Magyar Narancs: Kinek jutottál az eszébe? A pletykák Zoboki Gáborról és névrokonodról, Finta Józsefről szólnak.
Finta Sándor: Tekintettel arra, hogy ők Tarlós úr építészeti tanácsadói, igen, többek között velük is beszéltem, hogy segítsenek tájékozódni. Velük főleg a praktikus, elkövetkező feladatokat beszéltem át, hogy ők hogyan látják azt a mozgásteret, amit itt be lehet futni.
Fotó: Simonyi Balázs
MN: Nem fáj neked, hogy nem volt pályázat? A KÉK azért is küzdött, hogy transzparensek legyenek az építészettel kapcsolatos személyi döntések.
FS: A kinevezés a főpolgármester feladata, ahogy annak megítélése is, hogy ezt nyílt vagy meghívásos pályázatnak kell-e megelőznie. Tudomásom szerint több emberrel folytak párhuzamosan tárgyalások. A szakmában többeket megkérdeztem, hogy pályázat nélkül is szívesen látnának-e ebben a pozícióban, és kizárólag támogatást kaptam. Annyit pontosítanék, hogy korábban és ezt követően is azon dolgoztam, hogy a közpénzek bevonásával megvalósuló fejlesztések tervezői építészeti tervpályázatokon legyenek kiválasztva.
MN: Ki jött még szóba rajtad kívül?
FS: Neveket nem tudok mondani.
MN: Neked eszedbe jutott, hogy te lehetnél?
FS: Ezzel a kérdéssel korábban nem foglalkoztam. Miután megkerestek, arra gondoltam, hogy ez talán megérne egy beszélgetést Tarlós úrral. Onnantól kezdtem magam beleásni abba, hogy valójában mi lehet ma egy főépítész szerepe, ami összeegyeztethető az eddigi munkáimmal. Azt éreztem, hogy nincs látható jele egy koncepciózus városfejlesztésnek. A szakmai ítélet mellett élt egy Budapest-kritika is, hogy miért nincsenek hosszú éveken át látható nyomai a szisztematikus fejlődésnek.
MN: Akkor meg is válaszolhatnád, hogy mi az oka ennek, és hogyan lehet változást elérni.
FS: Az okok közül a politikai és egyéb érdekellentéteket lehetne kiemelni. Amennyire az látható, van egy nagyon összetett érdekrendszer, a kerületeké, a fővárosé és a piacé. A főváros nem tudta az idők során a piaci érdekeket becsatornázni egy saját maga által elképzelt fejlődési vonalba. Ha fejlesztési igény érkezett, nem feltétlenül tudta azt az árat elkérni, amivel például egy jó városrehabilitációt létre lehet hozni. Az is lehetett az oka, hogy a 90-es években túl hamar szakadt a piacgazdaság a városra, felkészületlenül érte a rendszert, és a főépítészi csoport nem tudta magát kiküzdeni, azt mondani, hogy a városfejlesztésnek ő a hangadója, sokszor nem állt mellé a politika sem.
MN: Akkor ez főépítészi szerepfelfogás vagy egy erősebb hivatal kérdése?
FS: Mindkettő, de ezt minden pillanatban meg kell küzdeni, ma nem kap bárki bármiben szabad kezet. Inkább arról van szó, hogy a szakmai véleményt lehet-e egységgé kovácsolni. Hogy legyen egy határozott szakmai állásfoglalás a városfejlesztés irányairól - ebben szerintem van mozgástér.
MN: Kapsz lehetőséget a hivatal átformálására?
FS: Ha a fentiek érdekében szükséges a hivatali struktúra megváltoztatása, akkor azt meg kell tenni.
MN: Az elődödet miért rúgták ki?
FS: Nem ismerem ennek a körülményeit.
MN: Mi a feladat vagy kihívás számodra ebben a pozícióban?
FS: A feladat az, hogy elkészüljön Budapest új városfejlesztési koncepciója, amely húsz évre előre megmutathatja a fejlődési irányokat. Ezzel párhuzamosan legyen egy középtávú, hétéves terv a következő EU-s támogatási időszakra, illetve legyen az addig hátralévő időre egy kétéves, rövid távú javaslatokat tartalmazó stratégia is. Ezek egymásra épülnek. Az is feladat például, hogy a kormányzati kezdeményezésű projektekben a főváros meg tudjon jelenni partnerként. Szakmai szinten nem volt kiépítve a kommunikáció köztük, pedig a felülről jövő dolgok a város életét érintik. Van mozgástér, ha nem is nagy, de lehet találni olyan pontot, ahol a főváros jobban az előnyére fordíthatja a helyzetet, a megfelelő szakmai szempontokat figyelembe véve.
