Szekszárdon Attiláék és vevőkörük vesztét egy - ahogy az a kommünikében állt - "jól összehangolt, hetekig előkészített" akció okozta. A Tolna megyei drogos szubkultúra "felgöngyölítését" irányító Dávid Kálmán alezredes, rendőrségi tanácsos, osztályvezető szerint "állampolgári bejelentésre" indult a nyomozás. Rögtön hozzáteszi, hogy ezt nem kell komolyan venni, mindig ezt mondják, ha nem akarnak előállni a farbával. Valószínűleg emberarcú tégla lehetett az állampolgári bejelentő, aki előbb Viktorhoz, aztán meg Attiláig vitte a rendőröket.
Paksi szál, szekszárdi bukta
Ahogy szavaiból kikövetkeztethető, a besúgás szálai Paksig vezetnek, ugyanis a nagypénteki, március 28-i szekszárdi rajtaütést megelőzően ott vettek őrizetbe, majd tartóztattak le hat fiút (egyikőjüknél olyan súlyos elvonási tünetek mutatkoztak, hogy egy hétig a kórházi idegosztályon kezelték). A hatos fogatból beszélhetett valaki, mert hamarosan Szekszárdon is őrizetbe vették a főleg hasisban utazó Viktort, majd a Paks-Dombóvár-Szekszárd háromszögben indult, ez idáig soha nem látott hajsza a megyei drogbárók kézre kerítésére. "Likvidálnunk kell a központot", idézi fel Dávid alezredes a főkapitány szavait. Mindehhez a megye első rendőre hatfős csoportot hozott létre, "a bűnügyi osztály égisze alatt".
Jó munkához idő kell, így aztán hetekig tartott a megfigyelés, a személyi követés, a hatályos Btk. és a rendőrségi törvény adta felhatalmazás szellemében. Nem volt egyszerű dolog, avat be a rendőrségi tanácsos, mert "piszok kis város vagyunk mi". Az összevont erők - "egy gyönyörű nagy akció volt, hetvenen vettünk részt benne, ennyi rendőrt még sohasem mozgattak bűnügyben ebben a megyében" - alkalmazkodva a diszkó-menetrendhez, nagypéntekre tűzték ki a rajtaütést.
Mivel Viktort már korábban kivonták a forgalomból, az ő ügyfelei is Attilához tértek be azon a napon. A szekszárdi dealerben fel sem merült, hogy rajta vannak, és a rendőri különítmény körbevette a családi házat, ahol szüleivel lakott. A környező utcákat is lezárták, s akik aznap az esti acid party előtt felkeresték Attilát, valamennyien csapdába sétáltak. Reggel nyolctól este tízig élt a rendőrségi vesztegzár, ez idő alatt hatvan fiatalt kapcsoltak le a szekszárdi rendőrök. Sem Attila, sem pedig a később érkező vásárlók nem észleltek az egészből semmit, mert a civil ruhás nyomozók csak a szomszéd utcában csaptak le rájuk és tuszkolták őket a gépkocsikba. A hatvanegyedik Attila volt, akit négy csomag (négy gramm) indiai kenderrel és a kiárusított anyag ellenértékével, harmincnégyezer-ötszáz forinttal értek tetten. Az alezredes szerint a drogkereskedő azonnal bűnbánó magatartást tanúsított, és sajnálkozott, hogy csak most kapták el, mert ha egy héttel korábban jönnek, pazar árukészletre bukkanhattak volna: ugyanis akkor tankolt föl, s hét végére már alig maradt belőle valami. Attila vásárlóinál egy kivétellel - ő három másik, taxiban várakozó barátjának vitte volna, s ezért volt nála négy gramm fű - egyetlen grammot találtak. Ezért is meglepő aztán, hogy a bíró tizennégy - többségében 16 és 18 év közötti - fiatal előzetes letartóztatását rendelte el. Pillanatnyilag is benn vannak, bár Dávid osztályvezető határozottan úgy véli, hogy ők nem bűnözők, s ha befejeződik az eljárás, minden bizonnyal szabadlábra kerülnek. Az alezredes nem is rájuk haragszik, sokkal inkább a szüleikre, akik közül sokan "pofákat vágtak, fel voltak háborodva, amikor megtudták, miért kellett bejönniük". Különösen arra az apukára dühös, aki nem átallotta a rendőri intézkedés jogosságát megkérdőjelezni. "Azt mondta, hogy ha a Hollandiában élő lányának minden további nélkül lehet az utcán marihuánát szívni, akkor a fiacskájának idehaza miért nem?!"
