Interjú

Elkerülni a meddő számháborút

Szigetvári Viktor, az Együtt 2014 társelnöke pártja esélyeiről

Belpol

Nem pártszövetségben, hanem egy jelöltállító szervezetként indul az Együtt 2014 és a Párbeszéd Magyarországért (PM), vagyis jövőre a parlamentbe jutáshoz számukra elegendő az 5 százalék feletti eredmény. Változatlanul 10 százalék fölötti szavazatra számít azonban Szigetvári Viktor, aki nemcsak az Együtt 2014 egy évét értékelte, hanem beszélt a kampányról, a szocialistákról és Gyurcsányról is.

Magyar Narancs: Egy éve, a 2012. október 23-i nagygyűlésen hívták életre az Együtt 2014 választói mozgalmat. Inkább sikeresnek vagy inkább kudarcosnak ítéli az azóta eltelt időszakot?

Szigetvári Viktor: Sikeresebbnek látom, mint azt egyes körökben látni szokás, hiszen a nulláról indulva létrehoztunk egy stabil támogatottságú pártot. Látom persze ennek az egy évnek az árnyoldalát is. A legnagyobb kudarcunk, vagy az én kudarcom, mert nem dolgom másokéról beszélni, hogy a széles balközép választói koalíció gyors megteremtését érintően voltak illúzióim. Ám miközben hibázhattunk ebben, azt tartom: nekünk van a legreálisabb elképzelésünk arról, hogy az új választási rendszerben miként hozható össze a leghatékonyabban a 2006 és 2010 között több ponton döntően átalakult és széttört baloldali választói blokk. Aki úgy írja le az elmúlt egy évben történteket, hogy Bajnai Gordon eleve elhibázott módon, eleve rossz stratégiával és rossz célokat szolgálva kisiklatott egy egyébként nélküle is jó irányba tartó folyamatot az ellenzéki odalon, az nagyot téved. Úgy vélem, az elmúlt egy év alatt az ellenzéki oldal ha nem is a remélt mértékben, de közelebb került ahhoz, hogy 2014-ben leváltsa a kormányt.

MN: A számok tükrében mindez így néz ki: az indulásuk utáni első mérések a biztos pártválasztók körében 13-15 százalékos támogatottságot mutattak...

SZV: ...azokat én sosem fogadtam el releváns méréseknek...

MN: ...igen, az az eredmény nyilván a felfokozott várakozást követő és az új iránti lelkesedést tükrözte. Mindenesetre abból a jól induló pozícióból mára 5-7 százalék közötti biztos szavazó lett, ráadásul az elmúlt egy évben nagyobb kilengésektől mentes lefelé tendálás figyelhető meg.

SZV: A kérdésében megbújó véleményt, miszerint az utóbbi fél év egy folyamatos csökkenés lenne, nem osztom. Érdemi közvélemény-kutatásokban hibahatáron belül ingadozik a társadalmi támogatottságunk. Nem azt mondom ezzel, hogy nem lehetnénk sikeresebbek, de ezt a politikai teret nemcsak mi formáltuk, hanem például a szövetségi tárgyalásokban az MSZP és mások is. A tárgyalások nyár végi lezárulta óta viszont csökkenést nem látok annak ellenére, hogy a Fidesz maximálisra csavarta a Bajnai Gordon elleni karaktergyilkos kampányát, amit az ő népszerűsége meg is szenvedett. Ennek ellenére minden kutatásból kiderül: a bizonytalan szavazók között - nem a soha részt nem vevő bizonytalan szavazók között, hanem a szavazni akaró bizonytalanok között - Bajnai döntően népszerűbb, mint Gyurcsány Ferenc, és Mesterházy Attilánál is népszerűbb. Ebben a körben még mindig érdemi szavazói tartalékaink vannak, márpedig a választások sorsát mindig a kampány utolsó időszakában, a szavazás előtti utolsó pillanatban beálló választók döntik el. 'ket tekintjük a célcsoportnak, arra fókuszálunk, hogy ők mit látnak problémának, hogy ők mit akarnak, mert ez kell a győzelemhez.

MN: Mit tudnak a saját támogatóikról? Honnan érkeztek?