MN: A legújabb beavatkozás felülről az építési törvény módosításának tervezete, amely a beiktatásod másnapján került "társadalmi vitára", kétnapos határidővel. Ha így lép életbe, akkor lényegében megszűnik a főépítész húsz éve meglévő mozgástere a kerületekkel szemben, mert kiiktatja az fszkt-t (fővárosi szabályozási keretterv - S. N.). Budapest korábbi főépítésze, Schneller István erre hivatkozva mondhatta, hogy az Árpád hídnál nem emelhetnek magasházat. Tudtad, hogy ilyen formában tervezik a törvénymódosítást?
FS: Nem tudtam. És sokan nem tudták, a főosztálynak sem volt erről információja, de ebbe azonnal bele kell tudni helyezkedni. A főváros településrendezési eszközeit érintő változtatások egy része elkerülhetetlen, mert a korábbi rendszer sok szempontból és jogilag is ellentmondásos. Különböző tervezetek keringenek jelenleg, szakmai meggyőződésből csak azt az álláspontot tudom képviselni, hogy kell a főváros kezében olyan eszközöket tartani, amelyek lehetővé teszik a város egységes, hosszú távú koncepció mentén való fejlesztését.
MN: Hol tart konkrétan a tervezet átszabása? Mit tett a főváros?
FS: Megtettük a hivatalos szakmai észrevételt, amely tartalmazza a főváros számára minimális biztosítékokat. Ha a főváros kezében van egy rendelettel elfogadott településszerkezeti terv, amely a korábbitól eltérő részletezettséggel szabályozza a területfelhasználást, övezeteket, beépítési sűrűséget, magasságot és a többit, akkor nincs is szükség fszkt-ra. Arra viszont igen, hogy az önkormányzati törvényben foglalt fővárosi feladatok ellátásának érdekében a főváros szabályozni tudjon. Ha például a kerületeken átívelő fejlesztéseknél a főváros nem tudja szabályozni a területeket, akkor elvesztette az egyben fejlesztés lehetőségét.
MN: De ez mégis súlyos kompromisszum, ez egy gyengébb eszköz, mint az fszkt volt, nem?
FS: Nem feltétlenül, ha a fentieket el lehet fogadni. A településrendezési eszközök néha totális ellentmondásban voltak, ilyen értelemben ez egy elavult rendszer, egyetértek azzal, hogy változtatni kell.
MN: Ezenkívül milyen eszközei vannak a főépítésznek?
FS: A városfejlesztési koncepció elsősorban. Az anyag a kutatási részen van túl, ez nagyon átfogó és megalapozott. Vizsgálták például a nagy szupermarketek és a kulturális helyek eloszlását, a lakókörnyezet és munkahelyek viszonyát. Csomó olyan adatot bányásztak elő, amit még senki, látszik, hol van sűrűsödés és hiány. Az a kérdés, hogy mit lehet ebből a mátrixból szintetizálni, és abból milyen célokat lehet megfogalmazni.
MN: Hogyan születnek meg a célok?
FS: Össze kell ültetni a várospolitikusokat, hogy válasszák ki a szakmailag előkészített célrendszerből azt a jól fókuszált pár célt, amelyekre föl lehet fűzni a hétéves feladatokat is. Jórészt a főpolgármester-helyettesekből, kormányzathoz köthető szakpolitikusokból és a szakmán belüli szakértőkből áll majd ez a testület.
MN: Ez egy húszéves terv, és most olyan időszakban vagyunk, maradunk, amikor nincs tőke, nincs banki hitelezés, csak némi uniós pénz. Hogy lehet így tervezni?
FS: Középtávon az uniós pénzekre lehet számítani. A készülő hosszú távú városfejlesztési koncepció rövid távon a közlekedési rendszer fejlesztésére és az ebből adódó városfejlesztési potenciál kibontására fókuszál. Rövidesen pályázati szakaszba juthat a Széll Kálmán tér rendezése, valamint a 4-es metró elindulásának egyik feltételeként az őrmezői P+R, B+R parkoló, a BKV- és a Volánbusz-központ megvalósítása. További négy nagyobb, a közösségi közlekedési hálózatot érintő projekt előkészítése zajlik. A BKK-val azonnal elindult az együttműködés, hogy ne pusztán közlekedésfejlesztésekben, hanem komplex városfejlesztésben gondolkodjunk. Hiába vizionálunk a városfejlesztési koncepcióban nagyprojekteket, amelyekkel nemzetközi vásárokon roadshow-zni lehet, alapvetően rövid és középtávon nem ezek lesznek meghatározóak. Az infrastruktúra menti fejlesztési lehetőség nagy eszköz lehet a főváros kezében.
MN: A koncepcióban szerepelnek kormányzati projektek, mint a múzeumi negyed, a stadion, de tervezik a Rubik-múzeumot is, amikről mondtad, hogy a fővárossal kommunikáció sem volt. Milyen mozgástered van ezekkel kapcsolatban?
