngyi vezette Balatonakarattya alpolgármestere, Matolcsyné választási kampányának irányítója, és saját szavai szerint a Matolcsy család régi barátja. Csizmadia korábban a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) államtitkárként, a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) a neki létrehozott poszton stratégiai ügyvezető igazgatóként szolgált Matolcsy alatt. És mindketten az MNB Pallas Athéné alapítványai kuratóriumának tagjai.
Mindenhol falakba ütköztünk tehát. S minthogy az alapítvány beszámolói csak 2011-től nyilvánosak, az ezt megelőző időszakra vonatkozóan – a Fővárosi Törvényszéken fellelhető alapító okiratokon és egyéb alapdokumentumokon túl – a Tulajdon Alapítványról semmilyen irat nem érhető el. Ami mégis tudható, azt más forrásból kell összegereblyézni. Mint sorozatunk előző részében megírtuk, 2005 és 2010 között a TA bevételeinek jelentős része, 180,9 millió forint a 2007-ig Matolcsy György által vezetett fideszes pártalapítványtól, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványtól érkezett, és a TA – Matolcsy Növekedéskutatójával együttműködésben – a Fidesz választási készülődését segítette. Olybá tűnik, hogy Matolcsy jóvoltából az alapítvány egyre inkább a Fidesz vonzáskörébe került ezekben az években, s – legalábbis részben – a párt egyik háttérintézményeként funkcionált. Ez azonban ellentétes a TA alapító okiratával, amely politikamentességet ír elő: „Az Alapítvány közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, pártoktól független […] nem vesz részt egyetlen párt érdekében folytatott választási vagy egyéb kampányban, nem vállal egy párttal sem közéleti fellépést.” Az évek során az állami alapítású Tulajdon Alapítvány és a magántulajdonban lévő Növekedéskutató (később Magyar Gazdaságfejlesztési) Intézet valóságos szimbiózisban dolgozott együtt, ami persze nem is volt nehéz, hiszen a két szervezet közös székhelyen működött, és még telefon- és faxszámuk is azonos volt.
Ösztöndíj, elmegyógyászat, kiürítés
Többet tudunk a 2010 utáni időszakról, az új egyesülési törvény szerint ugyanis a civil szervezeteknek immár az OBH-nál kell kötelezően letétbe helyezni beszámolóikat. Ezekből kiderül, hogy 2010 és 2014 között 173 millió forint volt a TA árbevétele – a 2010-es különösen jó év volt, a bevétel ekkor elérte a 66 milliót. A beszámolók szerint forrásai részben „egyéb támogatásból”, részben – és többnyire – a közhasznú tevékenységként végzett elemzésből származott. Az alapítvány megbízóiról, támogatóiról, forrásairól azonban egy árva szó nem esik. Annyi azért megállapítható, hogy állami, önkormányzati vagy európai uniós forrást ebben az időszakban az alapítvány közvetlenül nem vett igénybe, ezek ugyanis tételesen nevesítendők. Ami persze nem zárja ki, hogy közvetve – mint ahogy korábban például a fideszes pártalapítványon keresztül – mégiscsak csordogált némi állami pénz is a TA-hoz. 2011 és 2014 között a TA kuratóriuma összesen nem kevesebb mint 75,5 millió forint értékben osztott ki ösztöndíjakat (2010-ről nincs adatunk), az azonban ugyancsak homályban marad, hogy kinek. Egyetlen kivétel, amikor a beszámoló szerint 2014-ben egy (vagy több) kuratóriumi tag – nem tudni, ki(k) – 4,2 millió forint stipendiumban részesült, feltehetően a szabályokat áthágva.
A szöveges mellékletekből abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen témák nyerték el a kuratórium tetszését: 2011-ben A válság megjelenése és kezelése a magyar gazdaságban, a Piaci buborékok, 2012-ben A vállalkozásfejlesztés, vállalkozóvá válás középtávú makrogazdasági környezete, A foglalkoztatás, ezen belül az önfoglalkoztatás, közfoglalkoztatás, a fiatalok munkapiaci helyzete, a hazai munkaerő kivándorlása, 2013-ban A központi bankok mozgástere a gazdaság élénkítésében és A jólét mérési eredményeinek alkalmazási lehetőségei című projektek voltak támogatásra érdemesek a kurátorok szerint. A gazdasági tárgyú tanulmányok mellett akadt egy messzebbre kalandozó is: Az emberi agyról szerzett ismereteink, a pszichológia, elmegyógyászat, idegélettan, antropológia, informatika tudományterületeken zajló megfigyelések, tanulságok. A felsorolt témák mögött a gazdaságpolitika irányítóit feltételezhetjük, és különösen a legutóbbi tanulmánycím alapján – ismerve az agysebészet iránti fokozott érdeklődését – talán magát Matolcsy Györgyöt is.
A pénzügyi adatokból az is látható, hogy 2010 és 2014 között az alapítvány összesen mintegy 40 millió forintos veszteséget termelve fokozatosan fölélte tartalékait: jóval többet költött a bevételeinél. 2014 végére vagyona nagyjából 10 millióra apadt, ami megegyezik az 1990-es induló vagyonnal. Az alapító okiratban az ÁVÜ annak idején úgy rendelkezett, hogy csak a tőke kamatai használhatók fel, és a vagyon semmiképp sem csökkenhet 9 millió forint alá. 2014 óta az alapítvány nem végzett érdemi tevékenységet, 2015-ben a bevétele nulla volt.
