Magyar Narancs: Miniszteri kinevezése előtt ön a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) kihelyezett karaként működő Szarvasi Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskola (MVKF) főigazgatója volt. A szarvasi munkásságát kritikusan megítélő forrásaink szerint ön alapos tisztogatást végzett a tanári karban, majd gazdasági okokra hivatkozva olyan döntéseket hozott, amelyek rontották a diákság szociális és kulturális körülményeit. A konfliktus 1997 decemberében diáksztrájkhoz vezetett, ahol az ön lemondását követelték. Úgy sikerült megőriznie pozícióját, hogy azonnali hatállyal visszahelyezte állásába a kirúgott kollégiumigazgatót, illetve a képzés színvonalának emelésére beígért egy 60 millió jenes japán támogatást. Utóbbiról az a hír járja, hogy ez a 100 millió forintnak megfelelő összeg soha nem folyt be a főiskola kasszájába. Mi a helyzet ezzel a pénzzel?nt face=Arial,Helvetica size=-1>Ligetvári Ferenc: Én egy olyan nemzetközi szervezetnek (Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség, ICID) vagyok tagja, amelynek 1997-es elnöke egyetemi csoporttársa volt az OMFB (Nemzetközi Fejlesztési Bank) akkori elnökhelyettesének. Ezt a nemzetközi összeköttetést felhasználva, egy japán delegáció látogatott Magyarországra, és három intézményt kerestek fel: a Szent László Kórházat, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Biológia Központját és a DATE szarvasi főiskoláját. Evidens, hogy én az utóbbiért lobbiztam. A látogatást követően a japánok a Szent László Kórház és a szarvasi MVKF támogatása mellett döntöttek. Műszerlistát küldtek, melyről az adott intézmény kiválaszthatta a számára legszükségesebb berendezéseket. 1998 tavaszán, a művelődési minisztérium akkori oktatási helyettes államtitkárának a jelenlétében a főiskola aulájában "avattuk fel" a Japánból érkezett eszközöket: egy atomabszorbciós műszert, ami a kémiai tanszékre került, normál, sztereo és elektro kutató mikroszkópokat, melyek a biológiai tanszéket gazdagították, valamint egy távmérő berendezést a vízgazdálkodási tanszékre. Tehát a japánok nem pénzbeli támogatást adtak, hanem 100 millió forint értékű műszerfejlesztéssel támogatták a főiskolát. Ezek a műszerek, berendezések a mai napig ott vannak a tanszéken. Bárki nyugodtan lemehet, megnézheti, lefotózhatja, a szállítólevél-másolatok pedig megtalálhatók a gazdasági igazgatónál. A műszereket úgy lehet beazonosítani, hogy "JICA" márkanév van rajtuk feltüntetve.
MN: Miniszteri kinevezése után kiderült, hogy ön már bő egy éve Torgyán József környezetvédelmi kabinetfőnöke volt. Politikusi körökben ezért kizártnak tartják, hogy ne látott volna bele a Pepó-adminisztráció kártyáiba.
LF: A pártelnök úr a miniszteri beiktatását követően létrehozott egy stratégiai bizottságot, melynek alapvető feladata volt az EU-csatlakozás feltételrendszeréhez kapcsolódó mezőgazdasági, környezet- és természetvédelmi, vízgazdálkodási és vidékfejlesztési projektek kidolgozása. Torgyán úrtól két házi feladatot kaptam: egyfelől fogjam össze és integráljam azon szakértők munkját, akik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 413 milliárdos költségvetési programtervezetét készítették elő; másfelől személyesen dolgozzam ki a szakterületemhez tartozó víz- és környezetgazdálkodási projektet. Operatív munkát egyetlenegyszer bízott rám: Pepó Pál már hatvan napja fektette a fővárosi önkormányzat rákospalotai hulladékégetőjének dokumentumait, ezért nekem kellett kézbe vennem az ügyintézést. Örülök annak, hogy ez a beruházás sikerrel zárult, amiben én a szürke eminenciás szerepét töltöttem be. Egyébiránt még keszthelyi éveim alatt, Keresztes K. Sándor idejében jártam a minisztérium épületében, tehát most vagyok itt másodszorra. A Pepó-adminisztráció kártyáiba ezért közvetlenül nem láttam bele. A hulladékégető ügye kapcsán szembesülhettem először közvetlenül azokkal a problémákkal, amelyek végül is az elődöm leváltásához vezettek.
