A súlyos határozat nem előzmények nélküli, hiszen az agresszív árpolitikával fellépő - két éve ugyanazokat az alacsony díjakat kínáló - MÁV Általános Biztosító Egyesület (ÁBE) terjeszkedését a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) már régóta megkülönböztetett figyelemmel kísérte. Főleg, miután a szúrópróbaszerű ellenőrzések során a valós tartalékhelyzetről nem kaptak megnyugtató adatokat. 2006 júniusa és decembere között ezért a PSZÁF egyszer már felfüggesztette a kgfb-ek értékesítését, hogy aztán épp az átszerződési időszakra engedje vissza az egyesületet a piacra. Ekkor Banyár József személyében felügyeleti biztost is kiküldött, aki a megnövekedett ügyfélállomány kezelésére alkalmas nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer kiépítését felügyelte. 2007 decemberében a MÁV ÁBE újból részt vehetett az évzáró kampányban, ahol megint aratott a konkurenciánál minimum 15-20 százalékkal alacsonyabb áraival. Mivel a PSZÁF szerint emiatt újból tartalékhiányos helyzet állt elő, egy december 22-i határozatban pénzügyi terv benyújtását kérte annak igazolására, hogy az ÁBE képes szavatolni a kgfb-üzletág biztonságos működtetését. A pénzügyi terv, "az eseti és a rendes adatszolgáltatás", valamint egy márciusi helyszíni vizsgálat alapján a PSZÁF végül úgy döntött, hogy nem fogadja el hitelesnek az egyesület tartalékképzési elképzeléseit.
Azt, hogy mi az alapja a megadott adatok iránti bizalmatlanságnak, sem a felügyelettől, sem a MÁV ÁBE-tól nem sikerült megtudnunk: a PSZÁF szóvivője lapzártánkig nem válaszolt a kérdésünkre, Kiss Bálint vezérigazgatót pedig nem sikerült elérnünk. A határozat csak azt nevesíti, hogy a "társbiztosítók megtérítési követelései tekintetében" hiányzik az indokolt mértékű tartalék. Hogy
mennyi az annyi,
arról A tévé ügyvédje hétfői adásában ellentétes nyilatkozatok hangzottak el: a süketek párbeszédében Binder István, a felügyelet szóvivője egymilliárdnál kevesebb tartalékhiányról, míg Kiss Bálint hárommilliárdos tartalékról beszélt - amiből persze nem derül ki semmi, hiszen nem ismert, hogy mekkora és milyen kockázatú állományra kell ezt vetítenünk. (Pontos adatokat a jogszabályok szerint - mivel ezek üzleti titoknak minősülnek - csak a MÁV ÁBE adhatna. A PSZÁF viszont azt mondja, hogy az egyesület adatszolgáltatása nem megbízható.) Az RTL Klub százezer körülire tette a szerződések számát; ha azt vesszük, hogy a kárgyakoriság idehaza átlagosan 5 százalék körül van, az egy szerződésre eső díjbevétel pedig évi 33 ezer forint, akkor egy harminc százalékkal alacsonyabb átlagár mellett (hiszen az ÁBE "nagyon olcsó") is lehet a rendszerben minimum 2,5 milliárd forint. Az említett átlagos kárgyakoriság az ÁBE-nál úgy egymilliárdot emésztene föl - e mezei logika alapján a többiből a biztosító elműködhetne.
De ez csak az érem egyik oldala.
A "problémázó" ügyfeleknek ugyanis nem a MÁV ÁBE likviditásába, hanem a szolgáltatásaiba vetett bizalma ingott meg. A szerződéses ügyfelek egy része arról panaszkodik, hogy nehezen tud kapcsolatba lépni az egyesülettel, lassan jönnek meg a papírok, vagy még akkor is kapják a csekket, amikor már rég eladták a kocsit, vagy más biztosítónál vannak. Ez még elmenne, miután a dolgok (például a szerződések megkötése) idővel a helyükre kerülnek. Jelentősebb Canossára kell felkészülniük azoknak a károsultaknak, akiknek a gépjárművében egy MÁV ÁBE-s ügyfél tesz kárt: az internetes fórumokon egymást hergelik azok, akik hónapok után sem láttak egy fityinget sem az egyesülettől. A technikát módszeres kifárasztásként írják le: nem válaszolnak, mindig újabb dokumentumokat kérnek, hol a károsulttól, hol a károkozótól. A másik fél kárszakértői véleményét nem fogadják el, a nem szerződéses autószerelőket (már akik egyáltalán szóba állnak ÁBE-s ügyféllel) csak sokára fizetik ki stb. A PSZÁF tavaly ajánlásokat és útmutatókat fogalmazott meg a kgfb-tevékenység informatikai támogatásáról és a helyes díjkalkulációról, ám ez mégsem épült be az ÁBE attitűdjébe - nem is lehetett erre kötelezni. Az egyesület stratégiája az alacsony díjszabáson és tagdíjon nyugszik: miután a tagok kockázatközösségben vannak, a súlyos kártételek felnyomnák a költségeket. De mivel a büdzsé felülről zárt (a biztosító garantálja a tagjainak, hogy év közben nem emel díjat), a kifizetéseket kell kordában tartani.
