Ha nem is példa nélküli, de szigorú ítélet született első fokon az ún. milliárdos békési olajperben. A Békés Megyei Bíróság négyrendbeli, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás miatt kihirdetett nem jogerős ítéletében kilenc év börtönre ítélte Dávid Péter elsőrendű vádlottat. Továbbá: a Békéscsabai Városi Ügyészség nemrégiben vádat emelt Orosz István, a Körös Volán Rt. egykori vezérigazgatója ellen egy húszmilliós olajügyben, míg hét volt Volán-vezető gyanúsítottja a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott eljárásnak. Ugyancsak a békéscsabai ügyészség emelt vádat Farkas Miklós és társai ellen, akik a vádirat szerint bűnszervezet tagjaiként 2,5 millió liter gázolajat értékesítettek. Valamint: újratárgyalják a sarkadi benzinvonatpert; egy olajos eset bűnpártolásáért pedig jogerősen elítéltek egy volt magas rangú szeghalmi rendőrtisztet.Két évvel ezelőtt kétségbeesett felhívást tett közzé néhány Békés megyei országgyűlési képviselő. A sajtó segítségét kérték, hogy "megszabadítsák az olajos stigmától" a Viharsarkot. Ekkoriban kezdte munkáját a Pallag-féle olajbizottság; a testület eredményt végül nem tudott ugyan felmutatni, de ráirányította a figyelmet a kilencvenes évek magyarosan eredeti tőkefelhalmozására. A térséget érintő néhány olajügy felgöngyölítése mindenesetre manapság érkezett a célegyenesbe.
Pénz a hűtőszekrényben
Az APEH-nyomozók és a békési rendőrségi kommandósok 2000. május 31-én csaptak le Dávid Péternek a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásánál lévő szanazugi házára. Az APEH Békés Megyei Igazgatóságának jelzése nyomán három évvel ezelőtt láttak munkához az adónyomozók. Nem sokkal később megerősítették az adócsalás és más bűncselekmények gyanúját a Goldív-Trans Kft.-vel szemben. Az adóhatóságnak feltűnt, hogy a cég 1998 áprilisától 1999 tavaszáig nagy mennyiségű gázolajat forgalmazott, de a beszerzésekről semmiféle számlával nem rendelkezett; a Goldív-Trans a kérdéses időben nem vámkezeltetett import üzemanyagot, és magyarországi forgalmazótól sem vásárolt.
Az adónyomozók kiderítették: Dávid 1996 tavaszán az egyesek szerint ma sem egészen tisztázott körülmények között közúti balesetben meghalt Molnár László eleki olajvállalkozó érdekeltségeit vette át és vitte tovább. A rendőrség amúgy cáfolja, hogy bármi is homályos volna Molnár halálával kapcsolatban. Nem biztos, hogy igaz, de jellemző az a legenda az öt éve halott Molnárról, hogy ötezres-kötegeit otthon, tárolókapacitás híján a hűtőszekrényében raktározta.
Az ügyészség által a vád tárgyává tett tényállást a bíróság bizonyítottnak fogadta el: e szerint nem kérdéses, hogy - előbb Dávid ügyvezetésével, később "vattaemberek" alkalmazásával - 1996 és 1999 között összesen 11 millió liter azonosítatlan, nem adóalanytól származó és több esetben gyenge minőségű gázolajat adott el a Trans-Fix C. Kft., a Trans-Onyx Kft. és a Goldív-Trans Kft. döntően a békéscsabai székhelyű Körös Volánnak. Ma már inkább csak (könnyű) találós kérdés, hogy a közlekedési vállalat vezetése a folyamatosnak mondható minőségi kifogások ellenére miért maradt hűséges Dávid Péter érdekeltségeihez. Az is fölöttébb érdekes, hogy a zártkörű meghívásos pályázaton az egymillió forintos törzstőkéjű kft.-k hogyan futottak be győztesként a nagy üzemanyag-szállító cégek előtt.
A különböző békési olajügyek a jelek szerint összeérnek. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya jelenleg hét egykori Körös Volán-vezető ellen folytat eljárást. A gyanúsítottak között van két egykori vezérigazgató - Orosz István és Kneifel István - is. Ha a gyanú beigazolódik, hűtlen kezelés vagy gazdasági vesztegetés lehet ellenük a vád.
