„Az iskola nem állatfarm. Takarodj!” – Tüntettek a tanárok

Belpol

Több ezren vonultak utcára a gyerekek és az oktatás jövőjéért tüntetni. A jó hangulatú megmozdulás után csak az a kérdés: az ellenállás vagy beletörődés időszaka következik?
false

„Mentsük meg az oktatást! Mentsük meg a jövőnket!” címmel szervezett tüntetést a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szombat délután, a magyar közoktatás napján Budapesten. A délután kettőkor a Széchenyi téren kezdődő demonstráció előtt szakszervezeti vezetők szólaltak fel. A beszédek után rezesbandaszóra indultak a tüntetők az Akadémia utcán keresztül a Szalay utcába, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) elé. A menet elején főképp a PSZ-es mellényt viselők haladtak szolidan, csendesen, tábláikat szorongatva, de a több ezer fős tömeg hátsó traktusaiban már a hetek óta megszokott versezetek mentek: az „Orbán, takarodj!” és a „Nem hagyjuk!” mellett fel-felhangzott a „Szabad ország, szabad iskola!” is. A demonstrálók transzparensein (táblákon, lepedőkön, molinókon) ilyenek álltak:


8 éve nem volt béremelés

Éljen a kormány közmunkán és szociális segélyen!

Folyamatosan ígérgető diktatórikus egyeduralkodók szövetsége

A ti politikátok a mi nyomorúságunk

Erre a kormányzásra kár volt 8 évet várni

Szabad iskolák, szabad életek

Követeljük a közalkalmazotti bérek emelését!

Vége a birkalétnek

Az iskola nem állatfarm. Takarodj!

 

A Kossuth térre érve aztán mindenkinek megjött a hangja, és szólt a „Mocskos Fidesz!”, fel-feltűntek az elmúlt időszak tüntetéseiről jól ismert Orbán–Putyin- és persze EU-zászlók is. A Szalay utcában felállított színpadon pedig két trombitás játéka után Kulka János olvasta fel Heltai Jenő Szabadság című versét. „Tudd meg: szabad csak az, akit / Szó nem butít, fény nem vakít.”

Ezt követően felsorolták mindazon ágazatok nevét – a belügyi dolgozóktól a teherszállítókig –, amelyek tagjai szolidaritásukat fejezték ki, valamint a magyar ügy mellett kiálló nemzetközi pedagógus-szakszervezetekét is.

Martin Rømer

Martin Rømer

Fotó: Németh Dániel

A beszédek sorát Martin Rømer, az Európai Oktatási Szakszervezetek Szövetségének elnöke nyitotta, aki állítása szerint 13 millió kolléga nevében érkezett, és arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a kormánynak muszáj párbeszédet folytatnia a pedagógusokkal, mert az oktatás minden demokratikus állam alappillére. Rømer szerint a kormánynak meg kell mutatnia, hogy elismeri a pedagógusok munkáját, és magasabb béreket kell biztosítania nekik.

Gulyás Balázs – a netadós tüntetések szervezője – némi aktuálpolitikai nekifutással kezdte, Kósa Lajos új-zélandi kiruccanásának tárgyában. Míg Kósa Aucklandben csápolt Jaggernek, egyre több az éhes gyerek az országban, és a kormány lassan 4 millió embert hagy nap mint nap magára az út szélén. S most már az érettségit is elvenné a fiataloktól, és olyan szakiskolákba kívánja irányítani őket tömegesen, amelyeket előzőleg gyakorlatilag csak le nem bontottak. De Gulyás beszélt az Orbán-kormány két emblematikus figurájáról, Simicska Lajosról és Hoffman Rózsáról is.

Dr. Szenes György

Dr. Szenes György

Fotó: Németh Dániel

Dr. Szenes György, a Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke beszéde előtt Orbán Viktor hangját játszották be: „Mikor látják be a szülők...”, hogy a gyereküknek legjobb helye a szakiskolákban, szakközépiskolákban van. Ehhez képest Szenes szerint nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy mégis mikor kívánja „kedves miniszterelnök úr” kormányával együtt befejezni az ámokfutást. „Az iskolába járó gyerekek kétharmada jár szakiskolába, szakközépiskolába. A kétharmad hazájában mindenre fel vannak jogosítva?” Szenes szerint márpedig addig semmilyen megoldás nem születhet az oktatással kapcsolatban, amíg az iskolák vissza nem kapják szabadságukat. „A kormány egyszer használatos, eldobható szakmunkásoknak tekinti a fiatalokat, márpedig ezt nem hagyhatjuk! Mert nem rólunk, hanem a gyerekeinkről van szó!” – hangsúlyozta Szenes.

„Szülők és pedagógusok közösen hagyták, hogy ide jussunk” – kezdte erős, provokatív, de nagyon igaznak ható beszédét Salamon Eszter szülő, az Európai Szülők Egyesületének elnöke, aki idézett abból az ENSZ-határozatból is, amelyben a tagországok ígéretet tettek általánosságban a világ gyermekei számára, hogy biztosítják számukra például a játékhoz vagy épp a gondolathoz való szabadságot, és ehhez a szükséges feltételeket. Ezek azok az alapértékek, amik Magyarországon egyre kevésbé teljesülnek, mert rengeteg – el sem hinnénk, mennyi – gyerek éhezik, nem jut alapvető oktatási és egyéb jogokhoz. Salamon Eszter volt az egyetlen, aki kritikus mondandóját nemcsak a kormánynak, de a pedagógusoknak is címezte. „Rendben van, hogy megszűnt a tanszabadság? Rendben van, hogy egy elsős gyerek annyi munkaórát dolgozik, mint egy felnőtt? Vagy rendben van, hogy az iskolákban rendőrök vigyázzák a rendet, és a tanítás helyett az erőszak a példamutatás?”

Galló Istvánné

Galló Istvánné

Fotó: Németh Dániel

A beszédek sorát Galló Istvánné, a PSZ elnöke zárta (vele készült interjúnkat itt olvashatják), aki szerint a kormány a költségvetési tervezettel a gyerekek tanuláshoz való jogát akarja korlátozni, amit az is jól mutat, hogy a közoktatási rendszer átalakítása során, az elmúlt 3 évben a kormánynak nem volt fontos az oktatás, így oda jutottunk, hogy az állam dönti el, kiből mi lehet, ki juthat felsőoktatáshoz, és kinek jut a közmunkasors. „Tudjuk, mi az igazság, és azért vagyunk itt, hogy még egyszer figyelmeztessük a kormányt, nem hagyjuk a gyerekek jövőjét tönkretenni!” – hangsúlyozta Galló Istvánné, majd így folytatta: „Tisztelt miniszterelnök úr, merjen szembenézni azzal, hogyan élnek a gyerekek, és oldja meg a helyzetüket, mert ez a dolga!”

A demonstráció végén felolvasták a PSZ Áder Jánosnak, Kövér Lászlónak és Orbán Viktornak adresszált petícióját, amit az Emmi előtt át is adtak valakinek a minisztériumból. A hazaútra már csak az a kérdéssor maradt, hogy mi van akkor, ha ez vagy egy másik tüntetés nem lesz elég a kívánt változások eléréséhez? S mi van akkor, ha elfogadják a 2015-ös költségvetést?

Vajon lesz olyan iskola, amelyik tiltakozásul nem nyitja ki a kapuját?

Fotósorozatunk a tüntetésről itt.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.