Lapzártánk után, november 16-án adja át Szili Katalin házelnök a felkérő leveleket a társadalombiztosítás két ágát ellenőrző testületek tagjainak. A kilencfős Egészségbiztosítási Ellenőrző Testület (EET) és a tizenegy fős Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület (NYET) létrejöttéről a június 27-én elfogadott 2005/LXXII. törvény 2. §-a rendelkezett, amely szeptember 1-jén lépett hatályba - lényegében észrevétlenül.
Maga a törvény igen furcsa képződmény, hiszen három paragrafusából kettő a prémiumévek programmal (amely a közszolgálati életpálya méltó elismerését szabályozza), illetve az ehhez kapcsolódó módosításokkal foglalkozik. (Nyár elején a kormányzat - illetve az Országgyűlés - a 100 lépésnek a "munka világával" foglalkozó pontjait kodifikálta épp.) A munkaügyi törvények e közegébe csuszszant bele a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak állami felügyeletéről szóló 1998/XXXIX. törvény módosítását kimondó paragrafus. Jellemző, hogy bár a mostani módosítás formálisan a Pénzügyminisztérium (PM) hatáskörébe tartozik - továbbá az egészségügyi és a jelenleg soknevű szociális tárcát (ISZCSM) is érinti -, megalkotásának folyamatát mindvégig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMF) menedzselte. Egy minisztériumi forrásunk viszont hangsúlyozta: az FMF valójában afféle koordinátori szerepet vállalt, leültette egymással az illetékeseket. Amikor azt firtattuk, hogy egy nem a munkaügyhöz tartozó kérdéssel (mint amilyen a társadalombiztosítási alapok állami felügyelete) miért az FMF bíbelődik, egy másik kormányzati informátorunktól azt a választ kaptuk:
talán azért,
mert a testületek fölállítását az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkavállalói oldala szorgalmazta, amelyhez a munkaadói oldal is csatlakozott. Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága mindenesetre nem tárgyalt e módosításról, mint ahogyan a vonatkozó szakbizottsági és parlamenti felszólalásokban sem találni nyomát annak, hogy júniusban bárkit is érdemi reakcióra késztetett volna a törvényjavaslat.
Pedig papíron komoly a változás. 1998 nyarán az újonnan alakult Fidesz-kormányzat föloszlatta az 1993-tól működő társadalombiztosítási önkormányzatokat. E testületekbe a szakszervezetek az 1993-as tb-választás alapján, míg a munkaadói szervezetek delegálással küldték képviselőiket. Az önkormányzatok rossz és pazarló gazdáknak bizonyultak - erről annak idején hosszú oldalakat írtunk -, úgyhogy igazából senki sem bánta megszüntetésüket, ideértve a szocialisták nagyobb részét is. A mostani törvény révén azonban újra a társadalombiztosítás közelébe kerültek a szakszervezetek és a munkaadói szövetségek: az EET-be és a NYET-be az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalai 3-3 tagot delegálhatnak; a kormány szintúgy, illetve a NYET-be az Idősügyi Tanács (amelyet a 2002 óta hivatalban lévő kabinet hívott életre, és amely az ISZCSM keretein belül dolgozik) is küldhet két személyt. A testületek tagjait a házelnök kérheti és mentheti föl; a megbízás három évre szól, és a "mandátum" egyszer újra megkapható.
A testületek befizetett járulékaink "hatékony felhasználását" ellenőrzik: véleményezik a tb-alapok zárszámadásáról szóló törvénytervezetet, évente értékelik a helyzetet, továbbá vizsgálatot kezdeményezhetnek. Mindezek érdekében iratbetekintési jogosultságot biztosít számukra a törvény.
A rendelkezés értelmében tagnak olyan személy kérhető föl, "aki az adott testület által érintett biztosítási ág tekintetében kiemelkedő szakismeretekkel rendelkezik és széles körű szakmai tapasztalatokat szerzett". Ehhez képest a szakszervezeti delegáltak többnyire funkcionáriusok (elnökök, főtitkárok), de a munkaadói oldal egyes képviselőinek magas szintű szakismeretében sem vagyunk biztosak, még ha vannak is közöttük hajdani tb-önkormányzati tagok - és ugyanez áll az Idősügyi Tanács embereire is. Első ránézésre a nyugdíjbiztosításban évtizedeket lehúzó Szeremi Lászlóné vagy az adó- és járulék-ügyekben jártas Üveges László tűnik olyannak, aki megfelel a törvényben megfogalmazott kritériumnak - ami azért
nem jó arány
A kabinet már ügyelt a szakmaiságra, még ha például Radnai György reformerkedése kormánymegbízottként nem aratott is osztatlan elimerést az egészségügyben. (A megbízottak névsorát lásd keretes anyagunkban.)
De hát miért nem tűnt föl a testületek létrejötte senkinek? Miért kellett az erről szóló szöveget munkaügyi törvények közé suvasztani - vagy, ha erősebb kifejezést akarunk használni: csempészni? És miért nem csapta le a magas labdát az ellenzék?
