Csökkenő egyházi támogatások - Szűkölködnek nagymértékben

  • M. László Ferenc
  • 2009.10.01 00:00

Belpol

Két békés esztendő után ismét kiújult a háború a történelmi felekezetek és az egyházi támogatások zsugorítására készülő kormány között. Az MSZP-n belüli küzdelmek, a költségvetési megszorítások és a következő ciklusra készülődő egyházak taktikázása együttesen vezetett a vita elfajulásához. Lapzártánkkor a felekezetek vezetői - az illetékes tárcát megkerülve - már a miniszterelnök közbenjárását kérték.
Két békés esztendő után ismét kiújult a háború a történelmi felekezetek és az egyházi támogatások zsugorítására készülő kormány között. Az MSZP-n belüli küzdelmek, a költségvetési megszorítások és a következő ciklusra készülődő egyházak taktikázása együttesen vezetett a vita elfajulásához. Lapzártánkkor a felekezetek vezetői - az illetékes tárcát megkerülve - már a miniszterelnök közbenjárását kérték.

"Mondjanak végre igazat, még akkor is, ha éppenséggel nehéz." Az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak (OKM) címzett erélyes felszólítás nem valamelyik fideszes vagy kereszténydemokrata honatya száját hagyta el az országgyűlési vita hevében, hanem Nyakó István, az MSZP szóvivője fakadt ki imigyen, miután Hiller István nem volt hajlandó megjelenni az egyházi méltóságokat meghallgató emberi jogi bizottság ülésén.

Hiába küldte be a miniszter maga helyett az államtitkárát a szeptember 22-i tanácskozásra, hiába bizonygatta újra és újra Arató Gergely, hogy az egyházi támogatások csökkenése a korábban kiszivárgott híresztelésekkel ellentétben még a tíz százalékot sem éri el, a bizalmi viszonyt már nem tudta helyreállítani. Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv református püspök, Ittzés János, az evangélikus egyház vezetője és Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke hosszasan sorolta a felekezetek sérelmeit. Nehezteltek az egyszázalékos felajánlások után járó állami kiegészítés évek óta tartó csökkenése, az adatközlés lassúsága és hiányossága, továbbá az oktatási kiegészítő támogatás kiszámítási metódusának átláthatatlansága miatt. Feldmájer jelezte: mindeddig bizalommal fordultak a kormányhoz problémáikkal, de mostanság úgy érzi, a bizalom már nem kölcsönös. Bölcskei szóvá tette, hogy az utolsó szakértői egyeztetés február 27-én volt, azóta csak a sajtóból szerezhettek információkat az állítólagos elvonásokról. Bár a miniszter a szeptember 8-i találkozón bemutatott néhány adatsort, a pontos részletekről nem kaptak kielégítő tájékoztatást.

A konfliktuskerülő Hiller a "bujkálásával" igen nehéz helyzetbe manőverezte magát. A tárcavezető ügyetlenkedését Balog Zoltán, a parlamenti bizottság fideszes elnöke is kihasználta. Történt ugyanis, hogy néhány hete a vitás kérdések rendezése érdekében a miniszter szeptember 22-re a Szalay utcába invitálta az egyházi méltóságokat - ám sokáig nem derült ki, hogy pontosan hány órára. Balog viszont ugyanarra a napra - hogy beelőzze Hillert - fél tízes kezdettel bizottsági ülést hívott össze, ahol az egyházi vezetők a sajtó jelenlétében véleményezhették a büdzsétervezet őket érintő részét. Csakhogy egy nappal a meghallgatás előtt az OKM ellentámadásba lendült: hétfőn e-mailben jelezte, Hiller másnap fél tizenegyre a három utcával odébb lévő minisztériumba kéreti a főpapokat, ahol előadhatják a költségvetés belső arányaival kapcsolatos észrevételeiket - ami után joggal mondhatta Balog, hogy "az egyházak nem rövidtávfutók".

Csepregi András, a tárca Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője lapunknak határozottan cáfolta, hogy direkt szerveztek volna rá Balog akciójára; állítja, kényszerhelyzet szülte a faramuci szituációt. Az egyeztetés előtti héten a miniszter külföldön tartózkodott, ezért Csepregi Hiller titkársági naplójából a kedd délutáni időpontot nézte ki. Ám pár nappal később, a bizottsági ülés bejelentését követően a miniszter jelezte, hogy a délelőtti időpont alkalmasabb. Tény, hogy Hiller végül türelmesen kivárta a bizottsági ülés végét, és dél körül fogadta az egyházi méltóságokat. A felekezeti vezetők viszont eredménytelennek nevezték az egyeztetést, a minisztériumból távozó Bölcskei kijelentette: a jövőben már csak a kormányfővel hajlandóak tárgyalni.

