EP-választás: az ellenzék távolságot tartana

  • narancs.hu
  • 2019. február 25.

Belpol

Már nem hisznek a közös listában.

Hasadni látszik az EP-kampányban a választói tudat – írja a Népszava a megbízásából kutató Publicus Intézet felmérését elemezve. Januárban az emberek 59 százaléka, februárban pedig már 63 százaléka, azaz majdnem 5,2 millió választó gondolta azt, hogy sikeresebb lenne az ellenzék, ha közös listával mérkőzne meg a Fidesszel az európai parlamenti választáson. Ennek ellentmondani látszik egy másik számsor: mindeközben ugyanis egyre kevesebben értenek egyet azzal, hogy legyen közös lista – januárban a választók 52 százaléka, februárban viszont már csak 47 százaléka gondolta így.

Egyrészt a Fidesz mozgósította táborát, másrészt a Jobbik bejelentette, hogy senkivel nem akar közös listára menni. A döntés hatása továbbgyűrűzött az ellenzéki térfélen. A Demokratikus Koalíció (DK) például a két befutónak tetsző helyért cserébe sem csatlakozzott a szocialisták „nyitott listájához” és külön névsorral indul – élén pártelnök feleségével, Dobrev Klárával.

Azt viszont csak találgatni lehet, hogy az ellenzéki elhidegülésben mennyire van szerepe a kormánymédia lejárató hadjáratának. Mindenesetre a balpártok és a Jobbik szimpatizánsai egyaránt elkezdtek távolságot tartani. Például arra a kérdésre, hogy fontos-e, hogy a Jobbik ne olvadjon be a baloldali formációk közé, a többi ellenzéki párt támogatói 55-62 százalék közötti arányban mondtak igent, miközben ez a szám a Jobbik híveinek körében 49 százalék volt.

Azzal az állítással pedig, hogy a Jobbiknak részt kell vennie az ellenzéki összefogásban akkor, amikor belpolitikai tétje van a meccsnek, az EP-választáson viszont nyugodtan indulhat külön, a párt szavazóinak 66 százaléka értett egyet. Ez az arány annak ellenére alakult így, hogy a Jobbik támogatóinak mintegy 70 százaléka hiszi: pártja a külön indulással felmorzsolja annak a lehetőségét, hogy az ellenzék megszorítsa a Fideszt, esetleg több mandátumot szerezzen, mint a kormánypárt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.