Minisztériumi források szerint a kormányban soha nem merült föl komolyan a társadalombiztosítási önkormányzatok visszaállítása. Sem a mostaniban, sem a Medgyessy Péter vezette kabinetben - noha a szavak szintjén mindvégig lebegtették a tb-alapok "újratársadalmasítását". A szakszervezetek ugyanakkor e halvány ígéreteket nagyon is szó szerint értették: és az 1998-2002 közötti szűk esztendők után "rálátást" követeltek a tb-alapokra. A nyáron elfogadott törvény egyeztetésein a vita - nemegyszer az iróniát sem nélkülözve - éppen arról folyt, hogy e "rálátás" miben is álljon. A kormányzat fölöslegesnek tartott egy újabb ellenőrző szervet - az érintett Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) ugyancsak -, mondván, a tb-alapok törvényes működésének vizsgálatára megvannak a megfelelő intézmények, mindenekelőtt az Állami Számvevőszék. Ennek megfelelően a kabinet első "ajánlata" voltaképpen alig valamit tartalmazott - a szakszervezetek nem is fogadták el. Az újabb menet végeredményeként megszületett változatot aztán az OÉT munkavállalói és munkaadói oldala egyaránt támogatta, holott az abban meghatározott - az előzőekben ismertetett - hatáskör a semminél alig valamivel több. Mindenesetre a testületek költségvetéséről a büdzsének a Miniszterelnöki Hivatalról (MEH) szóló fejezetében külön sor rendelkezik (a PM-nél érdeklődtünk ennek mértékéről, de lapzártánkig nem kaptunk választ), továbbá a tagok havi tiszteletdíja sem két fillér (a mindenkori köztisztviselői illetményalap - 2006-ban ez 36 000 forint lesz - ötszöröse, a két elnöké a nyolcszorosa), ami nehezen illeszthető bele az olcsóbb és karcsúbb államigazgatás szlogenjébe. (A testületek titkárságát a MEH-ben helyezik el.) A kormányzathoz közel álló forrásaink ezzel tisztában is vannak; a "na, de akkor miért van rá szükség, ha amúgy semmi értelme?" kérdést pedig azzal ütötték el, hogy a "társadalmi béke érdekében". Többet erről nem voltak hajlandók mondani, de a névsorra, az OÉT delegálta testületi tagok pozícióira pillantva
sok mindent megérthetünk
Noha tudomásunk szerint az MSZP legendás "szakszervezeti lobbija" nem erőltette a kelleténél jobban az ügyet, a jelek szerint a szocialista párt- és állami vezetés a választások előtt semmiképpen sem akar konfrontációt a sáncokon belül.
Fura módon a kormányközeli értékelésekkel lényegileg egybecsengett annak a fideszes országgyűlési képviselőnek a véleménye, akinél a szokatlan ellenzéki csend okairól érdeklődtünk. "Egyrészt mire észbe kaptunk, a kormányzat a munkaügyi törvények között elhelyezve, mindenfajta előzetes vita nélkül elfogadtatta a koalíciós képviselőkkel a testületek felállítását. Másrészt semmi vizet nem zavarhatnak, a törvényszöveg legalábbis ezt valószínűsíti. Ám ha túllépik a hatáskörüket, és azt hiszik, hogy ők az egykori önkormányzatok utódai, akkor lépni fogunk. Ha viszont csak a fizetésüket veszik föl, akkor azzal nem tudnak ártani" - mondta lapunknak a társadalombiztosítás ügyeiben jártas ellenzéki politikus.
TAGOK
Egészségbiztosítási Ellenőrző Testület
Szakszervezeti delegáltak:
Bárdos Judit (a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének a főtitkára)
Ladán Éva (a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökségi tagja)
Máthéné Bertók Judit (Liga Szakszervezetek - a VDSZSZ vezető jogtanácsosa)
Munkaadói delegáltak:
Hörömpöly László (az OKISZ elnöke)
Károlyi Miklós (a Vállalkozók Országos Szövetsége főtitkára)
Wimmer István (a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége főtitkára)
Kormányzati delegáltak:
Bíró Boldizsár
Fazekas Marianna
Radnai György
Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület
Szakszervezeti delegáltak:
Inokai Géza (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége - a Közúti Közlekedési Szakszervezet elnöke)
Vígh László (az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke)
Wittich Tamás (a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnöke)
Munkaadói delegáltak:
Szeremi Lászlóné (a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtanácsosa)
Üveges László (Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok, közgazdasági titkár)
G. Tóth Károly (Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége, vezető tanácsadó)
Az Idősügyi Tanács delegáltjai:
Czerván Mártonné
Mihalovits Ervin
Kormánydelegáltak:
Adler Judit
Garam Tamás
Molnár Istvánné
Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület
Szakszervezeti delegáltak:
Inokai Géza (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége - a Közúti Közlekedési Szakszervezet elnöke)
Vígh László (az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés elnöke)
Wittich Tamás (a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnöke)
Munkaadói delegáltak:
Szeremi Lászlóné (a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtanácsosa)
Üveges László (Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok, közgazdasági titkár)
G. Tóth Károly (Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége, vezető tanácsadó)
Az Idősügyi Tanács delegáltjai:
Czerván Mártonné
Mihalovits Ervin
Kormánydelegáltak:
Adler Judit
Garam Tamás
Molnár Istvánné