Kormányzati forrásaink egyébként nem értik, hogy miért kellett ekkora felhajtást kerekíteni az ügyből, hiszen már hónapokkal ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy a megszorítások bizonyos mértékben az egyházakat is érintik. A felekezetek vezetői utaltak is arra, hogy tekintettel az ország nehéz helyzetére,

tudomásul veszik

a támogatások zsugorodását. Prőhle Gergely evangélikus országos felügyelő úgy fogalmazott: "az egyházak együtt sírnak és együtt nevetnek az ország népével". Ráadásul 2010-ben "csak" kétmilliárddal kapnak kevesebbet, mint idén, és ezt már szeptember 11-én - tehát a parlamenti meghallgatás előtt másfél héttel - közölték velük.

A felekezetek vezetői azonban többször jelezték: nem önmagában a kétmilliárdos megszorítás zavarja őket, hanem a támogatások évek óta tartó tendenciózus csökkenése. Külön bánatuk, hogy a kormány az utolsó percig lebegtette, mely tételeket érintik majd az elvonások - márpedig nekik is meg kell tervezniük a saját költségvetésüket. A nyár folyamán, az ősz elején a minisztériumokból több olyan javaslat is kiszivárgott, amely durva megszorításokat helyezett kilátásba: így a hittanoktatásra szánt támogatás vagy az ötezer lakosnál kisebb településeken szolgáló lelkészek jövedelempótlékának teljes megszüntetését. Nyilvánosságra került egy olyan tervezet is, amely több mint 26 százalékkal vágta volna meg az egyházaknak járó keretet. A Narancsnak nyilatkozó Csepregi szerint bár a fent említett két területre előirányzott összeg az idei évhez képest 450 milliós csökkenést mutat, a kabinetnek esze ágában sem volt a címzett támogatás zárolása (a büdzsétervezetben erre 4,5 milliárdot különítenek el). Az összes elvonás pedig még a tíz százalékot sem éri el: idén 25,6, jövőre 23,5 milliárdot kapnak a felekezetek.

Egyes kormányzati forrásaink úgy vélik, Hiller akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor megpróbálta egy összegben odaadni a támogatást az egyházaknak, hogy

döntsék el a vezetőik,

jövőre mire szánnak kevesebbet - ezt a népszerűtlen feladatot a főpapok nyilvánvalóan nem akarták magukra vállalni. Információink szerint a miniszter ezt azért javasolta, mert képtelen tartani azt a korábbi, még a gazdasági válság előtt adott ígéretét, mely szerint az állam minden egyes felajánlott állampolgári forinthoz 2010-ben is hozzátesz még egyet (a finanszírozás módjáról lásd Perselypénz című keretes anyagunkat). Az előirányozott 8,2 milliárdos kiegészítés ennél jóval kisebb támogatást jelent, viszont kevésbé lett volna feltűnő, ha a többi hozzájárulással együtt folyósítják. Márpedig az elmúlt években a kormányzat rendszerint azzal vezette fel a tárgyalásokon a tervezett csökkentést, hogy a következő esztendő már jobb lesz, de legalább az "egy plusz egyes" rendszer biztosította összeget meg fogják adni. Még akkor sem mennek ez alá - hangzott az ígéret -, ha a csökkentést az 1997-es Vatikáni Szerződés, illetve a nyomában született jogszabályok egyébként lehetővé teszik.

Úgy tudjuk, az OKM vezetőjét az elmúlt években többször is megvezették kormánybeli kollégái. Állítólag van némi valóságalapja annak az információnak, melyet egy ellenzéki képviselő dobott be a bizottsági ülésen: az utóbbi időben Kiss Péter, a társadalmi kapcsolatokért felelős miniszter nemegyszer közbeavatkozott, s ezekből az akciókból Hiller nem jött ki jól. (Forrásaink szerint ezek az esetek a szokásos szocialista intrikázás számlájára írhatók: a miniszterek rendszeresen reszelik egymást.) Tavaly így bukott el az a kormányrendelet-tervezet, amely hosszú egyeztetés után végre a kormány és az egyházak számára is elfogadható keretek közé terelte volna az oktatási kiegészítő támogatás kiszámítását. A Pénzügyminisztérium (PM) és a társadalompolitikai tárca szakértőinek távolmaradása miatt állt le az egész szisztémát érintő reformfolyamat; továbbá - információink szerint - az az ötlet sem Hillertől származik, hogy jövőre bontatlanul utalják ki a költségvetési támogatást. Az viszont tény, hogy sokáig maga a szakminiszter sem vállalkozott a részletek megvilágítására.