SZV: A mi táborunkban két meghatározó kör van. Az egyik 2010-ben az MSZP-re szavazott, de 2012 nyarára már az aktív bizonytalanok számát gyarapította. 'k korábban SZDSZ-szavazók vagy gyurcsányisták voltak. 2012-ben, ha nem is döntően sokat, de szereztünk a Demokratikus Koalíció (DK) választói köréből is támogatókat. Ezek a volt 2010-es szocialista párti szavazók a jelenlegi táborunk úgy 35-40 százalékát adják. A másik meghatározó csoport - választóink bő egyharmada - tagjai 2010-ben életükben először a Fideszre szavaztak. 'k 2006-ban vagy Gyurcsány, vagy az MSZP-SZDSZ-szövetség miatt az akkori kormánypártokat támogatták, ám 2007-től - különböző okokból, vagy a Fidesz populista retorikájának a hatására, vagy a Gyurcsány-kormányból kiábrándulva, vagy az előző kormányok megszorításai miatt - a Fideszhez vándoroltak. A kutatási adatok ismeretében állítom, hogy ezek a választók jórészt most nálunk vannak, és ebből a körből további választókat is meggyőzhetünk. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek az emberek nem jobboldali szavazók. Az Együtt 2014-ről mindig azt gondolják, hogy küzd a jobboldali választókért is, holott a győzelemhez nem kell sok ilyen szavazó, csak néhány egyéni választókerületben. De az elmúlt két évtized szimbolikus küzdelmeit érintően valóban a polgári jobboldal felé is nyitott politikát képviselünk kezdettől fogva.

MN: Mit tart a legfájóbb kudarcnak?

SZV: Az a célkitűzésünk, hogy mások mellett egy saját, önálló frakció támogatja Bajnai Gordon miniszterelnökségét a következő parlamentben úgy, hogy közös listás listavezető volt előtte, túlzó elvárás volt - reálpolitikusi énem ma már ezt mondatja velem, miközben hiszek abban, hogy ez jó megoldás lett volna. Eredeti elképzelésünket - széles választói koalíció egyesítése nem egy pártban, de széles összefogásban - azonban változatlanul nem tekintem hibának, mert a választási szisztéma miatt a minél szorosabb együttműködés az egyetlen út a 2014-es győzelemhez. Az elkövetkező hónapok fontos feladata annak elmagyarázása, hogy nemcsak Orbánhoz, de 2010 előtthöz képest is máshogyan kell politizálni. Ami nem egyszerűen az MSZP-vel és végképp nem a jelenlegi, Mesterházy Attila vezette MSZP-vel szembeni kritika, hanem okulás önmagunk múltjából is. A 2010-es választásokon a résztvevők 75 százaléka - beleértve a fideszeseken kívül az LMP- és a Jobbik-szavazókat is - elutasította a 2010 előtti status quót is. Erről manapság mintha sokan elfeledkeznének. Sőt ilyenkor jön az, hogy: mi van, a Fidesszel akartok kiegyezni? Megbolondulok, amikor ezt hallom még tisztességes baloldali értelmiségiektől is. Nem a jobboldal nyakába borulni, hanem egy normális országban akarunk élni. Egyébként amit mi erről gondolunk, az 95 százalékban összhangban van azzal, amit Majtényi László írt az Eötvös Károly Intézet nevében, amit Kis János vagy - ha más hangsúlyokkal, de - Tölgyessy Péter ír. De hogy világos legyek: nem azt mondjuk, hogy Orbán Viktorral vagy azokkal, akik szétverték a magyar jogállamot, ki kellene vagy ki lehetne egyezni - mindannyian tanúi voltunk annak a polgárháborús uszításnak, amit Orbán október 23-án elővezetett a Hősök terén. De nem minden jobboldali választó olyan, mint Orbán Viktor, és a 2014-es választások után is egy országban fogunk élni. Nyugodt országot teremteni, ez a fő kérdés. Orbán pluralizmustagadására nem lehet ennek ellentettje a válasz. Igazából ez az egyetlen igazi tartalmi vitám azzal, amit Gyurcsány Ferenc képvisel. ' és a pártja ugyanis a legyőzést hangsúlyozza, miközben nem a fundamentális jó és rossz harcol itt egymással, hanem - Orbánék kivételével - sokszor hibázó, helyes értékrendű, de néha tévelygő emberek küzdenek egymással.

MN: Az elmúlt másfél évtized politikai tapasztalata viszont mégiscsak az, hogy Orbán egy-egy választási veresége után idővel ellenzékből is képes volt a belpolitikát alakítani. Vajon az ebben a ciklusban felhalmozott erőforrásokra támaszkodva meddig tartana neki, hogy fölforgassa az országot? Nem vall nagyobb realitásérzékre, ha egy kormányzásra készülő párt inkább készül erre, mint a választások után beköszöntő nyugalomra?