Köpni kell
Dávid alezredestől azt is megtudtuk, hogy nincs nehéz dolguk a nyomozóknak, hiszen ezek a gyerekek nem tagadnak, sőt egymásra vallanak. Így aztán már rajzolódik az a Tolna megye határain túlmutató drogtérkép, amely hamarosan elvezeti a bűnüldözőket a központi terjesztőkhöz. Attila különösen szolgálatkész, s ha lehet hinni a rend szekszárdi őrének, szinte élete megmentőjét látja benne. Az osztályvezető nem hiszi, hogy ez a színeváltozás csupán ügyvédi tanácsra történt volna.
Attila elmondása szerint ezer forintért vette az indiai kender grammját, és lakóhelyén ezerötszáz forintért passzolta el. Két évvel ezelőtt Siófokon pincérkedett, ott a Flört diszkóban jött össze pár pesti passzerral. Akkor kezdett el füstölni és ezzel együtt baráti körben dealerkedni. Örökölt egy tanyát, amin hatszázezerért túladott, megteremtve így a fedezetet egy komolyabb befektetéshez. Olyannyira ment a bolt másfél éven át, hogy mobiltelefonon bonyolította az üzletet, s a fővárosi nagykereskedők házhoz szállították az árut. "A haszonlesők közül, akik nekem hozták, egy sem fogyasztó." Általában fél- és egykilós kiszerelésben érkezett az anyag, illetve egyszerre ennyit szerzett be Attila, amikor személyesen ment érte Pécsre, Paksra vagy leggyakrabban Szigetszentmiklósra, a Speed diszkó parkolójába.
A mentőablak
A Speed diszkó üzletvezetője, Hajas Tamás és Balogként bemutatkozó "fényfelelőse" nem tud arról, hogy az április 6-i hajnalon megesett razzia alighanem Attila beszámolójának köszönhető. Tavaly november óta, amióta Hajas átvette az üzletet, nem került sor ilyen mértékű rendőri fellépésre. Abban már nem annyira biztos, hogy ez a vasárnap hajnali volt az utolsó. "Olyan kommandó jött, ami egy kormányt is meg tudna dönteni", foglalja össze Balog, aki már több vendéglátóipari egységet is üzemeltetett, de ilyen színvonalút, mint a Speed, egyet sem. Nem győzi dicsérni a pazar berendezést, a választékos közönséget - "harmincezret érő afrofonatos lányok cikáznak itt, a toalettről nem is beszélve" - és a cég együttműködő készségét: "Szívesen helyet biztosítunk itt egy drogtanácsadónak, de tényleg, ám eddig senki sem keresett meg bennünket."
A razzia ellenben olyan volt, "mint egy rossz álom". Kétszáznál is több rendőr - köztük terrorelhárítók, BM-főiskolások -, aztán az ÁNTSZ, az APEH és a Vám- és Pénzügyőrség civil ruhás munkatársai. "A főiskolások vendégnek álcázták magukat, a dealereket hesszelték, aztán, amikor elhangzott a parancs, megbilincselték őket." Hajas először azt hitte, hogy csak a zenében megszokott 10-15 másodperces hatásszünetről van szó, aztán hallotta csak az akciót vezénylő Pest megyei rendőrfőkapitány-helyettes hangját: "Rendőri ellenőrzés, fogyasszák el italukat." Egyenként vizsgálták meg a vendégek pulzusát, pupilláját, aztán akit gyanúsnak találtak - lehettek vagy kétszázan -, azokat anélkül, hogy kabátjukat fölvehették volna, átvitték egy tornaterembe. Itt folytatódott a procedúra: vizeletmintát vettek, s kérdezgették tőlük, kitől kapták az ecstasyt, speedet. Vasárnap este tíz óra körül engedték el az utolsó vendéget (az akció jogszerűségéről lásd keretes írásunkat). A Narancsnak néhány foglyul ejtett, pozitívgyanús ifjú nevetve mesélte, hogy a hatalmas felhajtás ellenére gyerekjáték volt megszökni: jószerével csak az maradt bent a tornateremben, aki nem mert meglépni.
Kishalak
"Sok hűhó, semmiért", véli Balog, aki kitartóan viszi a szót Hajas üzletvezető helyett. Az akció - a rendőrség szerint - négymilliót emésztett fel, ehhez képest szerénynek tűnik a Speed vezetői által körülbelül kétszázezer forint értékű "porra" és tablettára taksált fogás. Pedig a rendőrök reflektorokkal világították meg a padlót, eltolták a hűtőket, leszedték a huzatokat, átfésülték a WC-ket. Amit viszont a gyomrukban vittek be a vendégek, arra bajosan lehet ráfogni a kábszer birtoklásának deliktumát: márpedig, aki egy csöppet is elővigyázatos, az már a kocsiban, a parkolóban magához veszi, amire szüksége van.
