Az Orbán-kormányra oly' jellemző kommunikációs „tüzérségi előkészítés” azt sejtette, hogy a kormányfő évértékelőjén bejelenti a főállású anyaság intézményének bevezetését (a hvg.hu-nak például nem cáfolták, hogy ez is szerepel a terveik között). Ám ehelyett hétpontos családvédelmi akciótervet hirdetett ki a miniszterelnök, amelynek nem része a hivatásszerű anyaság.
Pedig a kormányhoz közel álló szakemberek (olykor botcsinálta demográfusok) kész koncepcióval házaltak: a főállású anyaság tervezetének legfontosabb elemeit publikálták a kormányközeli sajtóorgánumokban.
Vajon miért gondolta meg magát Orbán Viktor? Milyen buktatók lehettek a rendszerben, melyekkel szembesülhetett a kormány? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Nem lelkesedtek érte eléggé
A családok védelméről szóló tavaly év végén lezajlott nemzeti konzultáció egyértelműen rákérdezett a főállású anyaság intézményének támogatottságára. A kérdés pontosan a következőképpen szólt: „Támogatja-e Ön azt, hogy az állam ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét?” A konzultáció 10 meglehetősen szájbarágós kérdésfeltevése közül talán ennek az egynek volt igazán tétje, ugyanis bevezetése tovább távolította volna az országot a Nyugaton bevett normáktól – igazi unortodox lépés lett volna a demográfia területén is.
| ||
Az ötlet lényege, hogy a jövőben lényegében foglalkozásszerűen lehet valaki anya, és ezért nem pótlékot, támogatást, segélyt kap, hanem rendes fizetést az államtól, cserében nagyon sok gyereket kellett volna szülnie és felnevelnie. Ez egyfajta szakítást jelentett volna a nők életútjára, érvényesülésére odafigyelő nyugati modellel, amely a gyerekvállalást úgy ösztönzi, hogy azt igyekszik összhangba hozni a munkavállalással, az anyák munkaerőpiaci érvényesülésével.
A konzultációs kérdőív mindegyik kérdését a visszaküldök kiugróan magas arányban támogatták, ám akadt kettő, amelyeknél a többihez képest alacsonyabb volt az igenek aránya. S ebből az egyik épphogy fent idézett főállású anyaság volt, a másik arról szólt, hogy kiemelt támogatást adnának a legalább három gyereket vállaló anyáknak. Ez a visszafogottabb lelkesedés már jelezte, hogy még a kormány hívei között nincs meg az átütő támogatottság, ami egy ilyen drága és kockázatos rendszer beindításhoz szükséges.
Ugyanakkor a Narancs.hu kormányzati forrásai szerint ezen felül is készültek belső mérések arra vonatkozóan, hogy a Fidesz elkötelezett táborán – azaz a konzultációra reagálókon – kívüli csoportok a tervezett és a végül bejelentett hétpontos családvédelmi terv ötletei közül mit támogatnak. Úgy tudjuk, a főállású anyaság visszatetszést keltett elsősorban a középosztálybeli nők körében, ami a két – európai parlamenti és önkormányzati – választársa készülő, a túlóratörvénnyel az év végén népszerűségvesztést elszenvedő Fideszt meghátrálásra késztette.
Bérből és fizetésből szülők
Pedig a kormány demográfiai munkacsoportjának egyes tagjai komolyan lobbiztak a főállású anyaság mellett arra hivatkozva, hogy az eddigi intézkedések – amelyek a munkavállalást és a gyereknevelést egyszerre díjazták (csok, adókedvezmények, gyed továbbfejlesztése) – nem értek el érdemi eredményt. A tanácsadók attól is tartottak, hogy az Orbán-kormány kifut az időből: a legnépesebb korosztály, a Ratkó-unokák lassan kikerülnek a szülőképes korból és ezután már nem lehet megállítani a népesség gyors csökkenését.
| ||
Tény ugyanis, hogy éveken keresztül a mostaninál 35 ezerrel több gyereknek, összesen 120-130 ezernek kéne a világra jönnie, hogy a népességfogyás mérséklődjön. Ezért a korábban felnőttoktatással foglalkozó Benda József által vezetett, és KDNP-hez köthető Összefogás a Gyermek és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely kidolgozta a főállású anyaság bevezetésének koncepcióját. Benda publikálta is erre vonatkozó ötletét a kormánypárti lapban, a Magyar Időkben (ami azóta már Magyar Nemzet néven fut tovább).
Az ötlet lényege: ha a nők egy része a karrierjére tekintettel egy-két gyereknél nem vállal többet, akkor az állam díjazással támogassa egy olyan csoport létrejöttét, akik ötnél is többet készek szülni – ha nem másért, hát pont a magas fizetésért.
A munkacsoport egy másik, azóta kilépett tagja a Szegedi Egyetem filozófia tanszékén oktató, szintén nem szakavatott demográfus Tóth János 2016 decemberében egy hosszabb tanulmányt írt a Valóság című havilapban.
