"Ez is része a történetnek" - Thomas Melia, a Freedom House igazgatóhelyettese

  • Miklósi Gábor
  • 2008. május 15.

Belpol

A napokban hozta nyilvánosságra a washingtoni székhelyű Freedom House (FH) a régiós országok demokráciájának tavalyi állapotáról, illetve a sajtószabadság fokáról szóló jelentéseit. A magyar eredmények 2006-hoz képest nem változtak, ám a környező országokban majd' mindenhol romlott a helyzet.
A napokban hozta nyilvánosságra a washingtoni székhelyű Freedom House (FH) a régiós országok demokráciájának tavalyi állapotáról, illetve a sajtószabadság fokáról szóló jelentéseit. A magyar eredmények 2006-hoz képest nem változtak, ám a környező országokban majd' mindenhol romlott a helyzet.

Magyar Narancs: Ma (az interjú április 29-én készült - a szerk.) reggel az Országgyűlésben ismertette szervezete jelentéseit. Hogyan fogadták a képviselők?

Thomas Melia: Jó beszélgetés volt, mintegy húsz képviselő volt ott, és főleg a Nations in Transit (NiT - átalakuló országok, az FH éves jelentése a posztkommunista országokról) most megjelent, 2007-es adatait ismertettem.

MN: Az FH olvasatában a régió eminensei közé tartozunk.

TM: Megmutattam az országok trendjeit, és Magyarország a pontjai alapján valóban a lista élcsoportjába tartozik, ahogy globálisan is a legmagasabb, azaz legszabadabb kategóriába soroltuk a politikai és a szabadságjogok érvényesülése szempontjából. Konszolidált, demokratikus országnak tartjuk, ahol a demokratikus intézményrendszer jól működik. A média sokhangú és élénk, az igazságszolgáltatás működik, a civil társadalom aktív, a választások eredményeképpen gyakoriak a személycserék a közhatalmi tisztségekben, vagyis összehasonlítva más országokkal tényleg elég jó a helyzet.

MN: Írnak negatív jelenségekről is. A képviselők tényleg nem kifogásoltak semmit?

TM: Általában nem szoktunk arról beszámolni, hogyan fogadják a politikusok a jelentéseinket. Öszszességében pozitív volt a visszhang, még ha hiányoltak is ezt-azt, vagy túlzónak éreztek egy-egy kitételt. Ezek a jelentések mindössze hasznos referenciapontot jelentenek a párbeszédhez, mi sem tartjuk őket tökéletesnek. Csupán a legjobbnak, amire képesek voltunk.

MN: Volt olyan kifogás, amivel egyetértett?

TM: Egy példát mondok: a jelentés szerint "az ország demokratikus kormányzását gyengítheti, hogy a Fidesz a népszavazásra mint az előre hozott választások kikényszerítésének eszközére utal". Mire megkérdezték, hogy ugyan miért gyengítené egy népszavazás a demokratikus kormányzást, ha egyszer benne van az alkotmányban, és szabályosan összegyűjtötték rá az aláírásokat. Úgyhogy azt mondtam, valószínűleg túl erősen fogalmaztunk, a népszavazás nem a kormány gyengítésére irányuló politikai manőver, hanem a politika befolyásolásának alkotmányos eszköze.

MN: Jó, hogy éppen ezt a példát mondta, mert szerintem is az ellenzék csak igyekezett élni alkotmányos lehetőségeivel. Sokkal inkább az gyengíti a demokratikus kormányzást, hogy az Alkotmánybíróság - feltehetően politikai nyomásra - olyan kérdésekben engedélyezte a népszavazást, amelyekben az alkotmány értelmében nem lett volna szabad.

TM: Azt is mondtam a képviselőknek, hogy ha nem nagy alkotmányos kérdések, hanem konkrét napi politikai meccsek eldöntésére használják a népszavazást, az igenis gyengíti a parlament szerepét. Valóban a költségvetési viták eldöntésének és a szolgáltatási díjak meghatározásának az eszközévé akarták tenni a referendumot? Tényleg szokást akarnak belőle csinálni? Mert a következő kormány már most készülhet arra, hogy olyan eszköze van a majdani ellenzéknek, amivel az, ha akarja, szétcincálhatja a készítendő költségvetést vagy az új törvényeket. Erre utaltunk a jelentésben, de a történteket persze lehet úgy is értelmezni, hogy csak egy legitim, demokratikus, alkotmányos manőverre került sor.

