"Hát mit tegyek még?" (Isépy Tamás, a KDNP frakcióvezetője)

  • 1997. április 10.

Belpol

A Fővárosi Bíróság március 27-én első fokon megsemmisítette a Kereszténydemokrata Néppárt fővárosi és Pest megyei választmányának tisztújító határozatait, míg a Bács-Kiskun megyei és a Komárom-Esztergom megyei döntéseket helybenhagyta. A bíróság állásfoglalása tovább bonyolította azt a helyzetet, amely a tavaly december 14-15-i országos választmány összehívása után alakult ki. Mint arról a MaNcs is beszámolt (Törvénytől sújtva, 1997. január 16.), Isépy Tamás frakcióvezető és négy képviselőtársa keresetére január 7-én - ugyancsak a Fővárosi Bíróság - érvénytelenítette a KDNP országos választmányát összehívó pártelnökségi határozatot, illetve a választmány valamennyi döntését. A decemberben újra elnökké választott Giczy György fellebbezett. Ez ügyben április 21-én várható jogerős ítélet, ám ha a március 27-i döntések (amelyek 52 küldött legitimitását vonták kétségbe) valamelyik vesztese nem fogadja el az első fokon hozott bírói végzést, a huzavona tovább tart. Addig is a januárban szabálytalannak ítélt ülés által megválasztott tisztségviselők - Giczy György és csapata - vezetik a pártot, hiszen ők vannak birtokon belül.
A Fővárosi Bíróság március 27-én első fokon megsemmisítette a Kereszténydemokrata Néppárt fővárosi és Pest megyei választmányának tisztújító határozatait, míg a Bács-Kiskun megyei és a Komárom-Esztergom megyei döntéseket helybenhagyta. A bíróság állásfoglalása tovább bonyolította azt a helyzetet, amely a tavaly december 14-15-i országos választmány összehívása után alakult ki. Mint arról a MaNcs is beszámolt (Törvénytől sújtva, 1997. január 16.), Isépy Tamás frakcióvezető és négy képviselőtársa keresetére január 7-én - ugyancsak a Fővárosi Bíróság - érvénytelenítette a KDNP országos választmányát összehívó pártelnökségi határozatot, illetve a választmány valamennyi döntését. A decemberben újra elnökké választott Giczy György fellebbezett. Ez ügyben április 21-én várható jogerős ítélet, ám ha a március 27-i döntések (amelyek 52 küldött legitimitását vonták kétségbe) valamelyik vesztese nem fogadja el az első fokon hozott bírói végzést, a huzavona tovább tart. Addig is a januárban szabálytalannak ítélt ülés által megválasztott tisztségviselők - Giczy György és csapata - vezetik a pártot, hiszen ők vannak birtokon belül.

Magyar Narancs: Hogyan fogadták a pártban, hogy a bírósághoz fordultak a decemberi választmány ügyében?

Isépy Tamás: A pereskedőkkel szemben erőteljes hangulatkeltés folyik annak ellenére, hogy az első pereket a másik oldal indította. Pedig a kérdés világos: a pártot az alapszabály betartásával kell-e működtetni, vagy pedig az hős, aki a törvényességet megszegi? Kizárólag személyi kérdés kapcsán - az elnök újraválasztásának a megsürgetése miatt - szerintem nem szabad megszegni az alapszabályt. December 2-án külön megkértem az elnök urat, ne csinálja ezt. Ha olyan biztos a választmányi többség támogatásában, akkor egy hónap nem számít. Január 18-án már rég túl lettünk volna az egészen. (Az alapszabály értelmében a választmány összehívására jogosult Latorcai János választmányi elnök erre a napra tűzte ki az ov-t - a szerk.)

MN: Miben látja a két fél közötti különbséget?

