A Kogart vitatott állami dotációja - Sokat a sokhoz

  • Somlyódy Nóra
  • 2008. április 10.

Belpol

Szakmai körökben nagy vihart kavart, hogy a kultuszminisztérium sok millió forinttal támogatja a Kovács Gábor bankár által alapított Kogartot. A szaktárca egy máshol életképes finanszírozási modellel próbálkozik, de ahogyan teszi, annak nincs sok köze az eredeti szisztémához.

A brit Arts & Business (A&B) harminc éve működő kultúrafinanszírozási metódusának a meghonosítását Hiller István 2006-ban hirdette meg. Ebből idén lett valami a kultuszminiszter és Kovács Gábor bankár magánakciója keretében: a meghirdetett cél a kortárs képzőművészet támogatása. Három éven keresztül minden, a Kogart Művészeti Alapítvány által megszerzett egymillió forintos magántámogatáshoz félmilliót tesz hozzá a kulturális miniszter; hozzájárulásának felső határa évi ötvenmillió forint. A pénzből a Kogart egy új gyűjteményt hoz létre, amit ugyan Nemzeti Kortárs Gyűjtemény néven Kovács Gábor már korábban meghirdetett, és amit idővel a szakma felháborodása hatására Nemzetiről Kogartra keresztelt át. A közgyűjteményi ambíciókkal fellépő kezdeményezés lényege, hogy az évente nagyjából száz támogatótól összegyűjtött egy-egymillió forintot körülbelül száz kortárs mű vásárlására fordítja, és a kollekciót évente két ízben bemutatja. A minisztérium Derkovits-ösztöndíjasaitól is vásárol évente 5-10 millió forint értékben alkotásokat, és három művészt ösztöndíjjal támogat. A gyűjteménykezelés és -bemutatás (kiállítások megszervezése, katalógusok kiadása stb.) költségeit a Kogart saját zsebből állja. A programot a miniszter három éven át dotálja a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretéből, a Kogart pedig ezt követően még két évig tartja magát a vállalásához.

Serteperte

Öt év alatt hatalmas gyűjtemény jönne létre így, ami profiljában a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeuméhoz hasonlítható, de volumenében meghaladja azt. A kortárs piac szűk művészelitet mozgat, vagyis egy öt-hatszáz darabos gyűjtemény komoly tényező. Ha ezt a vállalkozást egy ismert bankár nevén kívül közpénz és a miniszter szava is hitelesíti, akkor még nagyobb bizalmat ébreszt, ami képes lehet mobilizálni a magánszférát a kortárs képzőművészet érdekében. Ez pedig hatékonyabb lehet, mint ha egy közgyűjtemény kapna bónusztámogatást - ez a meggondolás van e konstrukció mögött.

Hatását nehéz megjósolni a műkincspiac vagy a kortárs képzőművészeti kánonképzés szempontjából. Ez a gyűjteményezési politikán, vagyis az ötfős művészeti zsűrin is múlik majd. (Tagjai: Fertőszögi Péter, aki egyben a Kogart Alapítvány kuratóriumi elnöke is, Hegyi Lóránd, a Saint-Etienne-i Modern Művészetek Múzeuma igazgatója, egyben az alapítvány kuratóriumi tagja, Sinkovits Péter, az Új Művészet című folyóirat főszerkesztője, Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa, és Wehner Tibor, a Képzőművészeti Lektorátus osztályvezetője.) A Kogart január óta harminchat befizetővel kötött szerződést - Fertőszögi ezzel azt a sajtóban elterjedt nézetet cáfolta, hogy miniszteri pénz és erkölcsi támogatás nélkül nem ment volna az üzlet.

Ha egy műgyűjtő nagy összegeket hajt föl a kortárs művészet érdekében, azzal semmi probléma. Azzal viszont annál inkább, hogy egy miniszter egy favorizált magángyűjtőn keresztül beavatkozzék a műtárgypiacba, és képzőművészeti ízlésügyekben ily módon foglaljon állást. Megteheti egyébként, hiszen az NKA miniszteri kerete, ami a járulékokból gazdálkodó kultúrafinanszírozási intézmény költségvetésének a negyedét teszi ki, közvetlen osztogatásra van elkülönítve. De e döntésével egyúttal a jócskán nehézkesebben mozduló minisztériumi fenntartású gyűjteményekkel szemben foglal állást, anélkül, hogy azon a térfélen a magántámogatás ösztönzéséről kialakult volna valamifajta elképzelés. Ezt értelemszerűen nem helyettesíti az a közel harmincmillió forint, amivel a lektorátusi gyűjteménygyarapítási keretet növelték - feltehetőleg reakcióként a felháborodáshullámra.

A szakminisztériumnál (OKM) tájékozódva egyebek közt megtudtuk: a tárca hosszú távú előnyként tartja számon, hogy "hozzájárulhat a Kortárs Művészeti Gyűjtemény (helyesen: Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény - S. N.) létrejöttéhez, amelynek célja, hogy megszülessen egy, a korunk magyar képzőművészetét méltóképpen reprezentáló válogatás". És hogy miért a Kogart? "Mert vele sikerült elsőként felelősen megállapodni." Pedig tudható, hogy az OKM nem nyílt felhívás eredményeként lelt partnerére a Kogartban. Nem értette ezt a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) sem, amely tiltakozó levélben fordult a nyilvánossághoz, mondván, hogy a miniszter egy milliárdos által létrehozott alapítvány vagyonát gyarapítja közpénzzel. Adhatott volna több pénzt a közgyűjteményeknek, vagy növelhette volna a pályázati kereteket, hiszen ezen intézmények képviselik a szakmai autoritást a kortárs területen. (Talán túl elitista az intézmények szemléletmódja? - veti fel Sasvári Edit a múlt heti ÉS-ben.)