MN: Az elődje lényegében lenullázta ezt a minisztériumot. A politika és a környezetvédelem területén dolgozó civil szervezetek egyetértenek abban, hogy az ön első számú feladata a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) gatyába rázása lenne. Ön is úgy látja, hogy a KAC bűzlik a korrupciótól?
LF: Sajnos igaza van. Az uniós csatlakozás feltétele az ország csatornahálózatának kiépítése, a szennyvíztisztítás megoldása. A központi költségvetésből idén közel 50 milliárd forintot fordíthatnak mélyépítési beruházások finanszírozására, és e fejlesztési keretből 10-12 milliárd jut vízminőség-védelemre. Az önkormányzatok pályázatainak elbírálásával kapcsolatban azonban komoly visszaélések gyaníthatók, a "befolyással való üzérkedés" árnyéka pedig rávetül a minisztériumi adminisztrációra. Múlt héten az irodámban volt egy megbeszélés, ahol szembesülnöm kellett Tímár képviselő úr igazával, miszerint évente legalább 40 milliárd forintot költenek az önkormányzatok "kenésre". A szennyvízberuházásokat a korrupció így kétfelől is drágítja: szabályos közbeszerzéssel olcsóbb kivitelezők is akadnának, a kenőpénz pedig finanszírozási hiányként vész el az előre levajazott közbeszerzési eljárás keretében elköltött pénzből.
MN: Felkéri-e az Állami Számvevőszéket (ÁSZ) vizsgálat megindítására?
LF: Igen.
MN: A KAC-nak van egy albizottsága, a Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottság (KEB), melynek elnöke Székely Zoltán kisgazda képviselő. Székely képviselő úrnak vannak olyan vállalkozásai, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a szennyvízberuházásokban érdekelt cégekkel.
LF: Már most közigazgatási államtitkáromra, Skultéty Sándorra bíztam e bizottság felszámolását. Ami pedig Székely képviselő urat illeti, neki - szintén a múltkori megbeszélésen - megmondtam: tisztakezű politikát akarok, és ha ő is azt hangoztatja, hogy tisztakezű politikát szeretne megvalósítani, akkor nagy tapasztalatával igazán segítségemre lehetne.
MN: És ha nem lesz?
LF: Akkor konfrontálódni fogunk.
MN: Ha az ÁSZ vizsgálata visszaéléseket tárna fel, akkor ön megválik a kompromittálódott személyektől?
LF: Én bármire hajlandó lennék azért, hogy visszaállítsam a minisztérium tekintélyét! Tehát nem a levegőbe beszéltem, amikor azt nyilatkoztam, hogy szeretném viszontlátni azokat a szakembereket, akiket az elődőm kitisztogatott innen. Ugyanez vonatkozik a civil szervezetekkel való együttműködési elképzeléseimre is. Én irtózom attól a hatósági játéktól, amiben úgy demonstráljuk a szakértelmünket, hogy durván érvényesítjük a hatalmunkat. A szakértelmünket ugyanis csak akkor tudjuk szalonképesen demonstrálni, ha a civil szervezetekkel egészséges szimbiózisban élünk.
MN: A környezetvédelemben dolgozó civil szervezetek közül a Hulladék Munkaszövetség alelnökét, Kalas Györgyöt érdemesítette Pepó Pál arra, hogy a környezetvédelmi világnap alkalmából a "környezetvédelem érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért" kitüntetésben részesítse. Kalas György azonban nem vette át a neki szánt kitüntetést Pepótól, amit a miniszterhez írott levelében alaposan meg is indokolt. Ön átadná e kitüntetést?
