Az utolsó szakszervezet is aláírta a MÁV-Volán bérmegállapodást

  • narancs.hu
  • 2024. január 31.

Belpol

Lesz béremelés, Lázár János szerint három évre alakították ki az együttműködés kereteit a dolgozókkal.

Utolsóként, de még épp a határidő lejárta előtt a buszos sztrájkot szervező Szolidaritás Autóbusz-Közlekedési Szakszervezet (SzAKSz) is csatlakozott a megállapodáshoz, így a MÁV-VOLÁN-csoport mind a kilenc nagy, reprezentatív érdekképviselete még éjfél előtt aláírta a hároméves bérmegállapodástközölte Lázár János a Facebook-oldalán. A miniszter korábban bejelentette, hogy a Közúti Közlekedési Szakszervezet (KKSZ) is jelezte, hogy szintén aláírja a megállapodást.

 
DSC_8341_ok2_Wikipedia
 
Buszok a Volánbusz parkolójában
Fotó: Soos Botond / Volánbusz Zrt./Wikimedia Commons
 

 

„Ez kellett ahhoz, hogy a cégcsoport minden munkavállalója már januártól az emelt bérét kapja. A megállapodással mindenki nyert” – értékelte Lázár János a tárgyalások végeredményét, majd megköszönte a szakszervezetek partnerségét: „Nem győzött le senki senkit: közös nevezőre jutottunk.”

Lázár ajánlata alapján a mávosok és hévesek bére három év alatt közel harmadával nő. Idén 17 százalékkal, de minimum 70 ezer forinttal emelkednek az alapbérek. Az állam 2025-re és 26-ra is garantálja a reálbérnövekedést minden MÁV- és HÉV-dolgozónak. A Volánbusz dolgozóinak Lázár beszámolója szerint 28,4 százalékos béremelést ajánlottak. Az ő vonakodásuk tartott a legtovább, hiszen még vasárnap és hétfőn is sztrájkoltak.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.