Hajas Tamás egy csöppet sem tagadja, hogy bizonyára akadnak drogárusok a Speed placcán, s itt éppúgy fogy a fű, a hasis és a szintetikus anyagok, mint bárhol másutt az országban a hasonló intézményekben. "Jó lenne, ha a rendőrség azokkal szemben lépne fel, akik árulják ezeket a szereket, mert tudtommal most egyetlen valódi dealert sem fogtak el", mondja. Azt is tudja, hogy a megpróbáltatásoknak ezzel nincs vége: "A céljuk az, hogy bezárják a boltot, s addig járnak a nyakunkra, amíg hibát nem követünk el, hogy erre jogalap legyen." Most a számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt - "az egyik számlagép bedöglött" - szabtak ki rájuk szabálysértési bírságot, ha viszont ez még egynéhányszor megismétlődik, nincs akadálya az üzlet bezárásának. Éppen ezért fogadtak ügyvédet, hogy ne legyenek teljesen kiszolgáltatva "a hivatal packázásainak".
Elvégre a Speed egy órási üzlet: kilencszáz forint a belépti, és van olyan hétvége, hogy két és fél ezren is járják magányos táncukat a dübörgő technóra. Természetesen a tulajdonosnak (GIM 21 Kft.) és az üzletvezetőnek fogalmuk sincs arról, kik a passzerok, akik a Speedben és a mögötte lévő parkolóban ügyködnek. Érdekes módon a klubot biztosító In-Kal Security embereinek sem akadt még dolguk velük. Õk egyébként húszan vannak, csupa válogatott profi, a fotósunkat képvadászatán biztosító óriásról például azt mondják, Tasnádi Péter udvartartásához tartozik.
Az In-Kalnak állítólag kiválóak a rendőrségi kapcsolatai, így nehezen képzelhető el, hogy ne tudtak volna a készülő razziáról. Hajas visszautasítja a feltételezést, szerinte ez olyannyira titkos akció volt, hogy az alkalmazott polgári szakértőket is az ágyból ugrasztották ki.
Balognak egyébként érdekes elmélete van: szerinte az alvilág krémje nálunk nem érdekelt a diszkódrog-piacban. "Egyetlen nagy gengszter sem foglalkozik droggal, ez Magyarországon egyelőre a kisstílű kocsifeltörők és egyebek bulija." Aztán arról győzködi magát, hogy a nagy pénz a kokainban lenne, de furcsa módon - mereng el önmaga állítása felett - az sem érdekel nálunk a nagyok közül senkit.
Tódor János
A rendőrségi törvény szerint a rendőr előállíthatja azt, akitől bűncselekmény gyanújának bizonyítása érdekében vizeletvétel szükséges. Tehát előállításról van szó, és nem arról, hogy vizeletet is lehet venni. Ugyanezen törvény rendelkezik arról, hogy a rendőr közlekedésrendészeti feladatának ellátása során a jármű vezetőjét vér-, vizelet- stb. minta adására kötelezheti, vagyis a rendőrségi törvény szerint vizeletminta vétele céljából a polgárt elő lehet állítani, de csak a közlekedésrendészet körében lehet mintaadásra kötelezni.
Az egyéb esetekre - ilyen volt a Speed-beli razzia is - a büntetőeljárási szabályokat kell alkalmazni.
A gyanúsított kötelezhető arra, hogy a szakértői vizsgálatnak alávesse magát, a tanú azonban a szakértői vizsgálatban való közreműködést megtagadhatja ugyanúgy, mint a vallomástételt, ha ezzel saját maga ellen szolgáltatna bizonyítékot. Erre azonban a szakértői vizsgálat elvégzése előtt ki kell őt oktatni. Amennyiben a Speed diszkóban előállított fiataloktól előbb vettek vizeletmintát, és csak utóbb, esetleg a teszt eredményének függvényében gyanúsították meg őket kábítószerrel való visszaéléssel, a rendőrök megsértették a büntetőeljárási szabályokat. Márpedig a törvénysértő módon beszerzett szakértői véleményeket bizonyítékként nem lehet felhasználni.
Ha valakit egy olyan szórakozóhelyen igazoltatnak, ahol közismerten sokan használnak illegális drogot, de nem találnak nála kábítószert, akkor pusztán a pupillája mérete és pulzusa gyorsasága alapján büntetőeljárást nehezen indíthatnának ellene. Ezért volt feltehetően szükség a több mint kétszáz vizelettesztre. Nyilvánvaló, hogy nem dealereket, hanem főként fogyasztókat akartak fogni, az új rendőrségi bűnmegelőzési stratégia demonstrálására. Ennek eszköze pedig nem a felvilágosítás, meggyőzés, hanem az elrettentés, a fogyasztók üldözésének nyílt deklarálása.
Pelle Andrea
(ügyvéd, Társaság a Szabadságjogokért)
