"Álljatok ki magatokért!", üzeni a CEU rektora a magyaroknak

Belpol

Michael Ignatieff a CEU elűzéséről nyilatkozott lapunknak.

E heti nyomtatott lapszámunkban interjút olvashatnak Michael Ignatieffel, a CEU elnök-rektorával. Azután beszélgettünk, hogy hétfőn az egyetem bejelentette: amerikai végzettséget adó programjaikat szeptembertől Bécsbe költöztetik. Ignatieff részletesen mesél a CEU elüldözésének 20 hónapos történetéről, a magyar kormány fals tárgyalási szándékáról és a nemzetközi szereplők elégtelen nyomásgyakorlási kísérleteiről.

Egy rövid részlet az interjúból.

Magyar Narancs: Azt mondta, hogy a CEU elüldözése szomorú nap Magyarország és a magyar felsőoktatás számára. Visszafordíthatatlannak látja a károkat?

Michael Ignatieff: A CEU elleni támadás a teljes magyar felsőoktatásnak károkat okoz. Ezért mondtuk mindvégig, hogy nemcsak magunkért, hanem az összes magyar intézményért harcolunk. Nézzük a kontextust! A kancellári rendszer minden egyetemen növelte a kormány pénzügyi és politikai befolyását. A gender szak betiltása elsősorban nem a téma miatt jelentős, hanem mert a kormány, és nem a független akkreditációs bizottság döntheti el, mit lehet és mit nem lehet tanítani Magyarországon. A tudományt övező politikai környezet fenyegető, a Tudományos Akadémia függetlenségét megtámadták, a Stop Soros-törvény miatt bizonytalan, hogy egyáltalán törvényes-e migrációs tanulmányokat oktatni. Bízom benne, hogy a károk nem visszafordíthatatlanok. Ha az EU luxembourgi bírósága később jogsértőnek találja a lex CEU-t, remélem, hogy a magyar kormány tiszteletben tartja és végrehajtja a döntést.

MN: Ebben az esetben újraindítanák az amerikai programokat Budapesten?

MI: Ha a kormány meghajol a jogi fórumok előtt, hajlandó leszek minden lehetőséget megfontolni. De jogállami garanciákra van szükségünk. Nem tudunk olyan országban dolgozni, ahol a törvény mond valamit, aztán másnapra a miniszterelnök eldönti, hogy mégsem úgy van.

(...)

MN: Liviu Matei rektorhelyettes úgy fogalmazott, hogy eddig a szabadságjogokat csak korlátozták Magyarországon, a CEU elűzése viszont színtiszta elnyomás. Ön szerint is fordulópont lehet a CEU-ügy az Orbán-rendszer kiépülésében?

MI: Őszintén nem tudom. 2010 óta rossz irányba mennek a dolgok, és a CEU ügye beleillik ebbe a narratívába. De hogy mi lesz a következő lépés, azt nem tudom megjósolni. Azon dolgozom, hogy az egyetem erős maradjon, és amíg tud, hozzájárulhasson a magyar társadalom fejlődéséhez. A kormány szándékait találgassák mások. Nincs kedvem ezekhez a játékokhoz, én csak biztonságban akarom tudni az egyetememet.

MN: Üzenne valamit a demokrácia miatt aggódó magyaroknak?

MI: Azt hiszem, az elmúlt 20 hónappal megfogalmaztunk egy egyszerű üzenetet: álljatok ki magatokért, álljatok ki a jogaitokért. Az állampolgároknak felelősségük, hogy ne csak csendben figyeljék a történéseket, hanem tegyenek is valamit, ha nem tetszik, amit látnak. Remélem, a CEU ebben példát tudott mutatni. Ha megtámadnak, védekezned kell.

Teczár Szilárd teljes cikkét a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják. A lapra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs - Archívum részletes

A legfrissebb Magyar Narancs tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.