Ügyészségi törvénycsomag: Még egy felest!

szerző
Somos András
publikálva
1999/9. (03. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Meglepetésre a koalíciós döntéshozók amellett foglaltak állást, hogy a parlament a sikertelen hatpárti egyeztetés ellenére is folytassa az ügyészségi törvénycsomag általános vitáját. Bár az ügyészség kormány alá rendelése alkotmánymódosítást igényel, az Igazságügyi Minisztérium szakértõi vizsgálják, hogyan lehet az elképzeléseket feles törvényekbe foglalni.

Ügyészségi törvénycsomag

Ez utóbbi fejlemény viszont már nem meglepõ. Szerdai állandó rádiómûsorában ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette: miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a maffiaellenes csomagot, azt ismét a parlament elé terjeszti a kormány, "de megpróbálja a célok egy részét feles törvényekkel elérni". Úgy tûnik, hasonló sors vár az ügyészségi reformcsomagra is. Ami, ha sikerül, hozzáértõk szerint olyan mágia lenne, mintha David Copperfield átúszná a kínai nagy falat.

A két jogszabálycsomag egyébként azért is közös halmazba tartozik, mert a kormány egyik elsõ határozatában kérte fel a kidolgozásukra az igazságügyi tárcát. A deklarált cél a bûnözés elleni hatékonyabb fellépés volt (lásd: Alárendelõ szerkezet, Magyar Narancs, 1998. augusztus 27.). A szeptemberre sok tekintetben finomodott javaslatot menetrendszerû ellenzéki lebunkózás fogadta. Az alkotmánymódosítás kilátástalansága és a sûrû parlamenti véghajrá (költségvetés, Btk.-módosítás, adórendõrség felállítása, maffiaellenes csomag) miatt csak a vezérszónokok véleménye vált közkinccsé.

A kormány mindazonáltal nem vonta vissza javaslatát, február eleji elõzetes tájékoztatójában még szerepelt az általános vita folytatása. A parlamenti nyitányt megelõzõ házbizottsági ülésen azonban Áder házelnök bejelentette, hogy a kormány újabb hatpárti tárgyalást kezdeményez az ügyészségrõl. "Az ügyészek helyett csütörtökön rettegjenek inkább a nem dohányzókat sakkban tartók" - gondolták a pártközi egyeztetést szorgalmazó antinikotinista igazságügyi stratégák, amikor a házelnöktõl a tárgysorozat módosítását kérték.

Három variáció

Ám a konszenzus nem jött létre, és két hete az ellenzék arra kérte az igazságügy-minisztert: vonja vissza a javaslatot. A hatpártin részt vevõ Hack Péter (SZDSZ) szerint Dávid Ibolya nem reagált erre a kérésre. Ugyanakkor a képviselõ másnap a rádióban hallotta, amint az igazságügy-miniszter a tárgyalások folytatására tett ígéretet. Ez lenne a harmadik variáció a most legvalószínûbb parlamenti vita és a kizárható visszavonás mellett, csakhogy Dávid Ibolya rádiónyilatkozatán kívül más jel azóta sem mutat rá. Az ülésen egyébként a kisgazda Turi-Kovács Béla volt hiperaktív: az MTI szerint Gál Zoltán arról számolt be, hogy elkeserítette õt a kisgazda politikus megnyilatkozása, amellyel az ügyészek büntetõeljárási törvényben kialakított szerepének megváltoztatását helyezte kilátásba arra az esetre, ha az ellenzék megtorpedózza a kormány alá rendelési szándékot.

