Magyar Narancs: Könnyen dobálózunk a kifejezéssel, de tulajdonképpen mi a propaganda?
Bőhm Kornél: Engem pont az érdekelt, hogy mikor használjuk okkal, és mikor nem. Van egy nagyon leegyszerűsítő megközelítés: amit a másik oldal mond, az propaganda, amit mi mondunk, az igaz. Tehát saját értékítéletek alapján mondjuk, hogy a mások által képviselt világ propaganda.
A propagandának célja van: az, hogy az emberek meghatározott csoportját valamilyen irányba befolyásolja magatartásban, véleményben vagy attitűdben.
Ez a cél, de ez még önmagában nem propaganda, ugyanis a propaganda csak a küldő álláspontját veszi figyelembe. Tehát azt akarja elérni a célcsoportnál, hogy csak a küldő szempontjai érvényesüljenek, és bár eshetnek egybe a befogadó érdekei a küldőéivel, a főszabály szerint csak az számít, mit akar a küldő.
MN: A hazugsággal is szoktuk azonosítani. Velejárója a propagandának a hazugság?
BK: Sokszor beszélünk arról, hogy valami a teljesség igényével van-e kifejtve vagy nem. Igazából nem kell, hogy a propaganda hazudjon, sőt a propagandát színekkel is szokták osztályozni: van fehér propaganda, szürke és fekete. A fehér propaganda nagyon őszinte: megmondja a küldő, hogy én vagyok itt, én állok az üzenet mögött, ezt akarom elérni, ezért mondom ezt. Nincs benne zsákbamacska, a többi esetben már van.
MN: Ha a magyar miniszterelnök kiáll és elmondja, hogy meg akarja nyerni a választást, akkor fehér propaganda lesz minden, amit mond?
BK: Nem, ez az, amit a könyvben is hozok példának: amikor az izraeli hadsereg hangszórókon jelenti be, hogy mindenki hagyja el a települést, mert érkeznek, erősebbek, és emiatt mindenki adja meg magát, tegye le a fegyvert, ott nincs zsákbamacska, mert elmondják, mit akarnak és kik ők. Visszatérve a hazugságra: a propaganda akkor is propaganda, ha nem mond el mindent, amit tudni lehet a témában. Tehát azért mondjuk, hogy nem fejti ki az igazság minden részletét, mert ugyanarról a dologról, amiről ő érvel, lehetne egyéb dolgokat is mondani. Mondhat igazat is a propaganda, de a hazugságot nem hagyhatjuk ki teljesen a kérdésből: a küldő mondhat minden tekintetben igazat, csak az nem teljeskörű igazság. Ízlés dolga, hogy ez hazugság-e vagy nem, ilyenek a bankhitelek is. Persze, jól jársz vele, vedd fel, de nincs kifejtve minden részlet a feltételekkel kapcsolatban.
MN: Ezek szerint a devizahitelek időszaka klasszikus propagandisztikus megtévesztés volt?
BK: Akkor úgy tűnt tömegeknek, hogy ez egy nagyon jó kamatozású, jól megtérülő hitel, és nem volt ott a vörös zászló a veszélyekről. Nem biztos, hogy tájékoztatták őket kellő mélységben, hogy mivel deviza, ezért nem biztonságos, és bármikor megváltozhatnak a körülmények, egyszer csak többe kerülhet, az ajánlat sokkal vonzóbb volt, mint amilyennek valójában bizonyult a hitel. Persze meg kéne nézni a pontos üzeneteket ehhez, de az látható, hogy nagyon sokan éltek vele, miközben egy apróbetűs résznek megfelelően nem úgy sültek el a dolgok, ahogy várták.
MN: A könyvében is ír róla, hogy a propaganda és a PR közös tőről fakad. Van egyáltalán különbség?
BK: Ez részemről is nagy rácsodálkozás volt, hiszen PR-osként csodálkoztam rá a PR hőskorára! Anyaggyűjtés során borzasztóan érdekes személyek és történetek kerültek elém, így tudtam meg, hogy
a propaganda az első világháború alatt vált szitokszóvá, és emiatt – kicsit faramuci módon – tulajdonképpen PR-fogásként javasolták az átnevezését PR-ra.
Emögött a propaganda témájában megkerülhetetlen Edward Bernays áll, aki járt a fronton, és azzal a tanulsággal tért vissza, hogy ha a háborút lehet propagandával támogatni, akkor a békét is. Ő nevezte először a szakmáját először public relationsnek, saját magát pedig az első public relations agentnek. Bernays nagyon szeretett minden sikert magának tulajdonítani, de az elnevezés tényleg hozzá kötődik. A public relations képes volt pozitívabb fogalommá válni, még ha manapság a PR-cikk vagy a PR-szagú inkább fosztóképzőként funkcionál is: arra utal, hogy egy írás egyvalamit kidomborít, mást viszont homályban hagy.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