A MÁV ÁBE-sztorinak az összeesküvés-elméletek felől is érdemes nekifutni. A Juszt-műsor elég egyértelműen azt sugallta, hogy a PSZÁF a külföldi tulajdonú biztosítók szekerét tolja, amikor visszatérően vegzálja az egyesületet. (Ez az interpretáció egybecseng az ÁBE-vezérigazgató Népszabadságban közölt interjújának mondanivalójával.) A műsorvezető a multikat (elsősorban nyilván az Allianzot és a Generali-Providenciát, melyek a piac több mint hatvan százalékát lefedik) úgy állította be, mint amelyek az adózás előtt kimentik a pénzüket az országból, a magyar versenytársat pedig elnyomják. Ettől függetlenül azonban valóban mérlegre kell tenni, hogy mit jelent a MÁV ÁBE (és más, olcsóbban dolgozó biztosító, például a KÖBE, a Genertel) felbukkanása a 3,87 millió szerződéses kgfb-piacon, melynek összesített 2006-os árbevétele majdnem elérte a 130 milliárdot. Azt, hogy ebben az üzletágban van tere a versenynek, a számok alapján nem lehet vitatni: már félmilliónál többen mozdultak meg tavaly decemberben, hogy olcsóbb biztosítást kössenek. A biztosítók több mint felénél az átlagos díjszint egyértelműen csökkent. És egyúttal az egy káreseményre jutó ráfordítás is. Vagyis ahol harc van a nyereségért, ott jobban odafigyelnek a költségekre is, miközben egyre rugalmasabb díjstruktúrával próbálja mindenki magához csábítani az ajánlatok között válogatókat. Ebből viszont az következik, hogy a MÁV ÁBE elleni feltételezett szervezett támadás sikere sem tenné lehetővé a "multiknak", hogy a babérjaikon üljenek.
A helyzet lapzártakor a következő: Kiss Bálint vezérigazgató azt állítja, hogy a PSZÁF elmulasztotta jogszerűen kézbesíteni a határozatát, így a felfüggesztést az egyesület nem veszi figyelembe. Binder szerint a felügyelet teljesen szabályosan adta át az értesítést. Ha az egyesület nem áll kötélnek, a törvény értelmében a PSZÁF akár az ÁBE engedélyét is visszavonhatja. A Netrisk.hu Online Biztosítási Alkusz Kft. mindenesetre hétfőn értesítette a vele szerződött MÁV ÁBE-ügyfeleket, hogy ha június 30-ig a biztosító nem dolgoz ki a felügyelet számára is elfogadható pénzügyi tervet, akkor a kötelező biztosítási üzletágát el kell adnia. Az ügyfelek dolga a legegyszerűbb: semmit sem kell tenniük.
Vakvágányon
A MÁV ÁBE-nak papíron ma már semmi köze nincs a MÁV-hoz, amely 2000-ben alapította az egyesületet. A vasút jogi főigazgatóságától kapott tájékoztató szerint a szándék eredetileg egy olyan biztosító létrehozására irányult, amely a MÁV Rt., valamint a munkavállalók és hozzátartozóik részére az életbiztosításon kívül teljes körű biztosítási szolgáltatásokat nyújt a lehető legkedvezőbb feltételekkel. A MÁV a 31 milliós induló tőkéből 22 milliót biztosított, valamint a székházat. A társaság az utas-, a kötelező gépármű- és az árufuvarozási felelősségbiztosításait is a MÁV ÁBE-val kötötte. Az egyesület 2001-ben kapott a PSZÁF-tól működési engedélyt, és két évvel később szállt be a kgfb-üzletbe, amely a liberalizálódó lakossági piacon a nyitás alapja lett. A MÁV 2005-ben szüntette meg a szerződéseit a biztosítóval, és 2006 januárjában a tagsági viszonyát is, aminek a hivatalos indoka az volt, hogy a 2003-as siófoki balesetet követően (amikor busz ütközött vonattal egy vasúti átjáróban) az egyesület jelentős mulasztásokat vétett a kárrendezés során. Azóta a MÁV és az egyesület között több peres eljárás is indult: az ÁBE elmaradt biztosítási díj megfizetésére akarja kötelezni a MÁV-ot, míg a vállalat a MÁV-névhasználat megszüntetésére a biztosítót. (Az előbbi három éve tart, a névhasználati keresetet viszont csak idén április 2-án nyújtották be a Fővárosi Bíróságon.) Érdekesség, hogy miközben az egyesületből a MÁV teljesen kiszállt, továbbra is benne van a biztosító előfutárának tekinthető VBSZ Vasutas Biztosítási Szervező Kft.-ben, amelynek brókerként az volt a feladata, hogy biztosításokat hajtson fel és kössön a MÁV-nak. Az együttműködési megállapodást 2005-ben szintén felmondták, de a vállalat kisebbségi üzletrésze továbbra is megmaradt. A kft.-ben pillanatnyilag együttesen 55 százaléka van a MÁV-nak és a Vasúti Alkalmazottak Rudolf Segélyegyesületének, Kiss Bálint két családi bt.-jének pedig 45 százaléka. A furcsa felállást tovább árnyalja, hogy a VBSZ Kft. beperelte a MÁV-ot (és további alpereseket) az Andrássy úti székházra vonatkozó tulajdoni igénye miatt, amit a vállalat eladott egy ingatlanfejlesztő cégnek. Ez volt az a székház, ahonnan Kiss Bálint kirohant a köztévés Szempont stábjához, hogy megfenyegesse őket amiatt, mert le merték filmezni a Mercedesén a rokkantigazolványt.
