Orbán Viktor rendőrsége elvitte Csillag Ádámot. Egy önkényúr, egy diktátor nem tűri, hogy más nyom is maradjon utána, mint amit ő jónak lát hagyni.
| ||
A rendszer, ahol a professzionális és elfogulatlan dokumentátorok nem rögzíthetik az eseményeket, ahol nekik is félniük kell, ahol már ők is kiszolgáltatottjai a hatalmi önkénynek – nos, abban a rendszerben tényleg minden és bármi megtörténhet
És ne legyen kétségünk: a bármi meg is fog történni.
Sőt már történik is.
Az külön említésre méltó, ahogy Ádám ellen tömegesen lépnek fel a magát mindenekfelett állónak tartó kormányzat szolgálatában intézkedő erőszakszervezet (többé ne hívjuk rendőrségnek) emberei. A képen jól látni, hogy Ádám nem hagyja abba a filmezést, nem teszi le a kamerát (persze nem is tudja, mert az a testére van erősítve, hiszen csak az egyik keze ép, így nincs másik keze, amellyel a kamerát tartani tudná), nyilván ez volt a főben járó vétség, amit elkövetett, vagyis hogy nem hagyta abba a rögzítését, a dokumentálását annak, ami (most épp) a Ligetben történik, ahová már százával küldi ki a hatalom az intézkedései ellen tiltakozókkal szemben egyre brutálisabban fellépő embereit.
Két karhatalmista taszigálja a többiek gyűrűje közepén Ádámot. Elviszik. Hová? És mit tesznek vele? Rabosítják? Megvádolják? Megverik? Elmegyógyintézetbe zárják? Összetörik a kameráját, a munkaeszközét? Kinyomják a szemét?
Hiszen bármi megtörténhet (amiként azt két éve Orbán, az illiberális diktatúra beharangozójaként maga jelentette be).
Egy becsületben megőszült, köztiszteletben álló filmrendezőt inzultál éppen ez a mocskos hatalom, azt az embert, aki felbecsülhetetlen értékű dokumentációt hozott létre az elmúlt években Magyarország legsötétebb évtizedének, a kontrollját vesztett Orbán egyre gátlástalanabbá váló uralkodásának hétköznapjairól, történéseiről.
Amit ma Ádámmal tesznek, azt már holnap bármelyikünkkel is megtehetik!
(Ádám telefonja kikapcsolva, egyelőre elérhetetlen.)
Mindegy, hogy a XIV. Kerületi Rendőrkapitányságot vagy a Budapesti Rendőr-főkapitányságot hívom információt kérve – ugyanazzal a női hanggal kerülök kapcsolatba, aki az érdeklődésemre ezt mondja: „Ha elvitték, biztosan volt valami oka!” – majd a kérdésemre, hogy mégis kinél lehetne érdeklődni, nem kevés cinizmussal teszi hozzá: „Ha olyan fontos magának, menjen oda!”
Gondolom, ha Ádám családja érdeklődne, akkor ők is ezt a választ kapnák.
Itt tartunk ma, 2016. július 6-án Magyarországon.