Még véget sem ért az egyházaknak szánt költségvetési hozzájárulásról szóló vita - a főpapok szeptember 29-én, lapzártánk után találkoznak Bajnai Gordonnal -, a felek máris új frontokat nyitottak. Erdő Péter bíboros érsek a bizottsági ülésen azt rótta fel, hogy a kormány soha nem képes pontosan kiszámítani, mekkora kiegészítő támogatás jár az egyházi iskoláknak. Ráadásul a 2008-as zárszámadás szerint - a rendszer működése óta először - a felekezeteknek vissza kell fizetniük 366 millió forintot, mert a kabinet korábban egy olyan (az iskolai étkezés költségeivel kapcsolatos) tételt is beépített a kalkulusba, melynek kifizetését idén már nem tartja jogszerűnek. Míg az OKM-nél 801 milliárd forintra taksálják azt az összeget, amelyből visszafejtik az egyházaknak járó kiegészítő normatívát, a PM 878 milliárddal, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) - mely tavaly már felhívta a problémára a kabinet figyelmét - 888 milliárddal kalkulál. Bár a felekezetek szempontjából a különbség egy néhány milliárdos tétel lesz, az egyre kisebb támogatásból gazdálkodó iskolafenntartó egyházak, valamint a mellettük felsorakozó ellenzék nem fogja szó nélkül hagyni a kiegészítő támogatás megkurtítását - és a rendszerrel elégedetlen egyházak 2005-ben egyszer már utcára vitték az iskoláik diákjait és szüleiket.

Perselypénz

A felekezetek tiltakoznak az "állami támogatás" kifejezés ellen - inkább a "hozzájárulás" szót használják -, hiszen úgy vélik, a központi költségvetésből nekik kiutalt összeg nem "ingyenpénz". A történelmi egyházak ugyanis nemcsak hitéleti ügyekkel foglalkoznak, hanem olyan egészségügyi, oktatási és szociális feladatokat is ellátnak, amelyek egyébként az állam és az önkormányzatok vállát terhelnék. Tény viszont, hogy az egyház-finanszírozás alapjait lerakó vatikáni kontraktustól az elmúlt évtizedben a felek igencsak elrugaszkodtak, az állam 2006-ig folyamatosan növelte a támogatásokat.

A rendszer leglényegesebb eleme az állampolgárok adójából származó egyszázalékos felajánlás, illetve az állami kiegészítés. A katolikusokkal kötött nemzetközi szerződés szerint, ha a felajánlások nem érik el az adott évben beszedett szja 0,5 százalékát, akkor a kincstár a hiányzó összeget pótolja, és a felajánlások arányában szétosztja a felekezetek között. Ezt az Orbán-kabinet 0,8-ra, a Medgyessy-kormány 0,9 százalékra emelte, sőt a progresszív számítási metódusról (mely a különféle levonások utáni szja-összeget vette alapul) áttértek a pénzforgalmi szemléletre (amely a levonások előtti bruttó összeggel kalkulál). Bár eleinte az egyházak idegenkedtek ettől a támogatásgyűjtési módszertől - arra hivatkoztak, hogy a híveik jelentős hányada inaktív, nem fizet adót, vagy hogy a bevallásokat sokszor nem a polgárok, hanem a munkáltatók nyújtják be -, az ezredfordulót követően valóságos sikertörténetet írtak: "egyszázalékos" kampányaiknak köszönhetően folyamatosan növelték a bevételeiket, például a reformátusoknál 2003 és 2008 között 614 millióról 986 millióra emelkedett a felajánlott öszszeg. A csúcstartó továbbra is a katolikus egyház a maga 484 ezer felajánlójával és 3 milliárd forintos bevételével.

A második Gyurcsány-kabinet 2006-ban a rendszer átalakítását helyezte kilátásba, majd a szisztéma átvilágítására külön bizottságot hozott létre (részletesen lásd: A tű fokán, Magyar Narancs, 2006. július 27.; a testület jelentéséről: Az Istennek, ami az Istené, 2006. december 7.). Ennek nyomán előbb visszatértek a progresszív kalkulusra, majd 2007-ben Hiller István bejelentette, hogy az állam csak 0,8 százalékig egészíti ki a felajánlásokat - ám ezt a javaslatot a kormány akkor leszavazta. Idén viszont már átálltak az "egy plusz egyes" rendszerre (ami megközelítőleg a 0,65 százalékos kiegészítéssel van egy szinten), ám a válság ezt is borította, ezért a mostani tervezet mindössze 0,5 százalékig kívánja kiegészíteni az állampolgároktól beérkező összeget.