IT: Az egyik oldal pragmatikus, bár ez a fogalom mára pejoratív értelmet kezd kapni. A másikra azt mondanám, hogy retorikai. Mit értek az első meghatározáson? Ha nemcsak a választást akarom megnyerni, hanem kormányozni is akarok, akkor nekem megvalósítható programot kell megfogalmaznom. Vannak kérdések, amelyeket végig kell világosan gondolni: milyen nyugdíjreformot, milyen államháztartási reformot akarok, hogyan kellene a munkanélküliséget megszüntetni, milyen gazdasági növekedést tudok beindítani úgy, hogy az az inflációt ne gerjessze. Amikor viszont olyan kvázi programot hirdetek, ami kívánságlista, tehát egybevág azzal, amit a választók egy része hallani szeretne, azt nevezem retorikainak. Vagy egy másik különbség: egyszínű pártot akarok-e, vagy többszínűt. A hivatalban lévő elnök úr azt mondja, homogén pártra van szüksége, mert csak úgy lehet hatékonyan működni. Ez nem igaz. A társadalom, még értelmiségi szinten is, radikalizálódott. Ebben a pártban együtt kellene működnie a populista irányzatnak és a szakszerűségnek. Azt szeretném, ha ugyanazon a párton belül egymást kiegészítve hatékonyan együtt dolgozna például Gáspár Miklós és Latorcai János.

MN: Ez reális kívánság? Az MDF esete pontosan azt mutatta, hogy Antall József és Csurka István nem egyazon pártba valók.

IT: Szerintem reális. Kellenek a populisták, lássuk be. Ebben az országban érzelmi politizálás folyik. Ám e mellé kell a szakszerű, a pragmatikus társaság tüzérségi támogatása, mert e nélkül a gyalogság fenét sem ér.

MN: Füzessyék áttételesen még a kizárás lehetőségét is felvetették. Egy, az önök számára kedvező jogerős bírósági döntés után hajlandók-e továbbra is együttműködni velük?

IT: Erről az oldalról még senkitől sem hallhatták, hogy ha én elnök leszek, vagy a vezetőség többségét adom, akkor a többit azonnal kizárom. Azért nem, mert meggyőződésem, hogy egy pártot nem lehet ellenségképgyártással hatékonyan vezetni. Azon meg végképp el kellene gondolkodni a másik oldalnak, hogy ahol 1994-ben 10 százalékot szerzett a párt - Nógrád, Vas, Zala, Veszprém, Győr-Sopron -, azok a területek a hivatalban lévő elnök által az ellenségnek tartott táborba tartoznak. Vagy miért ellenség az elnök úr szerint az ország második legnagyobb városának, Miskolcnak a polgármestere, vagy az a hódmezővásárhelyi polgármester, aki 77 százalékkal nyerte meg a választást? Ugyanakkor az a Hajdú-Bihar megyei vezetés a leghangosabban frakcióellenes, amelyik ´94-ben a parlamenti küszöb alatt, 4,3 százalékot teljesített.

MN: Ön szerint mi az oka a pártelnökség és a frakció közötti háborúskodásnak?

IT: Mindig mondtam, hogy egy párt hatékony működéséhez elengedhetetlen a frakció és a párt együttműködése. A frakció sokszor javasolta, tartsunk együttes üléseket az ügyvezető elnökséggel, az országos elnökséggel, tartsunk közös sajtótájékoztatókat. Mindig elutasították. Végig kell nézni a tényeket. Amíg Füzessy Tibor volt a frakcióvezető, addig az volt az álláspontja, hogy két választás között a párt csak aludjon, majd a frakció politizál. Amikor a párt ügyvezető elnöke lett, a véleménye gyökeresen és akként változott meg, hogy a pártnak "uralnia" kell a frakciót. Füzessy frakcióvezetése alatt az volt a frakció alapszabályában, hogy a párt testületeinek határozatait a frakció mérlegelés tárgyává köteles tenni, s azok elfogadásáról belátása szerint dönt. Amikor én lettem a frakcióvezető, ezt megváltoztattam: a frakció köteles betartani a párt politikai állásfoglalásait, és ha valaki ezt ismételten megszegi, akkor azt szankcionáljuk, végső esetben az illető ki is zárható a frakcióból. Jobban nem tudtam szolgálni a párt érdekét. Százszor feltettem a kérdést, legyenek szívesek megmondani, melyik testületi határozatot szegte meg a frakció? Nem tudtak egyet sem mondani.

MN: Az egy évvel ezelőtti frakcióvezető-választás során a képviselőcsoport Giczy György pártelnökkel szemben továbbra is önnek szavazott bizalmat. Ekkortájt mondta ön azt, hogy véleménye szerint a kamarillapolitikában járatlan elnököt ingoványos terepre csalták.