SZV: Azzal a véleménnyel nem tudok mit kezdeni, hogy mivel az ellenzék nem nyerhet kétharmaddal, a baloldali kormány úgyis megrohad majd, hiszen a Fidesz a kilenc évre kinevezett embereivel a főbb intézményeken keresztül szép lassan ellehetetleníti. Ebből aztán valaki vagy azt vezeti le, hogy legyen forradalom és az majd megoldja a problémát, vagy azt, hogy az ellenzék inkább ne is akarjon jövőre nyerni, mert 2018-ra annyira elviselhetetlenné válik Orbán rendszere, hogy a nép a homlokára csap, nahát, ez tarthatatlan, és végérvényesen megbuktatja.

MN: A forradalom meg a "most inkább ne nyerjen a baloldal" álláspont baromság, de nem is erre utaltam.

SZV: Egy magas, minimum 65 százalékos részvételnél, vagyis ha el tudjuk vinni a szavazófülkékig azokat a választókat, akiket a habonyi-orbáni cinikus kampány apátiába akar szorítani és ezzel távolmaradásra bírni, a balközép nyeri a választást. Nekünk az a feladatunk, hogy minél több egyelőre bizonytalan szavazót meggyőzzünk. Adódik a kérdés: kik ezek a szavazók, hogyan nyerhetem meg és aktivizálhatom őket? Harcias szövegekkel? A többségüket aligha: akiket szétfeszítenek az indulatok, akik torkig vannak Orbánnal, azok már régen valamelyik ellenzéki párt biztos szavazói. A választás megnyeréséhez és az ország stabilizálásához szélesíteni kell a balközép választói koalícióját. Ehhez pedig kellenek a dunántúli polgárok vagy azok a budapesti szavazók is, akik, mondjuk, a jelenlegi állami újraelosztás kedvezményezettjei, és lehet, hogy emiatt még 2014-ben is a Fideszre szavaznak. Az önkívületi Orbán-ellenesség szerintem célszerűtlen ennek a választói koalíciónak a megteremtésére, Gyurcsány ezzel biztosan nem fog új szavazókat a kormányváltás mellé állítani, akkor sem, ha szerintem tisztességes politikát képvisel közben. Az említett 2010-es, egyszeri Fidesz-szavazók támogatását elsősorban az Együtt 2014 szerezheti meg. Fajlagosan ebben voltunk a legsikeresebbek, és makacsul fogjuk folytatni is ezt. Szerintem helyes úgy feltételezni a 2014-es választást, mint egy Orbán Viktorral szembeni népszavazást. Hiszek benne, hogy a kormányváltás megvalósítható. Már csak amiatt is, mert a közvélemény-kutatási adatok nemcsak a Fidesz előnyéről tanúskodnak, hanem arról is, hogy nagyon billenékeny a kormány pozíciója, mivel nagyon fontos kérdésekben erős a vele szembeni elégedetlenség.

MN: A mérések szerint a Demokratikus Koalíció részben az Együtt, részben a szocialisták kontójára erősödött az utóbbi időben.

SZV: Gyurcsány egy világos és határozott érdekérvényesítés szándékával lépett föl az MSZP-vel és velünk szemben. Kétségtelenül jól ráérzett, hogy az MSZP és az Együtt 2014-PM megállapodása után szavazókat szerezhet tőlünk és a szocialistáktól is. Megjegyzem, a megállapodásból a saját döntése miatt maradt ki, nem pedig az MSZP vagy az Együtt miatt.

MN: Gyurcsány szerint az MSZP nem akart vele megegyezni.

SZV: Én nem így tudom. Ami a lényeg: az tesz a győzelemért, aki új szavazót hoz. Amit most Gyurcsány Ferenc csinál - még ha mindenki fölmenti is őt ún. célszerűségi érvekkel, hogy hát mi mást tehetne, ha nem vették be a megállapodásba -, azzal nem hoz be új szavazókat, vagyis ellentétes a választási győzelemre törekvéssel. Én tiszteletben tartom, hogy valaki küzd a voksokért, de azért ennek is vannak határai, és Gyurcsány Ferenc ezeket a határokat - a legutóbb október 23-án - átlépte. De mindezek ellenére is több köti össze a baloldal szavazóit, mint ami elválasztja őket. A szövetségre lépés nem egyetlen stratégia győzedelmeskedését jelenti, hanem ezek összehangolását.