Bizonyára véletlen egybeesés, de a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank pont akkor, azaz 2014-ben hozta létre Pallas Athéné alapítványait, amikor a Tulajdon Alapítvány de facto kimúlt.
Versenyfutás az adatokért
A Tulajdon Alapítvány tevékenységét és pénzügyeit tehát sűrű homály borítja, és különösen áthatolhatatlan a köd a 2010 előtti éveket illetően. Pedig az alapítvány az egyik kulcs a Matolcsy család cég-, ingatlan- és egyéb ügyeinek megértéséhez. Az Alkotmánybíróság tavalyi határozata szerint – amelyet éppen a jegybanki alapítványok ügyében hozott – a közpénzből létrehozott alapítványok közfeladatot látnak el, adataik ezért közérdekű adatoknak minősülnek, és az Alaptörvény szerint bárki által megismerhetők. A Tulajdon Alapítvány pontosan ugyanez a kategória, hiszen az ÁVÜ közpénzből alapította annak idején, adatai ezért közérdekűek.
A Tiszta Energiával Magyarországért (TEMPO) Párt közel egy éve, márciusban kereste meg a Tulajdon Alapítványt a tevékenységére vonatkozó adatokat, köztük a fent említett beszámolókat is kérve. Miután a TA nem reagált, a TEMPO pert indított az adatokért. Az ügyben eljáró bíró, Novákné Nagy Judit ugyan néhány napon belül már a 8. tárgyalást tartja (ami rekord egy ilyen ügyben), de csak alig néhány hete sikerült odáig eljutni, hogy az alperes ügyvédje szabályszerű meghatalmazással jelenjen meg a tárgyaláson. Harczi Marianna ügyvédei útján kezdetben azt is tagadta, hogy jelenleg az alapítvány törvényes képviselője lenne. Ahogy tagadták azt is, hogy az adatigényt egyáltalán kézhez kapták volna – annak dacára, hogy postai tértivevény igazolja, a Tulajdon Alapítvány nevében átvették a közérdekűadat-igénylést. A vita itt azon folyik, hogy a tértivevényen feltüntetett személy – bizonyos R. Szilvia – vajon jogosult volt-e a küldemény átvételére. A kérdéses személy tisztázhatná a helyzetet, ám az alapítvány nem hajlandó elárulni, hol és miként érhető el. Az alapítvány törvényes képviselői, Harczi Marianna és Csizmadia Norbert pedig teljesen távol tartják magukat a pertől: eddig egyetlen tárgyaláson sem jelentek meg.
Harczit és az alapítványt először Vass István ügyvéd, később az Imre András vezette ügyvédi iroda képviselte, illetve képviseli a perben. Hogy a TA vajon miből fizeti az ügyvédeket, rejtély, hiszen – mint láttuk – a pénze 2014-re elfogyott. Érdekes véletlen, hogy 2016 április–májusa óta a TA ügyvédei megbízásban állnak a Pallas Athéné alapítványokkal is. Vass mind a hat alapítványtól egyenként havonta 100 ezret kap, az Imre Ügyvédi Iroda pedig óránként 120 euróért ad jogi tanácsokat öt alapítványnak. Nyilván csak véletlen az is, hogy a kereset áprilisban éppen akkortájt érkezett az alapítványhoz, amikor az ügyvédekkel a Pallas alapítványok leszerződtek. S úgy tűnik, Vass pallasos megbízásai is éppen akkor szűntek meg, amikor a perben Imréék vették át a Tulajdon Alapítvány képviseletét.
Közben júniusban Harczi – ügyvédje útján – az ügyészségen kezdeményezte az alapítvány bíróság általi megszüntetését, hivatkozva arra, hogy az alapítvány évek óta nem folytat semmilyen tevékenységet. Decemberben meg is volt az első tárgyalás: az eljáró Szilvás György bíró ugyan gyors és formális – ahogy fogalmazott: „23 másodperces” – tárgyalásra készült, de a TEMPO Pártnak a még zajló másik perre tekintettel benyújtott felfüggesztés iránti kérelme megakasztotta a folyamatot. Az alapkérdés, amiben a bíróságnak ez esetben döntenie kell, hogy meg lehet-e szüntetni egy olyan alapítványt, amellyel szemben közérdekű adatok kiadása iránti per van folyamatban. Egy alapítvány megszűnésekor ugyanis az iratok egy jelentős részét elkerülhetetlenül leselejtezik. Ez a sors várna a Tulajdon Alapítvány dokumentumaira is – de azt persze feltételezni sem merjük, hogy éppen ezért vált oly sürgetővé az alapítvány megszüntetése. Az iratok nagy hányadának megsemmisülésével végképp megismerhetetlenné válna, hogy ez az állami alapítvány hogyan is működött két és fél évtizedes pályafutása során, s bizonyára örök homályba süllyednének azok az adatok is, amelyek segíthetnének pontosabban rekonstruálni, milyen szerepet játszott az alapítvány a Matolcsy család vagyonosodásában. Nem kéne, hogy így legyen.