LF: Ha Kalas úr elfogadja tőlem, akkor nagyon szívesen! De szeretném visszahelyezni a Hortobágyi Nemzeti Park élére Aradi Csabát is, akit igen nagyra becsülök. Én ugyanis azt az elvet vallom, hogy a magyar zöldmozgalomban dolgozó vagy a tudományos életben tevékenykedő szakembereket meg kell becsülni. Ezt mondtam Gönczy János tiszai kormánybiztosnak is, amikor jelképesen átnyújtottam azt a 300 ezer dolláros kárpótlást, amit a ciánszennyezés kompenzálására ajánlott fel az ausztrál kormány. A DATE tudományos bázisára építve, ebből a pénzből hozzuk létre a Tisza Monitoring Rendszert.
MN: Létezik egy dunai kormánybiztos is, Székely László, akihez a Balatont kivéve az ország nyugati fele tartozik, benne három nemzeti parkkal. Ráadásul neki kell irányítania, de főként finanszíroznia a hágai nemzetközi bíróság végzésének végrehajtását Bős-Nagymaros ügyében. Székely Lászlóék éves költségvetése ugyanakkor 90 millió forint, amiben a gemkapocstól a béralapig minden benne van. Egyetért azzal, hogy ennyi pénzből nem lehet nemzetközi szintű terveket, háttértanulmányokat prezentálni?
LF: Sajnos megint igaza van. Én is csak múlt héten értesültem arról, hogy valóban nevetséges a dunai kormánybizottság költségvetése. Azt még konkrétan nem tudom, hogyan, de mindenképpen igyekszem megfelelő financiális hátteret biztosítani a tervek és a programok magas szintű kidolgozásához.
MN: A KAC helyrepofozásán, a rehabilitáció és a finanszírozási problémák megoldásán túl vár önre még egy nagy feladat: a hulladéktörvény tervezetét kellene letenni az asztalra.
LF: Való igaz, hogy a tárca már hatodik éve kínlódik a hulladéktörvény tervezetén, miközben a társadalmi környezetvédő szervezetek értékelése szerint Magyarországon hulladékkatasztrófa-helyzet alakult ki. Az országot elöntötték az autóroncsok, a lefutott gumik és a másodlagos műanyag hulladékok. A termékdíj-szabályozás gyenge, könnyen kijátszható, a környezetterhelési díj bevezetése pedig csúszik. Mivel az uniós csatlakozás másik feltételrendszere a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogharmonizáció, ezért a törvénytervezet előkészítésében számítok a magyar zöldmozgalom szervezeteire. Hogy megint nem a levegőbe beszélek, annak eklatáns példája, hogy munkatársaimmal megszerveztettem egy találkozót, melyre az összes hazai környezetvédő civil szervezet meghívást kapott. Bízom abban, hogy a hulladéktörvény megalkotásában együtt tudunk majd dolgozni. Hiszen a hulladékprobléma megértése tulajdonképpen mindennapi cselekvéseink függvénye: milyen a viszonyunk egymáshoz és a természethez, hogyan gondolkodunk, érzünk és élünk. A "fenntartható hulladékgazdálkodás" lehet csak a végcél, ami valójában a természet utánzása és ezzel párhuzamosan a zárt termelési foylamatok kialakítása. A hulladékgazdálkodásra vonatkozó tájékoztatás nem korlátozódhat a hulladékgazdálkodásban hatósági jogosítványokkal, illetve üzleti érdekekkel rendelkező szervezetek tevékenységére. A lakosság tájékoztatásában, a hulladékhoz fűződő viszony, a hulladékmegelőzés, a hulladékra vonatkozó ismeretek kialakításában kiemelt szerepe van a polgárok önszerveződéseinek, a civil környezetvédő szervezeteknek, a fogyasztóvédelmi szervezeteknek. A hulladékkal kapcsolatos környezeti nevelés kialakítása pedig az oktatási tárca feladata kell hogy legyen. Tehát a hulladéktörvény elvi részét illetően a zöldekhez hasonlóan gondolkodom.
Szőke Zsuzsa