"Sejtszerű képződmény"
A Békés Megyei Bíróság ítélete indoklásában Dávid Péter saját vallomását fordította a vádlott ellen. Dávid több felvonásban, közel tíz órán keresztül mesélt arról, hogy az üzemanyagbiznisz általa ismert felépítése sejtszerű volt: a hierarchiában mindenki csak az eggyel alatta és felette lévő személyt ismerte, őket is inkább csak a bece- vagy a csúfnevükön. Dávid Budapesten az Astoria Szállóban és a kecskeméti Szélmalom csárdában találkozott a szállítók képviselőivel, de sem ezek nevét, sem az általuk képviselt cégeket (és azok telephelyeit) nem tudta megnevezni. A tárgyalóteremben többször hangos derültséget váltott ki, amikor Dávid és a másodrendű vádlott, Marton János újra és újra arról beszélt, hogy Töki, Joki és Rozsé intézkedése nyomán érkezett a gázolaj Békés megyébe. A bíró szerint "Dávid tudattartalmát át kellett fognia, hogy ilyen körülmények között nem adóalanytól, nem legális körülmények között szerzi be a gázolajat".
A három kft. az áfa, a jövedéki adó, az útalap és a fogyasztási adó meg nem fizetésével 1 milliárd 97 millió forintos kárt okozott az államnak. És ez az összeg valakik zsebébe került. Dávid és társai - a közvetlen felhasználók előtt - a láncolat utolsó előtti elemei voltak, így a törvénytelenül befolyt egymilliárd forintnak csak a töredéke maradhatott náluk. Ám ma sem tudni: valóban fogalmuk sincs, hova került a nagy lé, vagy pedig érdekük fűződik hozzá, hogy hallgassanak erről.
A Körös Volán békéscsabai telephelyére mindig éjszaka vagy kora hajnalban érkeztek a cseh és a szlovák rendszámú közúti tankerek. A közlekedési vállalat menedzsmentje belső utasításban adta ki az áruátvétellel foglalkozó beosztottaknak, hogy a külföldi kocsik esetén is magyar rendszámokat kellett feltüntetniük. A közlekedési vállalatnak a Dávid-perben meghallgatott volt vezetői úgy nyilatkoztak: semmiről nem tudtak semmit.
Az eljárás alatt a védelem folyamatosan koholt vádakról és koncepciós perről, az adónyomozói hivatal életre hívását bizonyító "olajos sikertörténetről" beszélt, meg arról, hogy könyvelési trükkökkel sikerült a bűvös egymilliárd forint fölé tornászni a kárértéket. A Békés Megyei Főügyészség nevében ezt a kritikát Fazekas Géza visszautasította. Mi több, megjegyezte: "A történteknek a most ismertnél nagyobb és szélesebb öszszefüggései lehetnek."
"Körbelőtt" cégek
A vádlottak, tanúk, szakértők meghallgatása és szembesítése után sem sikerült megállapítani, hogy honnan származott a három év alatt a Békés megyei közlekedési vállalathoz szállított 11 millió liter gázolaj. Még az sem derült ki, hogy kül- vagy belföldről érkezett-e. A bíróság széles körű bizonyítási munkáját jellemzi, hogy megidézte a tárgyalásra a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szaktanácsadóját, aki áttekintést adott a honi olajozás különböző szakaszairól és technikáiról. A szakértő szerint - a tárgyalt 1996- 1999-es időszakban - az illegális szférában dolgozó olajosok számára a legcélravezetőbb az volt, ha gázolaj előállítására alkalmas, adótartam nélküli komponenseket hoznak be az országba, s ezeket "hidegkeveréses eljárással vegyítik, majd gázolajként gyorsan túladnak rajta".
A bíróság elfogadta a vádirat azon állítását, miszerint Dávid cégei "azért alakultak át egymásba", hogy az adóhatóság által "körbelőtt" vállalkozást egy tiszta céggel váltsa ki. Például amikor az APEH a Trans-Onyx Kft.-nél 342 millió forint adóhiányt állapított meg, valamint 70 milliós adóbírságot szabott ki rá, akkor Dávid eladta a céget, és másikat alapított. Domokos Jenő bíró kiemelte: a Trans-Onyx adóhátraléka és bírsága megállapítása után két nappal Dávid egy állítólagos romániai magyar állampolgárnak, Szőke Jánosnak "értékesítette" a céget, akinek - ilyen körülmények között - ki tudja, milyen érdeke fűződött a vásárláshoz. A bíróság gyenge védekezésnek tartotta, hogy Dávid szerint a kft. iratait Nagyváradon ellopták a kocsijából.