FS: Ha külön kormányrendelet vagy törvény született, amely felülírja a kerületi és fővárosi szabályozást, arra nincs eszközöm. Az a kérdés, hogy az építészeti megvalósulást lehet-e a szakmával közös álláspontot képviselve fenntartható irányba tolni.
MN: Ezek a nagyprojektek szerinted megfelelő városfejlesztési válaszok ma Budapest problémáira? Mondjuk a múzeumi negyed?
FS: Egy múzeumi negyed lehet akár a Ligetben is értékelhető városfejlesztési ötlet. Azt látom jelenleg, hogy túl sok ponton jelennek meg különböző típusú ötletek, amiket rendszerszinten nem tudok értelmezni. Ha van egy múzeumi negyedre irányuló törekvés a Ligetben, ezzel egyidejűleg hogyan jelenik meg egy másik múzeum ötlete a Duna-parton?
MN: Mi a helyzet, amikor kormányzati akaratból épül át egy tér? Például a Kossuth tér. Mit lépsz, amikor ideológiai megfontolások mentén egy valóban átalakításra váró reprezentatív köztér átépítését eldöntik?
FS: A Kossuth tér jó irányba megy olyan értelemben, hogy ugyanaz a csapat tervezi, amely megnyerte a tervpályázatot évekkel ezelőtt. A terv maga nem utal történelmi előzményekre.
MN: De közben áthelyezik a szobrokat, ennek van ideológiai töltete. Ez függetleníthető az építészettől?
FS: A politikai önreprezentáció minden korban beleszólt bizonyos mértékig a közterek alakításába, ez különösen egy ilyen fontos helyen tűnik elkerülhetetlennek. A szobortologatásokat leszámítva a tervtanácson eddig bemutatott terveken egy kortárs tér útkeresése látszik. A korábbi tervekhez visszanyúló vagy múltbeli kapcsolat nem jelenik meg, ellenben végre elkerül a felszíni parkoló, és van esély egy jól használható köztérre.
MN: Korábban a fővárosi tervtanács is erős eszköz volt a főépítész kezében. Egy ideje súlytalanná vált, önkéntes alapon működik, lehetséges ezen változtatni?
FS: Költségvetési ciklusok vannak, pillanatnyilag nem tud napirenden lenni. De egyébként is végig kell gondolni, mert az érvényes kormányrendelet szinte mindent átvitt a központi (országos - S. N.) tervtanácsba. Az lenne előremutató, ha a fővárosi illetékességű terveket fővárosi-központi tervtanács elé vinnék, ahová a főváros is delegál embereket.
MN: A kormányváltás előtti években sok szó esett arról, hogy Budapestnek vízióra van szüksége. Van saját víziód?
FS: Ezekből a célokból, amiket a várospolitikusok kiválasztanak, egyfajta vízió lesz. Több lábon áll majd, nem lesz olyan, hogy "Budapest fürdőváros". Abban látom a kihívást, hogy az átfogó célokban meg lehet-e egyezni. Ki meri-e mondani valaki, hogy legyen zöld Budapest. Ki kell mondani, hogy a Duna fontos Budapestnek. Jelenleg sajnos finanszírozáshiányos az ezzel kapcsolatos tervpályázat.
MN: A KÉK-nek társadalmi küldetése van a városfejlesztés közüggyé tételével, a lakosság, a civilek, a szakma bevonásával, a pályázatok transzparenciájával kapcsolatban. Ezzel a gondolati háttérrel beülve a főépítészi székbe mit tudsz tenni?
FS: Szeretném megvizsgálni, hogy a szemléletváltásnak milyen szervezeti, strukturális átalakítási lehetőségei vannak annak érdekében, hogy a városháza sokkal érzékenyebben tudja fogadni a civil kezdeményezéseket, és az egyetemekkel is jobban ki tudja építeni a kapcsolatot. Kiemelten fontos, hogy az időnként csak eseményekből, például az eleinte csak 20-40 fős Critical Massból kinövő kezdeményezéseket figyelje a városháza, mérje az eredményeket, és megtehesse ezeket a fejlesztések kiindulópontjának. Az ezekben rejlő energiákat eddig nem használtuk, pedig sok minden, ami most jó Budapesten, ilyesmiből nőtt ki. Meg kell értetni, hogy vitathatatlan az apró dolgok társadalmi haszna. Ráadásul kísérleti városfejlesztési kezdeményezésekre EU-s pénzek is lesznek.
MN: Budapesttel kapcsolatban állandó kritika tárgya, hogy a komolyabb megbízásokat az idősebbek erős lobbija vitte el. Kinevezésed lényegében a harmincas-negyvenesek térnyeréseként is felfogható. Ez eddig miért nem sikerült?
FS: Az én generációm kimaradt, mert ebben szocializálódott, és nem tudta magát kellő hangsúllyal megszervezni. Hozzátartozik, hogy ez a generáció sokkal később indult el, és amikorra úgymond befutott, össze is omlott a piac.