MN: Gyurcsány bevallott stratégiája - ezt lapunknak is elmondta (lásd: "Az én mondataim egyenesek", Magyar Narancs, 2013. szeptember 19.) - annyira megerősödni, hogy az ellenzéki összefogásból egyszerűen kihagyhatatlan legyen.

SZV: Visszakereshető módon mindig azt nyilatkoztam erről, még az MSZP-vel megkötött politikai megállapodás után is, hogy Budapesten és az ország bizonyos területein nem kihagyható partner a DK. Azt viszont szomorúan figyelem, hogy Gyurcsány Ferenc nem a tárgyalóasztalnál próbálta érvényesíteni a szempontjait, hanem azon kívül. Tisztában vagyok azzal, hogy az ilyesfajta játék is része a politikának, de azért fél évvel a választás előtt jó lenne végre előre tekinteni, és, mondjuk, nem azzal foglalkozni, hogy október 23-án a DK miért zavarta meg szervezett módon Mesterházy Attila beszédét.

MN: A DK szerint nem volt szervezett...

SZV: ...szervezett volt.

MN: A gyurcsányi radikalizmus egyelőre elvitte tehát az önök vehemensebb szavazóit. Átlépi az Együtt-PM-pártszövetség a parlamenti küszöböt?

SZV: Biztosak vagyunk abban, hogy bőven 10 százalék fölött leszünk. Jelenleg a biztos szavazók között már most, a kampány előtt 7-9 százalékon állunk.

MN: Mérnek önöknek 5-6 százalékot is.

SZV: A Szonda és a Tárki tesz minket ebbe a tartományba. Az adataik hitelességét nem kérdőjelezem meg, de ők a kis pártokat rendre alulmérik, mint például 2009-ben a Jobbikot és 2010-ben az LMP-t. Korrekten dolgoznak, de olyan metodológiával, amiben benne van ez.

MN: Éles helyzetben szerezni 10 százalékot akkor is nagyon kemény feladat.

SZV: Tisztában vagyunk ennek a felelősségével, éppen ezért - és ezt már elmondtuk nemegyszer - az ősszel megállapodtunk a Párbeszéd Magyarországért párttal, hogy egyetlen jelöltállító szervezetként indulunk jövőre.

MN: Tehát nem pártszövetségként.

SZV: Az önállóságát mindkét párt megőrizve egyetlen jelöltállító szervezetként.

MN: Így pedig már nem 10, hanem csak 5 százalék a bejutási küszöb.

SZV: Igen.

MN: Korábban önök úgy vélték, ha ezt a megoldást választanák, az bizonytalanságot kelthetne a támogatóik körében, hogy lám, még maguk Bajnaiék sem bíznak a 10 százalék elérésében.

SZV: Változatlanul nem tekintjük a 10 százalékos küszöböt olyan akadálynak, amin elbukhatnánk, de el akartuk kerülni, hogy a tavaszi kampányunk kiemelt témája - elterelve a figyelmet érdemi mondandónkról - az a fajta meddő számháború legyen, hogy akkor az Együtt 2014-PM-pártszövetségnek meglesz vagy sem a 10 százalék. Ezt a kérdést a magunk részéről ezzel lezártuk.

MN: Említette, hogy immár figyelnek egymásra az MSZP-vel. Ezek szerint az Együtt tagszervezeteiben lejárt a kötelező MSZP-ellenesség kora?

SZV: Egyedül nem lehet leváltani a kormányt, és a sikerhez egy heterogén választói csoportokból álló baloldali választói koalíciót kell összerakni. Ez nyilván nem megy egyik pillanatról a másikra. Idő kell ahhoz, hogy egy széles választói bázis két széle elfogadja: a másik szél nélkül nincs választási győzelem. Az elmúlt egy év legnagyobb eredményének tartom, hogy - függetlenül az ott történtektől - a Műegyetem előtt együtt volt a DK-val és az MSZP-vel az a millás, PM-es szimpatizáns, aki valószínűleg sosem szavazna Gyurcsány Ferencre és talán még Mesterházy Attilára sem. Gondoljon bele, ha Orbán Viktornak 1998-ban nem a választások után, hanem még az első forduló előtt kellett volna eladnia a híveinek az Orbán-Torgyán-együttműködést, akkor Horn Gyula marad a miniszterelnök, és az MSZP-SZDSZ-koalíció kormányoz tovább. Az egyfordulóssá tett választási rendszer miatt mi viszont kényszerhelyzetbe kerültünk. Szerencsére a balközép választói koalíció két széle között messze nincs akkora értékrendbeli és politikai meggyőződésbeli különbség, mint amekkora volt Torgyán és Orbán akkori pártjai között. Nekünk tehát ezt a helyzetet kell kezelnünk, Bajnai Gordonnak nagy szerepe van abban is, hogy adott esetben a szocialistákra soha nem szavazó támogatóinkat meggyőzze arról: a kormányváltás érdekében szavazzanak a választókerületükben egyedüli balközép jelöltként induló szocialistára.