A regényíró visszakozása
Az ügyészség és utóbb a bíróság is hiányolta a három cég beszerzési számláit. Az utólag beszerzett és a peranyaghoz csatolt néhány dokumentumról egytől egyig kiderült, hogy hamisítványok; ezeket a nagykereskedelmi üzemanyag-forgalmazási engedéllyel rendelkező Fortus Rt., Monon Kft., Huba-Oil Kft. és "ceán Kft. nevére állították ki. E cégek tanúként megidézett képviselői kijelentették: nem álltak kapcsolatban Dáviddal, sőt többük az adott időszakban még vagy már nem forgalmazott gázolajat. Kiss Tamás a Monon Kft. képviselőjeként tanúvallomásában elmondta: az elmúlt években körbeutazta az ország bíróságait olyan hamis számlák miatt, amelyeken számtalanszor visszaéltek cége nevével. Az írásszakértő a számlák sorszámaira és a kézírásokra hivatkozva egyértelműen kétségbe vonta valódiságukat; több bejövő számla a fogadó cég képviselője, a másodrendű vádlott Marton János keze nyomát viselte.
Ugyancsak Marton írása a honi olajozás általa ismert történetének - 1991-től 1999-ig - összefoglalása. A konkrét neveket nem tartalmazó, de az ügy ismerete alapján azonosítható személyeket felvonultató, egyelőre cím nélküli regény az azt olvasó ügyvédek és ügyészek szerint nem helyezi tágabb összefüggésbe a kilencvenes évek olajsztoriját. (Lásd: Meggyónta, Magyar Narancs, 2001. március 29.) Marton a whiskys rabló, Ambrus Attila példájára kezdett írni, hogy könyve kiadásával segítsen nehéz körülmények között élő családján. Az első fokú ítélet után, amely hat év börtönnel sújtotta, viszont azt is megtiltotta, hogy akár csak részleteket is közöljön valaki a konfesszióból.
Olajügyek futószalagon
Időközben a Békéscsabai Városi Ügyészség két olajos vádiratot nyújtott be a megyeszékhely bíróságához. Az egyikben Orosz Istvánt, a Körös Volán 1996 szeptemberében menesztett vezérigazgatóját vádolja a kisszállási focicsapat fiktív, gázolajszállításon alapuló "szponzorálása" miatti, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel.
A másik esetben a békéscsabai Farkas Miklós, a kalocsai Benő Csaba és társaik ellen az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő, társtettesként, folytatólagosan, bűnszervezet tagjaiként elkövetett adócsalás és magánokirat-hamisítás a vád. A Vám- és Pénzügyőrség Békés Megyei Nyomozó Hivatala 1998 őszén tartott ellenőrzést a Békésen és Gyomaendrődön benzinkutat működtető Masterhand Kft.-nél. Kiderült: a budapesti székhelyű Fortus Rt. nevére kiállított számláik hamisak voltak. Az ismeretlen forrásból beszerzett 2,5 millió liter gázolaj értéke 326 millió forint, az emiatt elmaradt adóbevétel összege meghaladja a 750 millió forintot. A vádlottak között újkígyósi, makói, békéscsabai és kalocsai személyeket találni. Egyikük előzetes letartóztatásban, másikuk lakóhelyelhagyás tilalmával sújtva, a harmadik szökésben; a többiek azonban szabadlábon várják a büntetőper kezdetét.
Jelzésértékű, hogy a sarkadi "benzinvonatperben" idén január végén a Békés Megyei Bíróság a másodfokú tárgyalást követő végzésében hatályon kívül helyezte a 2000 márciusában hozott elsőfokú, felmentő ítéletet. (Lásd: Szellemvonat, Magyar Narancs, 2002. február 7.) Ma sem tudni, hogy kik voltak a hat évvel ezelőtti ügylet kitervelői és irányítói. Az viszont biztos, hogy 1996 áprilisában a 476 ezer liter 95-ös és 98-as oktánszámú benzint szállító szerelvény a százhalombattai Dunai Kőolaj-finomítóból ausztriai célállomás felé indult, ám az ország délkeleti szegletében kötött ki.
Január végén a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság jogerős ítéletében egyrendbeli, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolásban bűnösnek mondta ki Kucsera Lajost, a Szeghalmi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának egykori vezetőjét. Az ügy 1995 májusáig nyúlik vissza, amikor a Füzesgyarmat mellett található Macskási-telepre gyanús teherszerelvény érkezett, amelyről egy szemtanú tájékoztatta Karancsi Tibor rendőr századost. A tiszt délelőtt tíz órakor értesítette erről felettesét, aki jelezte neki: az ügyben már szóltak a vámnyomozóknak, így nincs több teendőjük. A vámnyomozókat azonban csak négy órával később értesítették, akik délután öt órára értek ki a helyszínre, ahol a - feltehetően - tüzelőolajból pancsolt gázolajnak és az elkövetőknek a hűlt helyét találták.
Mindezért egy év hat hónapos börtönbüntetésre ítélték az egykori rendőrtisztet, amelynek letöltését a másodfokú bíróság három év próbaidőre felfüggesztette.
Bod Tamás