IT: Giczy elnök úr megirigyelte Torgyán József pártelnök-frakcióvezetőt. Csak éppen elfeledkezett arról, hogy Torgyán József a magyar politika sajátos és utánozhatatlan jelensége. Torgyán hajlandó este tízkor is a parlamentben ülni, hogy kétperces vitát folytasson a szocialistákkal. Õt Giczy György nem tudja überelni, ezt be kellene látnia. Többek között azért nem, mert az elnök úr nem szereti a parlamenti munkát. Ezt nem rosszallóan mondom, ő ilyen alkat. Az elnök parlamenti jelenléte 40 százalékos. Giczy Györgytől nem csupán a parlamenti munka idegen, nem szereti a protokolláris eseményeken való részvételt sem. Ezért nem ment el a francia külügyminiszter fogadására, a Ciorbea miniszterelnök tiszteletére adott nagykövetségi fogadásra, ezért nem jött el a frakcióelnökség által szervezett egyházi találkozóra sem, noha mindenhová meghívták. Rendben van, ellátja ezt a feladatot a frakció. De miért kell ebből ellenségeskedést szítani?

MN: Az ön által elmondottaknak ellentmond az, hogy Giczy jelentős erőfeszítéseket tett a frakcióvezetői poszt megszerzésére.

IT: Sugallatra tette: Füzessy Tibor ötlete volt ez, s az elnök úr sajnos elfogadta ezt a helyzetet. Tudják, az érzékenység, a hiúság és a sértődékenység a politikában jóvátehetetlen hiba. Nem szabad presztízskérdést csinálni politikai kérdésekből. Giczy György ráadásul végig nem viselkedett egyértelműen: jelöltetem is magam, meg nem is, ez volt az alapállása, meg lehet nézni az akkori nyilatkozatokat. Aztán, ha emlékeznek rá, kivonultak a frakcióvezető-választásról és utána ellen-sajtótájékoztatót tartottak. Giczy ugyan nem vett ezen részt, de attól kezdve ellenségként kezelte a frakciót. Surján, amikor nem választották meg pártelnöknek ´95-ben, csinált ellen-sajtótájékoztatót? Eszébe se jutott. Mindenkinek be kellene már látnia, hogy nem játszhatja el egy személyben Desdemonát és a Csárdáskirálynőt. A desdemonai alkat imádkozzon, a csárdáskirálynői meg riszálja magát a placcon, s azzal szerezzen voksokat. És ez a stratégia szerintem megvalósítható is lenne, ha a pártban nem az indulatok, hanem a tények és az érvek lennének irányadók.

MN: A párton belül továbbra is konfliktusforrás a szövetségi politika kérdése?

IT: Retorikailag nagyon szép, hogy széles körű ellenzéki összefogásra törekszünk a MIÉP-től Pozsgayig bezárólag. Az isten szerelmére, ez így nem működik. Mi nem tudunk virágot tépni arról az ellenzéki mezőről, amit más már körülkerített, onnan például, amit a MIÉP meg a kisgazdapárt ültetett. Nekünk ott volt a sajátunk, és hagytuk, hogy ezt más pártok elfoglalják: a katolikus püspöki kar például a Fidesszel tart közösen rendezvényeket. Egyszerűen nem értem, hogy Füzessyék ezt miért nem érzékelik. Aki egyébként ismeri a magyar választójogi törvényt, az tudja, a győztes kétszer tarol: 1990-ben az MDF 22 százaléka 42 százalék parlamenti helyet jelentett végül, ´94-ben az MSZP 33 százaléka 54 százalékot. Torgyán József ezt világosan látja, és ezért téved nagyot Giczy György, amikor a kisgazdákra épít. Torgyán bolond lenne az első fordulóban szövetséget kötni. Tehát milyen reális megoldás marad nekünk? Az, amit mindig is mondtunk, hogy a kisgazdák felé nyitottan az MDF-fel és a Fidesszel kell megkötni a szövetséget, mert kapcsolt vagy közös listán mi is összehozunk húsz-egynéhány százalékot, ami a végén ugyanúgy felértékelődne. Ha az elnök úr ezt nem látja be, a végén az lesz, hogy a párt a MIÉP-pel fog választási szövetséget kötni. Közös listánál 10 százalék kell a parlamentbe jutáshoz. Vajon elérünk-e ennyit a MIÉP-pel? Kétlem.

MN: A március 15-i MIÉP-nagygyűlés egyik fő attrakciója a KDNP belügyeibe való külföldi beavatkozás elleni tiltakozás volt.