Ezenfelül évi járadék illeti meg a felekezeteket, amit a vissza nem kapott ingatlanjaik után húznak (2010-ben 10 milliárd forint). Az állam a kistelepüléseken szolgáló lelkészek és a hitoktatók béréhez is hozzájárul, továbbá egy-egy kisebb összeggel támogatja az egyházi közművelődési intézményeket és a turisztikailag is fontos műemlékek rekonstrukcióját - ámbár ez utóbbira a büdzsétervezet szerint 2010-ben az állam nem tud költeni. Végül a legjelentősebb tétel a normatívakiegészítés. A kormány minden évben megnézi, hogy az önkormányzatok mennyivel egészítették ki az állami alapnormatívát az előző esztendőben, ezt elosztja a települési fenntartású iskolák diáklétszámával, majd az így kapott fejpénzt felszorozza a felekezeti intézményekben tanulók számával. Évről évre parázs vita zajlik arról, hogy mely önkormányzati tételt kell beszámítani, és milyen pénzeket kell kivonni az egyenletből - a minisztériumok jogászai szerint több települési támogatás nem oktatási célú, ezért nem jogszerű a beszámításuk. Erről még a kormányon belül sincs egyezés, amit az ÁSZ-szal együtt az egyházak rendszeresen a kabinet fejére olvasnak.

Sokan vagy elegen?

Két év múlva, az uniós felméréssel egy időben újabb népszámlálás lesz Magyarországon. A cenzust előkészítő tervezet már a parlamenti bizottságok előtt fekszik, ahol áll a bál a kérdőívre felkerülő adatok miatt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a kormány által kidolgozott javaslat ugyanis kihagyná a nemzeti-etnikai hovatartozásra, valamint a hitéletre vonatkozó kérdéseket. Az előbbinél részben adatvédelmi aggályokat fogalmaztak meg, részben azt vetették fel, hogy a felmérés 2001-ben is torzított, hiszen bizonyosan nem felel meg a valóságnak az az adat, mely szerint csak 190 ezer roma polgártársunk lenne. A vallást firtató kérdésről a kormány szakértői az alkotmányügyi bizottság szeptember 21-i ülésén azt fejtegették, hogy felesleges az adatfelvétel, mert az így nyert információkat semmilyen döntés előkészítéséhez nem tudnák felhasználni.

Míg a nemzeti-etnikai származásra irányuló kérdés - miután Kállai Ernő, a kisebbségi jogok biztosa és Jóri András adatvédelmi ombudsman áprilisban kidolgozott egy javaslatot a szenzitív adatok körültekintő kezelésére - különösebb vita nélkül visszakerült a kérdőívre, a felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdést a szocialisták továbbra sem akarják ott látni. Pedig az OKM-ban tartott májusi tanácskozáson - melyen tucatnyi vallás szakértője vett részt - a hívők nagy többségét tömörítő történelmi felekezetek ragaszkodtak a felmérés elkészítéséhez. A kisegyházak - köztük a Hit Gyülekezete, a buddhisták, a Krisna-tudatúak - és a Mazsihisz viszont ellenezte a kérdés felvételét: a zsidó hitközségek állítják, hogy idősebb híveik félnek az ilyen jellegű összeírástól. A kisebb vallások delegáltjai jelezték: tartanak a visszaazonosíthatóságtól, ráadásul biztosak benne, hogy az adatok nem lesznek reálisak. Sokan megtagadhatják majd a válaszadást, esetleg régi reflexeiket követve azt az egyházat jelölik be, amelyből már kitértek. Ennek némileg ellentmond - vélik a nagyegyházak szakértői -, hogy 2001-ben több millióan érdemben válaszoltak erre a kérdésre.

"Tudni szeretnénk, milyen változásokon mentek keresztül közösségeink: az ország mely régióiban csökkent, hol nőtt a reformátusok száma, milyen a korösszetétel, milyen körülmények között élnek a híveink. Az így nyert adatok többek között segíthetnének az adománygyűjtő kampányok megszervezésében, hatékonyabbá tételében" - sorolta egyháza indokait a Narancsnak Csanády Márton szociológus, a reformátusok szakértője. Csanády az egyeztetés során felvetette, hogy csak azok a felekezetek kerüljenek fel a listára, melyek támogatják a felmérést, ám a kisegyházak többsége ez elől is elzárkózott. Balog Zoltán (Fidesz) - civilben református lelkész - szeptember elején beadott egy módosító javaslatot, amit az MSZP-sek továbbra sem akarnak támogatni: érvelésükben a kisegyházak álláspontjára támaszkodnak. A folyosói beszélgetéseken viszont elismerik: attól tartanak, hogy a következő ciklusban e felmérés eredménye alapján fogja szétosztani a várhatóan fölálló jobboldali kabinet az állampolgári felajánlásokat (2001-ben volt már erre kísérlet). Ezt az álláspontot, illetve aggodalmat az emberi jogi bizottság legutóbbi ülésén a szocialista alelnök, Fogarasiné Deák Valéria nyíltan is vállalta, igaz, a szavazáskor elbambulva rossz gombot nyomott, s mivel az egyik hiányzó képviselőtársa szavazati joga is nála volt, Balog indítványa végül átment.

Neked ajánljuk