MN: A baloldali pártok jellemzésekor gyakran elhangzik, hogy az Együtt 2014-PM pártszövetség infrastrukturálisan messze elmarad nemcsak az MSZP, de a DK mögött is.

SZV: Ez megint egy olyan közhely, ami szerencsére nem igaz. Egy év alatt sok ezer embert mozgató, tisztességesen finanszírozott, jól szervezett párttá váltunk, noha sosem fogom azt hazudni, hogy olyan infrastruktúránk van, mint egy két vagy huszonkét éve létező pártnak. De életem elmúlt tíz évének munkái alapján meggyőződésem, hogy semmi szégyenkeznivalónk nincs. A Szolidaritás és a támogató civil szervezetek aktivistái érdemi hozzáadott értéket jelentenek a kormányváltás közös ügyéhez.

MN: Hány egyéni választókerületben vannak jelen?

SZV: Körülbelül százban, öszszességében pedig a választópolgárok 90 százalékát tudjuk elérni. Fontosnak tartom, hogy aktív támogatóink 50 százaléka korábban nem volt jelen a politikában. Modern informatikai infrastruktúrával, sok százezres legális adatbázissal és komoly, a választásokon erős mobilizációs gépezettel rendelkezünk. Sok helyen egyáltalán nem szorulnánk rá, hogy az MSZP segítsen a kampányban, sok helyen pedig hol a DK-nak, hol nekünk, hol pedig az MSZP-nek van erősebb szervezete. De ez ma már nem így vetődik fel, a kampánycsapataink elkezdtek együtt dolgozni. Somogy és Jász-Nagykun-Szolnok megye egyes részei kivételével alapvetően mindenhol rendben vagyunk időarányosan.

MN: Tegyük föl, hogy a baloldali ellenzék nyer jövőre. Mi lesz másnap? Arról ugyanis nem sokat tudni.

SZV: Ha ezt önök így látják, akkor hiába is bizonygatnám, hogy mennyi mindent tettünk le eddig is az asztalra. A rendszerváltás óta nem volt arra példa, hogy az ellenzéki pártoknak annyi végiggondolt elképzelése, nyilvánosan hozzáférhető tervezete legyen, mint akár nekünk, akár az MSZP-nek vagy a DK-nak. Szakpolitikai reformcsomagjainkat - az oktatásit, a szociálpolitikait vagy a gazdaságpolitikáról és a korrupcióellenes harcról szólót - komoly kutatások előzték meg, új megoldásokat keresve.

MN: Nem hinném, hogy például ezeket a tanulmányokat a Haza és Haladás honlapján tömegek olvasnák. Mit terveznek annak érdekében, hogy erről a munkáról szélesebb körben is értesüljenek?

SZV: Politikai tapasztalataink és a kutatások is mutatják, hogy a kormányzati propaganda ellenére a kormány gazdaságpolitikáját a társadalom 80 százaléka elutasítja. Ennek számos oka van: a szegénység a megélhetési körülmények romlásával nő, a dolgozó szegények az új adórendszer legnagyobb vesztesei, a dolgozó, középosztálybeli családok előrejutása mind nehezebb, sőt a lecsúszás fenyegeti őket. Nem látni új munkahelyeket a versenypiacon, miközben azok az igazán fenntartható állások, és nem az állami szférában létrehozottak. Ezért kezdtünk aláírás-gyűjtési akciót az egykulcsos adó eltörléséért, az új, nem állami, hanem versenypiaci munkahelyekért. Igazságosabb és kapitalizmuspárti adójavaslatokat kívánunk az asztalra tenni, mert az óriásplakátok sugalmazásával szemben az emberek rosszabbul élnek, és a várakozásaik is sötétek. Pedig a nemzetközi konjunkturális feltételek nem indokolják, hogy a magyar választók döntő része ma félve tekintsen mind a saját, mind az ország gazdasági kilátásaira.

Figyelmébe ajánljuk