Az SZFE oktatói állományáról kért adatokat az Átlátszó, visszaírtak, 204 ezer forintért adnák ki

  • narancs.hu
  • 2021. november 22.

Belpol

Állítólag 46 órába telne lekérdeznie az egyetemnek az adott nyilvántartást, azért ennyi a közadat ára.

Az egyetemi oktatók helyzetét mutatja be cikksorozatában az Átlátszó, épp azzal foglalkoznak, hány olyan oktató van a felsőoktatási intézményekben, akiket alacsonyabb munkaköri beosztásban foglalkoztatnak, mint azt képzettségük indokolttá tenné.

A lap azt írja, az egyetemek többsége gond nélkül teljesítette az erre vonatkozó, mindössze három rövid kérdésből álló közérdekű adatigénylésüket, így meg is kapták a kért adatokat. A Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ugyanakkor több mint 204 ezer forintot kérne az adatok kiadásáért.

Az Átlátszó arra volt kíváncsi,

  • pontosan hány főből áll a tanári kar, és milyen az oktatók megoszlása az alábbi fokozatok szerint: tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár,
  • hány tanársegéd rendelkezik három évnél régebbi PhD-val;
  • hány habilitált oktató rendelkezik docensnél alacsonyabb fokozattal.

Az SZFE a 204 ezer forintos költséget azzal indokolta, hogy hosszú időbe telne lekérdezni az oktatói nyilvántartást, és a lap által kért módon csoportosítani az adatokat. A munkaerő-ráfordítást 46 órában, ennek díját pedig 202 400 forintban határozták meg, az adatokat tartalmazó adathordozó kézbesítési költségét pedig 1580 forintban állapították meg.

Pedig ahogy azt az Átlátszó hozzáteszi: a többi egyetemhez hasonlóan elegendő lenne egy írásos dokumentum vagy Excel-táblázat elküldése elektronikusan.

(Átlátszó)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.