Az Elsõ Hazai Faktorház Rt. felszámolása
Családunk nem arról híres, hogy tõzsdetycoonok nemzedékeit nevelte volna ki, így minden ambiciózus befektetési álmunk elõbb-utóbb a kispárnában, állampapírban vagy az OTP-ben köt ki. Négy évvel ezelõtt közepesen komoly összeghez jutottam, és az OTP-ben hosszú, tömött sorban állva, kb. két percem volt eldönteni, mi a túróba invesztáljak. Szemem egy a bankfiókban tömegével heverõ, csábítóan rózsaszín hirdetményre tévedt: "Havi Folyószámlakötvény. Elérhetõ hozam: 34 1/4%. Kényelmes és hasznos. A Havi Folyószámlakötvény jegyzésével Ön mindenképpen nyer." Így, mivel szeretem, ha mindenképpen nyerek, ráadásul az egészet az OTP megbízható ajánlási aurája vette körül, döntöttem: jöjjön a kötvény. Mit tehet egy sejt, aki mit sem sejt?
Nem sokra rá maga az igazgatósági alelnök köszönte meg levélben, hogy "kitüntetett bennünket bizalmával, és OTP lakossági folyószámláján vezetett megtakarítását Folyószámlakötvénybe fektette". Igazán nincs mit. Akkor láttam elõször a cég nevét a fejlécen: Faktorház. A rózsaszín szórólap ugyanis OTP-papírként hatott, a Faktorház neve csak apró betûkkel szerepelt a stáblistán, valahol a rendezõasszisztens alatt, mint "kibocsátó". Közölték velem azt is, hogy az rt. jól áll, és "vállalati filozófiánkhoz híven, továbbra is
a kölcsönös üzleti elõnyökön
nyugvó, tartós üzleti kapcsolatokat részesítjük elõnyben. Ezért is tartanak számon minket az üzleti életben megbecsült partnerként". Ezen a ponton megállt a számban a cukormentes rágó. Aki ilyet ír, az nem kóser, nemhogy vállalati filozófiája legyen.
Gyanúm másfél évre rá nyert megerõsítést, amikor ugyancsak Faktorház fejléccel, de immár Szabadhegy Kristóf felszámolóbiztos tudatta velem, hogy "a Fõvárosi Bíróság (...) jogerõssé vált végzésével elrendelte az Elsõ Hazai Faktorház Rt. felszámolását". Kristóf ugyanakkor közölte: "a faktoring nyereséges", ezért úgy döntöttek, "a felszámolás alatt a faktoring tevékenységet folytatjuk, hiszen az így elérhetõ nyereség is a hitelezõi igények kielégítésére fordítható vagyont gyarapítja". Ja, és a saját, jól felfogott érdekemben legyek része a Hitelezõi Választmánynak, írjam alá a Csatlakozási Megállapodást. Csatlakoztam a Hitelezõi Választmányhoz, csatlakoztam a Csatlakozási Megállapodáshoz, és ha jól tudom, márciustól a NATO tagja is leszek, még az elsõ körben. A napokban tudtam meg, hogy a hitelezõi választmányhoz olyan cégek is csatlakoztak, mint a Ganz Danubius, a Csõgyártó Kft. vagy a Kulturinvest.
Az üzleti életben megbecsült partner valódi tevékenységérõl, befektetésem sorsáról a cég válogatott levelezésébõl ("Tisztelt Hitelezõ"), egy most megküldött bírósági végzésbõl, leginkább azonban egy szép tényfeltáró cikkbõl értesültem (Bossányi Katalin: A Faktorház bukása, Népszabadság, 1997. július 19.), így lassan kezdett derengeni, mi is történt.
A Faktorház tulajdonosai, Vattay Richárd, Vattay Antal és Béky Loránd cégadósságokat vettek és adtak el, és
ma is boldogan faktorálnának,
míg meg nem halnak, ha 1993-ban szemet nem vetnek a cseh Interbanka AS.-re. Ebbe azonban beletört a bicskánk, ha az ügylet egyik utólagos szponzoraként szabad megjegyeznem. A megvett cseh bankot ugyanis egy ottani elõírás alapján az ötszörösére kellett volna feltõkésíteni, erre azonban már nem futotta - szépen ráfizettünk 1,4 milliárd forintot.
A faktorálást elõbb a Magyar Hitel Bank, majd a Budapest Bank (BB) hitelezte, ámde a betömendõ lyuk egyre nõtt; lényegében emiatt bocsátottak ki két "Álomkötvényt" és egy folyószámlakötvényt. A károsultak száma velem együtt 2062, sebesült nincs, a kár értéke 1 millió 340 ezer forint, ennek kb. a fele a Budapest Bank követelése. A gáz csak az, hogy - egy elsõfokú bírósági ítélet alapján - nagy az esélye annak, hogy kifizetés esetén a BB-követelés elsõ helyre kerül, így
ugorhat
a kisbefektetõk dellája
Még akkor is, ha a felszámolók végül is "a cég eszközei és követeléseinek egy részének értékesítése megtörtént", mégpedig 700 millió forintért. Ebbõl 55 milkó a felszámolóé "felszámolói díj" címen.
Említésre méltó adalék, hogy az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletnek egy árva szava nem volt az egészhez, és nem érdektelen az sem, hogy voltaképpen ki számolhatja fel az 1996 végén, a BB-hitelezés megszûnte után öncsõdöt jelentett Faktorházat. A felszámoló az a Deloitte + Touche, amelyik elõzõleg pénzügyi tanácsadója volt a Faktorháznak. Nem gyönyörû? A Deloitte megkapja a céget, amelyet õ ismer a legjobban, úgy dönt, folytatja a faktorálást, mert nyereséges lehet - holott a törvény nem is engedi, hogy felszámolás alatt álló cég pénzintézeti tevékenységet végezzen.
Egy a napokban nekem postázott bírósági végzésbõl aztán kiderült az is: a D+T olyannyira látott fantáziát a Faktorházban, hogy
két új autót vásárolt
beléje 7 milkóért, úgyhogy a csõdbe ment, felszámolás alatt álló cégnek van már Golfja, Daewooja, három Hyundaija meg egy Chryslerje. Na ja, van ízlésem, nem veszek akármilyen autót a csõdbiztosomnak. A D+T pénzügyi mérlegét egyébként a Fõvárosi Bíróság elsõ fokon elutasította, kissé aránytalannak tartva a 285 millió forintos felszámolási költséget (kocsik, szakértõi díjak stb.), mivel "a felszámoló arra kap megbízást, hogy a lehetõ legkisebb költséggel a lehetõ legnagyobb hasznot érje el". A felszámolóm a végzés ellen fellebbezett, és meg nem mondanám, hogy az én érdekemben-e.
A fiatal felszámoló, Szabadhegy Kristóf egyébként hetente kétszer egy szûk belvárosi irodában kuksol húsz dosszié társaságában, és hõsiesen állja a kisnyugdíjasok erõsen indulatos megnyilvánulásait, amelyek arra irányulnak, hogy a D+T mindenképpen jól jár. Kristóf hárítja a felelõsséget, és arról számol be, hogy Vattay Richárdék ellen bírósági eljárás van folyamatban. Durván leegyszerûsített kérdésemre, hogy ha a Budapest Bank követelései prioritást élveznek, akkor tulajdonképpen mi, kisbefektetõk konszolidáltuk-e a Budapest Bankot, Kristóf kis gondolkodás után csak annyit mondott: "Tulajdonképpen igen."
Aznap végre nyugodtan hajtottam álomra fejemet. Megvolt a napi jó cselekedet.
Seres László Rockefeller
