Az alkotmánybíróság a sarkára állt: törvénytelen, ahogy a kormány csökkentette a a rokkantnyugdíjat

  • narancs.hu
  • 2018. november 9.

Belpol

Nem lehet csak úgy javulásra hivatkozni: az döntés előtt érdemben kell kivizsgálni az érintett állapotát.

"Állapotjavulás alatt az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni, amelynek vizsgálata az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok kötelezettsége" - mondta ki az Alkotmánybíróság. Ez azt jelenti, hogy a kormány által eddig a csökkentésre használt indokot, azaz az "egészségi állapot javulását" csak akkor lehet kimondani, ha a rokkantsági ellátások felülvizsgálatakor érdemben kivizsgálják a rokkant állapotának megváltozását.

Az alapügy akkor kezdődött, mikor egy 2011 végéig rokkantsági nyugdíjban részesülő személy bíróságon támadta meg azt új szabályozás miatti döntést, hogy javult az állapota, ezért ellátásának összege korábbi rokkantsági nyugdíjának kevesebb mint a felére csökkent. Az ügy a Kúriára került.

Utóbbi kezdeményezésére alkotmánybírósági vizsgálat indult a kérdésben, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény nemzetközi szerződésbe ütközik-e.

Mivel a szabályozás nem határozta meg, hogy mit tekint állapotjavulásnak, ezért az Alkotmánybíróság rámutatott: aránytalan és így Magyarország vállalt nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes az egyes ellátásra jogosultak által viselt teher akkor, ha az ellátás csökkentésére kizárólag a jogi keretek átalakításából következően, az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt kerül sor.

Épp ezért a legfontosabb, hogy az AB alkotmányos követelményként rögzítette, hogy állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogalkotó által meghatározott és bármikor megváltoztatható százalékos mértéket, hanem az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni. Ennek vizsgálata pedig minden esetben az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok kötelezettsége.

Bár az AB azt is megállapította, hogy a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségek egyikéből sem vezethető le egy meghatározott összegű ellátásra való alanyi jogosultság, de kimondta, hogy az Országgyűlés elmulasztotta nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladatát azzal, hogy nem alkotott olyan szabályokat, amelyek lehetővé tennék az ellátás összegének meghatározásakor a tényleges fizikai állapotjavulás mértékének figyelembevételét.

Az AB 2019. március 31-ig várja, hogy az Országgyűlést, hogy ezzel összefüggő jogalkotói feladatának tegyen eleget.

Figyelmébe ajánljuk