Turi-Kovács Béla késõbb körvonalazta, mire is gondolt. Mivel az Európa Tanács Jogügyi Irodájának 1998. decemberi, még el nem fogadott ajánlása mind a parlament ellenõrzése alatt lévõ, mind a kormány alá rendelt ügyészséget demokratikusnak ítélte, csak a törvényi garanciák megtalálása szükséges ahhoz, hogy a kormány meghatározhassa a bûnüldözésre vonatkozó, ügyészségek által is érvényesítendõ jogelveket. Ha ez nem megy alkotmánymódosítással, a büntetõeljárási és az ügyészségi törvénnyel esetleg menni fog. A kisgazda képviselõ kifejtette: mivel az ellenzék erõsen kifogásolta, hogy a tervezet konkrét ügyekben utasítási jogot ad az igazságügy-miniszternek, s mivel ezt az ET-ajánlás is tiltja, a tervezetben már nincs erre vonatkozó felhatalmazás. Hack Péter szerint viszont az õsszel megismert tervezet változatlanul került a pártok elé. Másfél hete Somogyvári István, az IM közigazgatási államtitkára is úgy nyilatkozott, hogy a büntetõeljárás érdemi lezárását célzó ügyészi cselekmények elvégzésére (eljárás megindítása, vádemelés, fellebbezés) "megfelelõ garanciákkal" a miniszternek továbbra is lehetõsége lenne. (Ilyen biztosíték az utasítás írásba foglalása és nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége.)

Isépy Tamás (Fidesz) homlokegyenesen eltérõ véleményen van, mint koalíciós társa. Szerinte ugyan a hatpárti tárgyalás a süketek párbeszéde, de meg kell kísérelni a kompromisszumot. Isépy szerint az ellenzék még mindig nem látta be, hogy az ügyészség igenis eszköze a bûnüldözésnek. A kormányzati alárendeltség éppen a fokozottabb büntetõpolitikai felelõsség megteremtéséhez szükséges: végsõ soron a legfõbb ügyész interpellálható, kérdõre lehet vonni, hogy a felderítési mutatók változása mögött mi húzódik, hogy miért ejtették a vádat egyes ügyekben és így tovább. Isépy szerint kár a koherens ügyészségi törvényt megbolygatni, a legcélszerûbb az alkotmánymódosítás lenne.

Ki, miért

Bár az ellenzék most köti az ebet a karóhoz, ne feledjük, hogy 1998 tavaszán épp a Horn-kormány kérte fel az igazságyügy-minisztert: vizsgálja meg a kormány alá rendelés lehetõségét. (Akkoriban Budapest népe gyakran ébredt arra, hogy parkoló autók emelkednek fel a járdaszintrõl.) Az is tény, hogy vélhetõen csak az idõhiány meg a kormányváltás miatt készülhetett mindössze egy elõtanulmány az elképzelésekrõl. Faktum továbbá, hogy az SZDSZ programjában továbbra is a mostani koalíció szándékával egyezõ alkotmányjogi helyzet megteremtése szerepel.

Hack Péter szerint néhány módosítással továbbra is szakmailag elfogadható javaslat kerülhetne a Ház elé - de minthogy a kormány folyamatosan visszaél jogosítványaival, csak politikájának módosítása hozhatna változást az SZDSZ álláspontjában. Hack e tárgykörben a Fidesz közeli vállalkozások tisztázatlan ügyét, az APEH-ellenõrzés politikai eszközként való alkalmazását és a kinevezési gyakorlatot említette. Csákabonyi Balázs (MSZP) tartja magát ahhoz, hogy az ügyészség megfelelõ ellensúly az alkotmányjogi szerkezetben. Úgy látja, nem igaz, hogy a kormánynak nincsenek eszközei a bûnüldözés hatékonyabbá tételéhez. Szerinte a kabinetnek van lehetõsége a politikai felelõsségével arányos beavatkozásra, mégpedig a jogalkotás révén és a bûnüldözõ szervek technikai, személyi feltételeinek biztosításával. "Ugyan miért tudná Dávid Ibolya jobban eldönteni, hogy milyen eszközökkel kell az ügyészeknek a vádfunkcióhoz kapcsolódó feladatait elõírni, mint a kitûnõ szakmai felkészültségû ügyészi vezetõk?" - fogalmazza meg a problematikát a szocialista politikus plasztikusan, ám kissé talán leegyszerûsítõn.