MN: Végül is önök szerint veszélyezteti a kormányozhatóságot, ha népszavazással módosítani lehet a költségvetést?

TM: Azt hiszem, erre nincs kész válasz. A demokráciák működéséről szóló tapasztalatokba ez belefér, általában véve az események a demokratikus kereten belül maradtak. De minden demokratikus folyamat végső soron elvezethet oda, hogy aláaknázza a rendszert. Az emberek választhatnak rossz, antidemokratikus pártot is. Az emberek folyamatosan inkompetens és korrupt vezetőket választanak. De ez még nem jelenti azt, hogy nincs szükség választásra. A vizsgálatokon amúgy igyekszünk nem túlságosan belemenni a konkrét politikai ügyekbe, inkább a strukturális kérdésekkel foglalkozunk.

MN: Ilyen értelmezési problémát a jelentésben említett Magyar Gárda is felvet. Egyrészt a tagjai alapvető politikai jogokkal - gyülekezési joggal és a szólásszabadsággal - élnek. Másrészt egy súlyosan antidemokratikus, rasszista szervezetről van szó.

TM: Egy szabad társadalomban mindig kihívás a szólás- és gyülekezési szabadság kezelése olyan eszmék hirdetésénél, amelyeknek néha igen csúf dimenzióik vannak. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a jogok gyakorlásának engedélyezése és a társadalom önvédelme között, hogy meghiúsítsa az erőszakra, diszkriminációra, gyűlöletre felbujtást. Ezért néha tolerálni kell a legtöbbünk számára visszataszító mondatokat, undorító szervezeteket.

MN: Vagyis se a működésüknek, se a betiltásuknak nincs hatása a demokrácia-pontszámra?

TM: A jelentésben szót ejtünk a civil társadalom egyes közösségellenes vadhajtásairól és az ezek miatti aggodalmakról. A politikai szélsőségek erősödése - ide értve egy nyíltan rasszista félkatonai szervezet elindítását - aggasztó. Az is aggasztó, hogy ez zavarokat okoz a nagypolitikában. De ha egy kormány úgy döntene, hogy lecsap a gárdistákra, és bebörtönzi őket a szélsőséges nézeteik miatt, akkor a kormány adna okot az aggodalomra. A rút ideákra a válasz a nyílt vita, a nyilvánosság ereje - már ha építhetünk arra a feltevésre, hogy az emberek többsége elveti ezeket az eszméket.

MN: A másik jelentésük szerint hatodik éve világszerte folyamatosan gyengül a sajtószabadság.

TM: A világnak csak 18 százaléka él olyan országban, ahol szabad a sajtó - ez a XXI. század első évtizedében rémisztően alacsonynak tűnik. A véleményszabadság az a jog, aminek a segítségével megérthetjük és megvédhetjük a többi szabadságjogunkat. Ha nem olvashatunk valódi híreket, nem tudhatjuk, hogy sérül-e a többi jogunk. A globális helyzet elég riasztó.

MN: Az uniós csatlakozás óta folyamatosan romlanak a régió országainak a mutatói, Szlovákiában pedig olyan sajtótörvényt fogadtak el pár napja, ami súlyosan sérti a sajtószabadságot. Ön szerint mi állhat a jelenség hátterében?

TM: Közép-Európa országai tavaly még a legszabadabb kategóriába tartoztak, Szovákia is, ahol az új törvény valóban sokat rontott a helyzeten. De azért mégsem Oroszország, Észak-Korea, Kína vagy Irán szintjéről beszélünk. A jelentés arra mutat rá, hogy viszonylag jól teljesítő országokban is gyengült a sajtószabadság az elmúlt években. Ez általában annak tudható be, hogy jogi eszközökkel igyekeznek nehezíteni az újságírók munkáját. Szlovákiában tavaly azért romlott a pontszám, mert nőtt az állami befolyás a közszolgálati médiában. Más országokban újabban súlyos rágalmazási perekkel fenyegetik az újságírókat vagy a laptulajdonosokat, hogy ha egy kormánytisztviselőnek vagy akár üzletembernek nem tetszik egy tudósítás, könnyebben léphessen fel ellene. Ez nagyon aggasztó, mert gazdasági nyomás alá helyezheti az újságírókat, hogy ne tudósítsanak a botrányokról, visszaélésekről, a korrupcióról.

MN: Esetleg a régióban élőknek még nem annyira fontos a sajtójuk szabadsága, hogy megvédjék a törvényhozóktól?