Művészeti biznisz

Hiller a Kogart-szerződést a 2006-ban meghirdetett miniszteri program, az Arts & Business rendszer magyarországi elindításaként tálalta; a Hiller-Kovács-paktum szellemisége mindenesetre távolról emlékeztet csak az eredetiére. Az A&B valóban magánpénzhez társít közpénzt, ám a támogatást pályázathoz köti. Mi több, a közpénz csupán kiegészítő forrás, amire a már előzetesen megszerzett magántámogatás, emellett a szakmai feltételeknek való megfelelés jogosíthat fel. Politikamentes szisztémáról van tehát szó, amely a piacra bízza, mit hoz létre, egyáltalán, hogy mit ért kultúra alatt. Ezzel egyébként a miniszteri program is tisztában volt, hiszen az A&B honosítási szándéka A kulturális modernizáció irányai című dokumentumban is szerepel. Noha a szövegen inkább az angol eredeti, semmint a reformlendület érződik, az így is látszik, hogy a Kogart-szerződés nehezen egyeztethető össze vele.

Bár a Kogartot az első szereplőként hirdették meg az A&B keretében, arra a kérdésünkre az OKM sajtóosztálya nem tudott felelni, hogy milyen feltételekkel lehet jelentkezni a miniszteri hozzájárulásra. Magánszemélyként? Cégként? Mennyi tőkével kell rendelkeznünk? Hogyan biztosítsuk a szakmai minimumot? A szerződést nem előzte meg semmifajta szakmai konzultáció; az elképzelés még a hivatali utat - amely érintené a minisztérium művészeti főosztályát - sem járta be. A&B-ügyben Harsányi László, az NKA elnöke tett lépéseket, amikor tavaly novemberben a művészettörténész szakma képviselőivel arról is tárgyalt, milyen módon hasznosítsák az angol rendszert a kortárs képzőművészet finanszírozásában. Harsányi akkor óriási összegről, százmillió e célra felhasználható NKA-forintról beszélt (ami független a miniszteri, legfeljebb ötvenmilliós különkerettől); ennek egy része a gyűjteménygyarapítást segítené. Az elképzelést azonban azóta sem pontosították. Harsányi szerint "ez nem a miniszteri elképzelés korrekciója, hanem a kiterjesztése lesz" - az elnök ugyanis úgy véli, a Kogart támogatása még belefér az A&B fogalmába.

Részleges közérdek

A szakma viszont nem így gondolja, ezt tanúsítja az AICA tiltakozó levele is. "Egy nem közgyűjteményi státuszú magánalapítvány gyűjteménye magángyűjteménynek számít, amely kincsképző erejénél fogva a tulajdonos vagyonát növeli" - írják. Nem késlekedett a Kogart válasza az egyébként Hillernek címzett levélre, melynek jogi okfejtése arra fut ki, hogy Kovács Gábor vagyona, műkereskedelmi üzlete, gyűjteménye független az általa létrehozott alapítványtól, ahová a közeljövőben tetemes mennyiségű magán- és közpénz folyik be. (A válaszlevelet lásd a www.kogartkortars.hu honlapon.)

A műkritikusok aggodalma azonban nem légből kapott. A tartalmilag "akár részben, akár egészben" közérdekű célokért működő alapítvány hozzáférhető közhasznúsági jelentéseiből ugyanis egyáltalán nem tisztázható, miből finanszírozzák az alapítvány tevékenységeit (amelyek számosak: 2006-ban kilenc kiállítást rendezett, közel ennyi albumot, egy újságot is kiadott, plakátokon hirdetett). Mivel az alapítvány az áfát akkor még nem tudta visszaigényelni, a Kogart Házzal közös büdzséből gazdálkodott, következésképp egy prosperáló vállalkozás képét mutatta - miközben kiadásai egy kis alapítvány kiadásainak feleltek meg. Éppen ezért érthető az arra irányuló kíváncsiság, hogy mennyire lesz a jövőben transzparens az egyébként hangsúlyozottan külön számlára érkező milliók sorsa, mennyire különül el a házban a Kogart "közgyűjtemény" a Kogart "magángyűjteménytől", az ingatlan hasznosítása a közhasznú tevékenységtől.

Garast a garashoz

Az A&B a hetvenes évek végén jött létre a magánszféra kezdeményezéséből (www.aandb.org.uk), és kultúrafinanszírozási elve hamarosan nemzetközi hálózatban terjedt el (European Committee for Business, Arts and Culture - CEREC). A brit rendszerben a kulturális szereplő csak magántámogatás birtokában pályázhat a közpénzre, amely az utóbbi években a magánforrás legfeljebb felét, negyedét teszi ki (sokáig az egy az egyhez - pound to pound - arányú finanszírozás dívott). Az A&B nem ússza meg a kritikákat sem, sokan kifogásolják, hogy az adófizetők pénzéből túl sok megy a rendszer fenntartására.

A CEREC tizenöt tagja között ott van a 2003-ban alapított Summa Artium Kht. is - az A&B tehát nem a semmiből bukkant elő Magyarországon. A Summa elsősorban a partnerségek megteremtésén és szakmai felügyeletén dolgozik, másrészt konferenciákon és az évenkénti Mecénás napon lobbizik a kultúra érdekében.

Garast a foghoz

Kétfajta pályázati forrásra számíthatnak a kortárs képzőművészetet gyűjtő közintézmények. A Képzőművészeti Lektorátus idei kerete, mielőtt megemelték volna, 22,6 millió forint volt; az NKA képzőművészeti kollégiumának pedig 20 milliója van erre. A két legnagyobb kortárs gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum évente egyformán öt-hat millió forintot képes a gyarapításra szánni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.