A vatikáni média fotóján látható, ahogyan Ferenc pápa pénteken a Szent István-bazilikában egyházi szolgálattevőkkel találkozva megállt egy idős férfi mellett.
„Amikor jött középen előre a bazilikában, én ott voltam a szélén. Megállította az őt toló segítőjét, és először megfogta, majd megcsókolta a kezem. És megáldott. Odaajándékoztam neki az általa írt, és kiolvasott Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé című könyvet. Azzal váltunk el, hogy azt mondta, imádkozzunk érte. Potyogtak a könnyeim. Tudtam eddig is, hogy jó ember, de arra nem számítottam, hogy ennyire, hogy még engem, tolókocsis testvérét is figyelemre méltat, odajön, és odahajol hozzám. Egy életre hálás vagyok” – nyilatkozta a Magyar Kurír katolikus portálnak Kardos Mihály.
A 77 éves római katolikus papot korábban cukorbetegsége miatt többször műtötték, mindkét lábát le kellett operálni, kerekesszékkel közlekedik. A Szent István-bazilikába Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke kísérte el.
A Magyar Kurír is megemlíti, hogy Kardos Mihály saját elhatározásából él a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Szegedi Hajléktalanellátó Központjában, amelyet Szegeden a hajléktalanok kórházaként is ismernek. Kardos Mihályt is sokan ismerik, nem csak Szegeden.
Mihály atya tízévesen döntötte el, hogy pap lesz. A kecskeméti piaristáknál tanult, majd Szegeden végezte el a teológiát. Papként Békés és Csongrád megyei plébániákon szolgált. 55 évesen kellett amputálni cukorbetegsége miatt a bal lábát.
Ahogy a HVG írja, az egyházmegye otthonába került, az elithez tartozó emberek hozzátartozóival lakott együtt. Onnan egy őt segítő szegedi házaspár lakásába költözött. Ott infarktus érte, meg kellett műteni, elveszítette másik lábát is. Úgy döntött, hogy most már végképp segítségre szorul, nem lakhat tovább abban a lakásban, az otthonba pedig nem akart visszamenni – bár szívesen fogadták volna –, így a Máltai Szeretetszolgálat kórházát választotta. Ott is foglalkozik papi hivatásával, és akik szeretik, látogatják. Igyekszik olyan légkört teremteni, amelyben számíthatnak egymásra az emberek: „Olyan ez, mint ahogy a napfényre kisarjad a növény. Nem kell beszélni, hanem csak vagyok, teszem a dolgaimat köztük. Nagyon hétköznapi példa, hogy amikor megyünk a mosdóba, akkor ahhoz, hogy becsukjuk az ajtót, meg kell fordulni. Heten vagyunk kerekesszékben, én pedig egyszer segítettem valakinek: kintről becsuktam utána az ajtót. Azóta ez így működik, valahogy mindenki becsukja a másik mögött, amikor éppen arra jár. Ilyen egyszerű”.
A leadképen Ferenc pápa látható a Szent István-bazilikában, miután beszédet mondott a püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal rendezett találkozón 2023. április 28-án. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