TM: Az, hogy a régióban egyedül Magyarországon nem gyengült a sajtószabadság, valóban nem túl megnyugtató. 18 évvel a kommunizmus bukása után ez nem jó jel. Azt mutatja, hogy a diktatúra vége nem jelent tökéletes szabadságot. A szabad társadalmak ezen ügyek folyamatos vitatására épülnek. És még ha valahol jól működik is minden, az embereknek figyelniük kell a környezetüket, a szomszédos országokat. Ha hagyják, a hatalom mindig a saját kényelme, nyugalma érdekében fog fellépni, ezért folyamatosan féken kell tartani.

MN: Hiányoltam a jelentésükből azt a tavalyi esetet, amikor a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai felkeresték azokat az újságírókat, akik a szolgálatot is felügyelő kancelláriaminiszter lakásépítése körül vizsgálódtak.

TM: Ez nincs benne sem a NiT-, sem a sajtójelentésben? Akkor ez hiba, de igaza van, pont ezek miatt kell aggódni.

MN: Lehet, hogy azért sem védelmezzük vehemensen a sajtót, mert nincs igazán foganatja a feltárt ügyeknek. Emiatt pedig az az érzése az embernek, mintha egy banánköztársaságban élne, ahol semmi következménye nincs a tetteknek.

TM: A demokrácia nem jelenti azt, hogy a legmegfelelőbb emberek ülnek a kormányban. Csak azt garantálja, hogy van rá esély, hogy pár év után kihajítsuk őket, másokat válasszunk, aztán azokat is kidobjuk. Magyarország ebből a szempontból elég jól teljesített az elmúlt 18 évben. Lehet, hogy a politikai váltógazdaság olyan embereket juttatott pozícióba, akikkel a sajtó különböző okok miatt egyaránt elégedetlen volt, de hát ez is része a történetnek. Hogy erényes vagy kellően felvilágosult-e egy kormány, az egy csomó másik dolog függvénye is, a puszta demokrácián túl.

MN: Ön 1989 és 1995 között sokat volt Magyarországon, ezért is mertem ilyen részletekről kérdezni. A demokrácia szempontjából azt az ívet futottuk be, amire számított?

TM: Nem az a kérdés, hogy Magyarország milyen ívet futott be, hanem hogy a magyarok miért elégedetlenek mindig az ország teljesítményével, demokratikus vívmányaival. Ez ugyanis mindig így volt, amióta csak ide járok. Ezért kevésbé aggódom, mint néhány magyar barátom, akik mindig idegesek voltak egymástól, a többi párttól, attól, hogy nem sikerült többet elérni.

MN: Mi az, ami miatt esetleg csalódott?

TM: Magyarország részben azért is sikeres 1989 óta, mert az első politikai riválisok a rendszerváltáskor képesek voltak kompromisszumokat kötni az átalakulás módjáról, majd az ország kormányozhatóságáról. Nehéz elképzelni, hogy valami ilyen ma megtörténhetne a két nagy párt között. A magyar politikai vezetők elveszítették azt a képességüket, hogy a kulcskérdésekben egyetértésre tudjanak jutni. Tudom, hogy volt ilyen kezdeményezés, például a pártfinanszírozás rendbetételére, össze is ültek, aztán nem jártak sikerrel. Magyarország barátai azt kívánják, hogy a magyar politikusok e téren jobban teljesítsenek.

MN: Engem jobban aggaszt, hogy egyre kevesebb ember tartja fontosnak a demokratikus intézményrendszert, ami a parlamentarizmus gyengüléséhez vezethet.

TM: Bár Magyarország helyzete egyáltalán nem hasonló, érdemes felidézni, mi történt decemberben Venezuelában. A parlamentben egy párt van csak, amely Chávez elnököt támogatja. Az elnök olyan alkotmánymódosítást szeretett volna elérni, ami a hatalma kiterjesztése mellett gyakorlatilag élete végéig bebetonozta volna őt a székébe. Ám hiába népszerű Chávez, az emberek a népszavazáson nemet mondtak erre. Vagyis még egy olyan országban is, ahol a politikai rendszer sokkal puhább, mint itt, az emberek ráébredhetnek, hogy kezd túlságosan beszűkülni a politikai játéktér, és tehetnek ellene. Lehet, hogy nem értenek az alkotmányjoghoz, de ha érzékelik, hogy tűnőben a szabadságuk, nemet mondanak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.