IT: Csak éppen más az igazság. Giczy György kérte föl Wim van Velzen urat, hogy mint a Kereszténydemokrata Unió elnöke próbáljon meg egyeztetni a két oldal között. Vállalta. Közvetlenül elutazása előtt Füzessy Tibor még egyszer felkereste Velzen urat. Ezt követően Velzen úr elénk tett egy Füzessy Tiborral egyeztetett nyilatkozatot. Ez lenne a megoldás, mondta, ha szükséges, a megbékélés érdekében mindenki lemond a pártban viselt tisztségéről. A nyilatkozat aláírása után, mivel ő nem tud visszajönni, meghívná a feleket Strasbourgba. Latorcai, Surján, Varga László és én kijelentettük, minden további nélkül aláírjuk. Megjegyzem, pártbeli ellenfeleink szerint azért pereskedünk, hogy tisztségeinket megtarthassuk. Ráadásul Latorcai vagy Surján nem is felperesek, mégis aláírták a nyilatkozatot. Ez történt, erre Giczy Györgyék arról kezdtek beszélni, hogy Wim van Velzen beavatkozott egy magyar parlamenti párt belügyeibe. Ismétlem, Giczy György kérésére vállalt közvetítő szerepet. Nem kötelező az EUCD-tagság, de ha már egyszer önként beléptem, akkor azzal elismertem e szervezet normáinak a kötelező jellegét. Ha nem tetszik, kiléphetek, vagy vállalom azt, hogy felfüggesztenek, kizárnak, erre van esélyünk, sajnos.

MN: A pártvezetés év eleje óta lebegtette azt, hogy a frakció bizalmatlansági indítványt nyújt be ön ellen. Március elején ön bizalmi szavazást kért, s ezen megkapta a képviselőcsoport támogatását. Volt ennek visszhangja a pártvezetésben?

IT: Nem örültek neki. Én mindenesetre bejelentettem, ha a pert elveszítjük, én haladéktalanul lemondok, mert akkor valóban engem terhel a felelősség, hogy az immár bíróság által is legitimnek tartott választmány határozatát megkérdőjeleztem.

MN: A pártban kialakult helyzetért mindkét fél a másikat okolja. Füzessyék szerint önök "feladatot teljesítenek", ám ugyanilyen híreszteléseket hallani Füzessyről is, hogy...

IT: Utálom a címkézést. Például amikor azt mondják, "elképzelhető, hogy Latorcai János és Kocsis István ÁPV-vezető barátságának semmi köze a Tocsik-ügyhöz, de azért ezt az ügyet ki kell vizsgálni". Ha én azt jelenteném be egy sajtótájékoztatón, hogy "szerintem ugyan Füzessy Tibornak semmi köze a párt szétveréséhez, ám ezt az ügyet meg kell vizsgálni", nyilván nagy sértődés lenne a dologból. Én ilyet nem csinálnék, és nekem ebből a módszerből elegem van. Tragikus, hogy például a liberális nálunk hovatovább a pestises szinonimája. A német CDU a programjában vállalja a német történelem liberális hagyományait. És mi? Radírozzuk ki a történelemből a XIX. századot, Deákot, Kossuthot, Eötvöst? Nem vagyok hajlandó megtagadni azt, hogy a liberalizmus volt a XIX. században az, amelyik a keresztény perszonalizmus eszméjét, az ember feltétlen tiszteletét, az emberi szabadságot és méltóságot politikai akarattá formálva törvényekben megjelenítette. Más kérdés, hogy a liberalizmus gazdaságpolitikájával nem értek egyet: az állam szerepéről más a kereszténydemokrácia felfogása.

MN: Hogyan éli meg ezt a helyzetet?

IT: E megosztottságban nehéz a minőségi munkára koncentrálni. Az egyik friss vádpont ellenem az, hogy a Kereszténydemokrata Futár című heti tájékoztatónkat, mivel a frakció adja ki, erősen manipulálom. Meg lehet, kérem, nézni: a nyolc oldalból négy a párté, négy a frakcióé. Közöltük a Hajdú-Bihar megyei elnökség frakcióellenes dörgedelmeit is. Nem hagyott ki a lap egyetlen KDNP-s március tizenötödikei felszólalást sem: ugyanolyan terjedelemben ismertetjük Giczy György beszédét, mint Latorcaiét, senki nem került túlsúlyba. Minden párthír benne van, az országos elnökség - amit pedig illegitimnek tartok - valamennyi határozatát közöljük, hát mit tegyek még a tárgyilagosság megőrzéséért? Mit?

- bundula, gergácz -

Figyelmébe ajánljuk