Az persze valószínû, hogy a minisztérium feladatköreinek bõvülése az ügyészségek vezetésével, irányításával nem riasztaná el Dávid Ibolyát a feladattól. A feltételezést, miszerint pusztán ez, vagyis önhatalmának növelése motiválja a miniszter asszonyt, vezetõ minisztériumi források hevesen utasítják vissza: "A miniszter asszony kizárólag emiatt nem lenne ilyen aktív." Szakértõk egyébként éppen szervezeti megfontolásokkal magyarázzák, hogy a helyi ügyészek szerint a változtatás az õ munkájukat egyáltalán nem befolyásolná. A harcos aknamunka inkább a Legfõbb Ügyészségen belül vált létformává. A fõügyészség ugyanis tükörképe a minisztérium szervezetének, ennek következtében egyes fõosztályok megszüntetésére mindenképpen sor kerülne. Ami az ügyészek meggyõzõdését illeti, egy 1994-es felmérés szerint 91 százalékuk a függetlenség híve. A MaNcs kérdésére Györgyi Kálmán legfõbb ügyész azt mondta, újabb adatok e tárgyban nem állnak rendelkezésére. A fõügyész egyébként nagy figyelemmel kíséri a pártok közjogi szakértõi közötti, késhegyre menõ hajnali tévévitákat, úgy tûnik neki, hogy "az egész ország lázban ég".

Györgyi 1990 és 1993 között sok munkát fektetett munkatársaival a kormány ügyészségi reformcsomagjának kidolgozásába. Akkoriban ezért nyilatkozta többször, hogy szakmai meggyõzõdése összhangban van a kormány alá rendelést célzó javaslattal. Ám 1993 õszén nem kapott politikai támogatást a javaslat, 1994 szeptemberében, a kormányváltás után pedig már azt fejtegette a legfõbb ügyész, hogy támogatna egy pártatlan és objektív ügyészi mûködést biztosító, a parlament nagy többségének támogatását élvezõ és az állampolgárok számára is megnyugató megoldást. Az elsõ ciklusbeli kudarc, a reformcsomag visszavonása tanulságokkal járt Györgyi számára: "Lehet bizonyos kérdésekben magánvéleményem, ezt a jogot szeretném is fenntartani. Törvényhozási körbe tartozó kérdésekben azonban nem feltétlen kell állást foglalnom, mert könnyen pártpolitikai vitákba csöppenhetek. Az ügyészség az alkotmány szerint politikailag semleges testület, ezzel a pozícióval olyan magatartás van összhangban, ami a véleménynyilvánítástól tartózkodik."

Kétharmad

Ami a feles kísérlet tartalmi megvalósíthatóságát illeti: az általunk megkérdezett független büntetõeljárási jogász alkotmányossági szempontból kivitelezhetetlennek nevezte, hogy kétharmados szavazattöbbség nélkül is a törvénybe illesszenek olyan passzusokat, amelyek jelentõsen bõvítenék a kormány jogosítványait. A változtatáshoz szerinte megkerülhetetlen az alaptörvény, amely "a büntetõeljárási törvény, a Be. háttérkódexe". Az eddigi alkotmánymódosításokat követõen a Be.-be épültek az alapjogokkal összefüggõ garanciák (elõzetes letartóztatás, más kényszerintézkedések független hatóság általi elrendelése, nyomozóhatóság eljárása, a tanúvédelem új szabályai stb.). Ezek a szervezeti felépítményben is visszaköszönnek, így bármilyen ügyészségi hatáskörszûkítés, esetleg a miniszteri utasítás jogának beillesztése már a mai független alkotmányos státust is érintené.

De mi történik akkor, ha a kormány ennek ellenére megpróbálja feles törvényekkel kierõszakolni a változtatásokat?

Az Alkotmánybíróság múlt heti döntésében a formai alkotmányellenesség pontos körülírásával szintén behatárolta a koalíció mozgásterét. "Az alkotmány rendelkezése alapján minõsített többséggel elfogadott törvényt egyszerû többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni" - szól a határozat. Azaz: az AB álláspontja szerint a kétharmados törvények közvetlen módosítása nem kerülhetõ meg úgy, hogy az általuk érintett szabályozási tárgykörökhöz közel álló másik, ám egyszerû többséggel meghozandó törvényt változtatnak meg, esetleg újat alkotnak. Ennek indokát pedig a bírák abban jelölték meg, hogy a kétharmados törvények a formailag egyszerû többséghez kötöttekhez képest alkotmányosan meghatározó jelentõségûek, amely jellemzõjüket aláásná ezen szabályozási módszer.

A sok felestõl könnyû megszédülni.

Somos András

szerző
Somos András
publikálva
1999/9. (03. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra