Mentorként és mediátorként dolgozhatnának tovább azok az immár nyugdíjas bírák, akiknek a szolgálati jogviszonya idén megszűnik - mondta múlt vasárnap Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal (OBH) elnöke. A közlemény azokra a hatvankét évesnél idősebb bírókra utal, akiket tavaly váratlanul nyugdíjba kényszerített a vonatkozó szabályozás átalakítása. A "nyugdíjazás" kifejezés persze kissé megtévesztő, hiszen a hatvankettedik életévét betöltő bíró eddig is "nyugdíjba ment". Csakhogy az aktív szolgálati jogviszony akár hetvenéves koráig fennmaradhatott - ez eddig kizárólag az érintett bíró döntésén múlt. Ennek a jognak a váratlan és önkényes elvonása súlyosan érinti a bírói függetlenséget, melynek egyik fundamentuma épp a bíró "elmozdíthatatlansága". (Lásd erről interjúnkat Vaskuti András bíróval: "Feloldhatatlan morális dilemma", Magyar Narancs, 2010. július 15.)
A megoldás újdonságként hatott, hiszen két héttel ezelőtt még úgy tudta az igazságügyi kormányzat ügyeiben mindig jól értesült Magyar Nemzet, hogy Brüsszel kívánalmait kielégítendő valamiféle kvótát hoznának létre a szolgálati jogviszonyukat előbb elvesztő, majd most visszanyerő bírák számára, akik az OBH elnökéhez pályázhattak volna a státuszért. Hogy reaktivált friss nyugdíjasként mit csináltak volna, az nem volt egyértelmű - az viszont igen, hogy nem kerülhetnek vissza az eredeti pozíciójukba. De a mostani elképzelés szerint is sajátosak lennének e bírák feladatai: a fiatalabb bírók tanácsokkal való ellátásán túl afféle békéltetőként részt vehetnének családjogi perekben, például a bonyolultabb gyermekelhelyezési ügyek megoldásában. Olyan, zömmel vezető beosztású, tapasztalt bírókról van szó, akik mindeddig leginkább a napi ítélkezési gyakorlatban mutatott példájukkal segítették fiatalabb kollégáikat - a "pályán kívülről" történő mentorálás ennél nyilván csak kevesebbet érhet. És hogy miképp fog gyermekelhelyezési problémákban mediátorként segíteni az a bíró, aki évtizedeken át bírósági vezetőként dolgozott, vagy éppen súlyos büntetőügyekben ítélkezett, azt csak találgatni lehet.
Handó Tünde nyilatkozata arra mindenesetre jó volt, hogy egyértelművé tegye: a bírói szervezet vezetőjeként politikai küldetést teljesít. Az ügyben megszólaló politikusok nyilatkozatait jellemző cinizmus nem hiányzik az Országos Bírói Hivatal elnökének közleményéből sem: ő is pusztán szociális és munkajogi problémaként igyekszik értelmezni az igazságszolgáltatás függetlenségét súlyosan érintő változást. Handó Tündét sem korlátozza a koherens érvelés kívánalma, hiszen az MTI által idézett nyilatkozata második részében, miután valamiféle nyugdíjas jellegű elfoglaltságot (mentorálást és mediálást) kínál az érintett bíráknak, azt fejtegeti, hogy "jobban kell gazdálkodni a bíróságok humánerőforrásaival".
Kérdés, hogy ezekkel a probléma lényegét látványosan ignoráló megoldásokkal mire juthat a kormányzat, hiszen nyilván nem azért tartózkodtak Budapesten a múlt héten a Velencei Bizottság raportőrei, mert háromszáz magyar bíró nyugdíjazásának munkajogi vonatkozásait akarták tisztázni.
Csisztka
"Soha nem hittük volna, hogy közösen kell kiállnunk a jogállamiság és a demokrácia védelmében azokkal szemben, akik közül többen részt vettek a diktatúra lebontásában, a demokratikus államszervezet kialakításában" - írta tavaly áprilisban, az új alkotmány elfogadása előtt alig egy héttel a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésének, az ítélőtáblák és a megyei bírósági elnökök csaknem mindegyikének közös közleménye. Akkor már több mint valószínű volt, hogy a kormánypárti többség elfogadja Lázár János módosító indítványát, amely a bírák szolgálati jogviszonyát az általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz köti. A rendelkezés a szokatlan hangvételű és szokatlanul egységes tiltakozás dacára is változtatás nélkül került az alkotmányba. Az is nyilvánvaló volt, hogy ez a lépés a bírói kar lefejezésével jár, valójában egyetlen lépésben végrehajtott tisztogatás, hiszen az érintett közel háromszáz bíró, a bírói kar elitjének nagy része, akiket a rendelkezés érint, a jogorvoslat lehetősége híján kénytelen lesz elhagyni az igazságszolgáltatást. (A második felvonás, mely értelemszerűen a megürült helyek betöltéséről szól, egyelőre még nem kezdődött el, de már színre lépett a főszereplő, a bírók kinevezésében diszkrecionális jogkörrel rendelkező Handó Tünde, aki büszkén vállalja kötődését az Orbán családhoz.) A hatalomgyakorlás módjáról is sokat elárul, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének részleges felszámolásához - az ötlettől a megvalósításig - mindössze két hét kellett. A kibontakozó hazai és nemzetközi botrány kordában tartására akkor még elégnek tűnhetett például Gulyás Gergely nyilatkozata, miszerint a Legfelsőbb Bíróság átnevezése Kúriára természetesen nem érinti Baka András, az LB elnöke pozícióját.
"A bírói önigazgatás felszámolása ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy máris csorbult volna az ítélkezés függetlensége - mondja a kialakult helyzetről egy másodfokú bíróság vezető beosztású bírája. - Csorbult, bizonyos pontokon meg is szűnt a bíróságok szervezeti függetlensége, hiszen hogyan lehetne független egy intézmény, ha a vezetője nem az. És tagadhatatlan az is, hogy a bírók meg vannak félemlítve: nincs megnyugtató garanciája a bírói függetlenségnek." Más bírósági forrásaink is azt erősítették meg, hogy rosszkedv és aggodalom uralkodik a bíróságokon. Sokként érte a dologban akár csak a feljebbvalóik nyugdíjazása révén érintett és most némiképp kiszolgáltatottá vált bírókat is, hiszen olyasmivel szembesülnek, ami elképzelhetetlen volt a 80-as évek óta: alapjaiban kérdőjeleződik meg a bírói egzisztencia függetlensége. (Nyilván másképp élik meg ezt azok, akiknek az intézkedés a váratlan előrelépés lehetőségét hozta el.)
Fokozza a bizonytalanságot, hogy a megüresedő helyekre az OBH elnöke folyamatosan nevezi ki egyéves időtartamra a jelöltjeit. Nem nehéz belátni, hogy e státuszok majdani végleges betöltésénél mekkora előnyt jelent, ha valaki "birtokon belülről" pályázik; és az idő ezeknek a jelölteknek dolgozik.
Beszólnak
"Csakis a szóban forgó szabályozás érdemi módosítása vagy azonnali felfüggesztése alkalmas arra, hogy eloszlassa a bizottság jogi aggályait" - olvasható Viviane Reding, a jogérvényesülésért felelős uniós biztos közleményében. Az Európai Bizottság (EB) január 17-i közleménye szerint "a jogsértési eljárás középpontjában a bírák és az ügyészek új nyugdíjkorhatára áll", mivel a "foglalkoztatásbeli egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós szabályok tiltják az életkoron alapuló munkahelyi hátrányos megkülönböztetést". A hírek szerint a kormány terjedelmes válaszlevele továbbra is azzal az egyszer már eredménytelennek bizonyult érveléssel próbálkozik, hogy a bírák "kényszernyugdíjazása" az általános nyugdíjreform részét képezi. A bizottságnak a jogsértési eljárásokat bejelentő közleménye ugyanakkor leszögezte: "Magyarország esetében a bizottság nem talált olyan objektív indokot, amely alátámasztaná, hogy a bírák és az ügyészek más csoportoktól eltérő elbírálás alá essenek."
A közlemény azt is egyértelművé teszi, hogy az EB itt nem áll meg, mivel az igazságszolgáltatás egészét érintő intézkedésekről is van véleménye: "(...) az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezében összpontosulnak a bíróságok működésének rendjére, az emberi erőforrásokra, a költségvetésre és az ügyek elosztására vonatkozó jogkörök. (...) Egyetlen személy dönt az igazságszolgáltatást érintő minden fontos kérdésben, beleértve a bírák kinevezését is. Ezenkívül a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét, akit 2009 júniusában hat évre választottak meg, megbízatása lejárta előtt, 2011 végén megfosztották tisztségétől. (...) A bizottság részletes válaszokat vár a magyar hatóságoktól annak érdekében, hogy dönthessen arról, mennyiben indokolt további jogsértési eljárásokat indítani."
Az Európai Bizottság a közeljövőben dönt az általa kezdeményezett eljárásokról, de a Velencei Bizottság (VB) várhatóan már március közepén közzéteszi álláspontját az igazságszolgáltatás helyzetéről. A bizottság raportőrei találkoztak többek között Martonyi János külügyminiszterrel, aki előzőleg együttműködési készségéről biztosította Thorbjorn Jaglandot, a raportőröket Magyarországra küldő Európa Tanács (ET) főtitkárát, és jelezte, hogy az igazságszolgáltatást érintő sarkalatos törvényekkel kapcsolatban a kormány igényli a Velencei Bizottság véleményét. (Nehéz kiigazodni a kormány álláspontján: miközben a Magyar Nemzet azt közölte, hogy a kormány nem enged a bírák nyugdíjazása ügyében, és ha kell, vállalja az eljárást az Európai Bíróság előtt, két hete még kompromisszumkészséget hangsúlyozott a kormányzati kommunikáció. Forrásaink nem tudták, hogy az álláspont változékony-e, vagy csak zavarkeltés folyik.) Nem tudhatjuk, az ET és a Velencei Bizottság mennyire veszi komolyan a külügyminiszter szavait - hasonló fogadkozások előzték meg tavaly az alkotmánnyal kapcsolatos VB-vizsgálatot is, majd a jelentés elkészülte után gorombán elutasító lett a kormányzati álláspont. A VB mostani magyarországi vizitjén mindenesetre találkozott civil szervezetek képviselőivel is: egyikük szerint a raportőrök - szemben a gyakran hangoztatott kormányzati kritikákkal - pontosan ismerik nemcsak az inkriminált új jogszabályokat, hanem az igazságszolgáltatás rendszerében zajló folyamatokat is. ("Láthatólag nem is tudtam nekik szinte semmi újat mondani" - dicsérte a bizottság tájékozottságát egyik forrásunk.) Egy másik, a folyamat egészét ismerő szereplő szerint pedig a kormány most nem fogja olyan könnyen lerázni magáról a bizottság kritikáját, mint tavaly, mert az Európai Bizottság egyértelművé tette: álláspontja kialakításánál figyelembe veszi a Velencei Bizottság véleményét is. Márpedig ha az IMF-fel való megállapodásnak feltétele az unió illetékes szervezeteivel való megállapodás, akkor ez az út ily módon csak a VB-n keresztül vezet. Ráadásul forrásaink szerint az Európai Bizottság bővíteni akarja mozgásterét, és "keresi a megoldást, hogy becsatornázhassa a Velencei Bizottság véleményét a döntéshozatali folyamatba". Ebben mindenképp hathatós támogatást nyújt az Európai Parlament nemrég elfogadott, a kormányzati lépéseket tételesen kritizáló határozata, melynek az igazságszolgáltatást érintő négy pontja szinte teljesen egybevág a bizottság által emlegetett problémákkal.
Eközben itthon
A néhány hónapon belül megürülő vezetői posztokra kiírandó pályázatokról semmit nem lehet tudni: ez akkor is furcsa, ha e státuszok csak június 30. után "szabadulnak fel", hiszen betöltésük módja, szempontjai, az oda kerülő személyek hosszú évekre meghatározzák az igazságszolgáltatás egészét. (A szempontok ugyanakkor forrásaink szerint meglehetősen szegényesek: a bírói teljesítmény értékelésének lassan egyetlen kritériuma a már-már kultikus "gyorsaság".) Sokak vélelme, hogy a kormánnyal stratégiai szövetséget kötő Magyar Bírói Egyesület tagjai a változás nyertesei között lesznek. A Fővárosi Törvényszék általános elnökhelyettesének például azt a Vida Juditot nevezte ki Handó Tünde, akivel a Magyar Bírói Egyesület egyik szakbizottságában tevékenykedett együtt. Azt az ötvenes generációt, amely most érne pályája csúcsára, meg fogják előzni a törtető negyvenesek: a Kúria elnökének kinevezett Darák Péter egyértelművé tette, hogy generációváltásra van szükség. Úgy tudni, a kormány nem lesz hálátlan azért a rendkívül fontos szerepért, amit a Magyar Bírói Egyesület és annak vezetői az alaptörvény és az igazságszolgáltatást érintő sarkalatos törvények legitimációjában játszottak és még játszhatnak. Legutóbb például az egyesület elnöke az Európai Parlament alapjogi bizottságának ülésén véleményezhette az igazságszolgáltatást érintő jogalkotást: előadása ugyan tartalmazott kritikus elemeket, de alapvetően korrektnek írta le mind az érintett jogszabályokat, mind azok létrejöttének módját. Makai Lajos brüsszeli meghallgatásán nagyon hasonlóként mutatta be a megszüntetett Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a helyette létrehozott Országos Bírói Hivatal elnökének jogkörét - holott míg az előbbi elnöke nem nagyon térhetett el a jelölteket véleményező bírói szervezetek javaslataitól, addig Handó Tündének lényegében korlátlan kinevezési joga van. Az OBH mellett felálló Országos Bírói Tanácsnak ellenőrző szervezetként pedig körülbelül olyan erős jogosítványai vannak, mint egy sajtólevelezőnek.
Az alaptörvény átmeneti rendelkezései értelmében azon bírák szolgálati jogviszonya, akik 2012. január 1-je előtt töltötték be a 62 éves nyugdíjkorhatárt, legkésőbb ez év június 30-ával megszűnik. Ez a közel kétszáz bíró - köztük például a (volt) Legfelsőbb Bíróság bíráinak egyharmada, vagy a (volt) Somogy Megyei Bíróság komplett vezetése (elnök, elnökhelyettes, a büntetőkollégium vezetője és a büntetőtanács-elnök), az év közepéig hat hónapos felmentési idejét tölti: ebből három hónapra a bírót a jogszabály szerint a munkavégzés alól mentesíteni kell, de az érintett kérheti a mentesítés alóli mentesítést is, vagyis azt, hogy még dolgozhasson ebben a fél évben. Jól mutatja a bíróságokon mára kialakult állapotokat az Országos Bírói Hivatal összesítése, amely szerint a felmentési idejét töltő 194 bíró közül mindössze 51 kérte a "mentesítés alóli mentesítést". A többi 143 március elejétől már nem kíván bíróként dolgozni. Úgy tűnik, a kényszernyugdíjazottak túlnyomó többsége nem látja értelmét, hogy ezt a zavaros átmeneti időszakot aktív bíróként élje végig, inkább önként átadja helyét Handó Tünde választottjainak. Hogy ezek után milyen mélységig lesz egyeztetés a kinevezésekről, azt nem lehet tudni; de az tény, hogy az iskolaigazgatók után immár a bírókhoz is "közvetlen vonala" van Orbán Viktornak. Mindazonáltal megtörténhet, hogy az unió szervezeteinek összehangolt lépései rákényszerítik a kormányt a bírák kényszernyugdíjazását elrendelő alkotmányos passzus visszavonására, és arra, hogy változtasson a kinevezések szabályozásán. Ennek azonban különösebb jelentősége már aligha lesz, hiszen a bírósági vezetők többsége jószerivel önként vonul nyugdíjba - így a szükséges személycserék immár "európaibb" szabályok szerint is megoldhatók.
Főpróba vagy előadás?Míg a megbízott vezetők kinevezése csendben zajlik, addig az OBH elnökének 21/2012. számú határozata, azaz Hagyó Miklós és társai ügyének áthelyezése a Fővárosi Törvényszékről a Kecskeméti Törvényszékre (ez nem a Kecskeméti Városi Bíróságot, hanem a Bács-Kiskun Megyei Bíróságot jelenti) már jóval nagyobb port vert fel. Handó első ízben élt azon jogával, hogy az ügyben illetékes bíróság leterheltsége okán másik bíróságot jelöljön ki az eljárás lefolytatására. A kezdeményezés formálisan persze a Fővárosi Törvényszék elnökétől, a Handó által nemrég kinevezett Fazekas Sándortól jött. Azt nem tudjuk, saját iniciatíva vagy utasítás alapján, de tegyük fel az előbbit. Hogy az ügyben Orbán személyesen döntött-e, azt természetesen szintén nem tudhatjuk, de ha a Fidesz legbelső köreihez személyében is szorosan kötődő Handó nem értett volna egyet az ötlettel, nyilván nem lett volna áthelyezés. Az OBH elnökének határozatából az derül ki, hogy a döntés meghozatala előtt konzultált a Kecskeméti Törvényszék elnökével, aki szerencsére késznek mutatkozott fogadni az ügyet. Ennyi lojalitást el is lehet várni attól a bírósági vezetőtől, aki egyike volt azon három megyei elnöknek, akik nem írták alá a bírói függetlenség megsértése ellen tiltakozó tavaly áprilisi vezetői nyilatkozatot. Még az is lehet, hogy Hagyó ügyében az a Fodor Endre tanácselnök ítélkezik majd, aki oly példásan vezette a Zuschlag-pert. Igaz, másodfokon a Szegedi Ítélőtábla a bizonyítás indokolatlan kiterjesztéséért, az eljárás elhúzódásáért, az enyhítő körülmények figyelmen kívül hagyásáért kritizálta Fodor tanácselnököt, de akkor már bő nyolc hónappal túl voltunk a 2010-es választások mámoros időszakán. |