Vállaljatok nyolcat!
Ő Bendánál is radikálisabb koncepcióval állt elő: azt szerette volna, ha legalább nyolc gyerekre szerződnek az anyák az állammal. Benda ezt túlzásnak tartotta, és megelégedett volna 5-6 bevállalt újszülöttel is.
| ||
Ugyanakkor a kormány ötletadói tartottak attól is, hogy ha lehetőséget adnak minden társadalmi csoport számára a nagy fizetéssel járó főállású anyaság igénybevételére, akkor a szociálisan rászorulók tömegei lényegében újratermelnék a szegénységet. Tóth erről a következőket mondta a Narancs.hu-nak: „Általában az tapasztalható, hogy a szegényebbek és a gazdagabbak vállalnak több gyereket. Kétségtelen tény, hogy a szegények, azaz a piac számára kevésbé értékes tudással rendelkezők számára ugyanaz a családtámogatási juttatás értékesebb, mint a gazdagok.” Válaszai alapján úgy tűnik, a gyerekvállalásra és az érte járó relatíve magas, nettó 220-240 ezer forintos fizetésre úgy tekint, mint ami segít legalább alsóközéposztályi szintre emelni a szegényebb családokat.
Ugyanakkor szigorú szabályokat szabtak volna, hogy ki léphet be a programba. „A munkakört, mint más munkahelyek esetében, szerződéses jogviszonyban lehet betölteni. Ehhez munkaköri, kiválasztási protokoll, teljesítmény-értékelési és előmeneteli rendszer kialakítása szükséges. A nemzeti népesedési stratégia intézkedési tervének megfelelően évente tervezhető lenne a programba befogadást nyert családok száma régiók, megyék, települések szerint” – írta a Magyar Időkben Benda, azaz az állam keményen belépett volna az emberek magánszférájába a kívánt cél elérésé érdekében, amire utoljára az ötvenes években volt példa. Mintegy megtervezte volna, hogy hol és hányan szülessenek.
| ||
Tóth pedig így képzelte a szabályozást: a szülők büntetlen előéletűek, legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek. Továbbá vállalják, hogy az egyes gyerekek születése között átlagban nem telik el több idő, mint 2,5 év, a gyerekeket a magyar standardoknak megfelelően felnevelik, s végül, hogy a gyerekek mindegyike legalább szakmát vagy középfokú végzettséget szerez.
Az Orbán-kormány szociális és gazdasági intézkedései azonban általában célzottan a középosztályt és a módosabb családokat támogatják, ezért a Benda- és Tóth-féle koncepciókban olvasható korlátozások visszaüthettek volna. Egyrészt ellenérzéseket váltottak volna ki a szegényebbekből, akik ugyan vállalták volna akár a 6-8 gyereket is, mégis kivetette volna őket a rendszer, ha nem teljesítik a feltételeket, másrészt nélkülük a kitűzött gyerekszületési mutatókat egyszerűen nem lehetett volna elérni.
Egyébként a főállású anyaság nemcsak a kormánynál nem talált támogatásra, de az ötletadók is összekülönböztek. Nemcsak a számokon: Tóth elhagyta a munkacsoportot, és a Narancs.hu-nak arra tett utalásokat, úgy érzi, Benda lenyúlta az ötletét és a sajátjaként adta el az emberminisztériumnak, ahol meg is vitatták azt. Ugyanakkor két hete a hivatásos demográfusok közül többen azt nyilatkozták hetilapunknak, tartanak attól, hogy a kormányban végül „beleszeretnek” az unortodox ötletekbe, s leseprik az igazi szakmabeliek kutatásokkal alátámasztott javaslatait.
Végül nem így történt, de ez nem zárja ki, hogy később a kormány ne venné elő a főállású anyaságot.
| Túl sokba került volna az államnak? Tóth János szerint az, hogy mennyire kell mélyen a zsebébe nyúlnia az államnak, elsősorban a főállású anyák számától és a munkabérünk nagyságától függene. Ha a fent említett 200 ezres fizetéssel kalkulálunk, akkor 10, 30 és 100 ezer főállású anya társadalmi költsége 24, 72 és 240 milliárd Ft/év lehetne. Ha a rendszerrel kapcsolatban egyéb önkormányzati költségeket is figyelembe vesszünk, akkor ezeknek az összegeknek a duplájával számolhatunk. Ám úgy tudjuk, a koncepció feltehetően nem az anyagiakon bukott meg, viszont ha valóban sikerrel jártak volna, egy újabb kényes kérdést nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Most, hogy munkaerőhiánnyal küzd az ország, akkor jó ötlet-e ennyi nőt kivonni a munkaerőpiacról? |
Az ügy nincs lezárva
A februári kormányfői évértékelőn bejelentett családvédelmi akcióterv szerint tehát az a főirány, hogy minél többen legyenek, akik 3-4 gyereket is készek vállalni, hiszen ezért különféle támogatásokhoz jutnak – még ha fizetést nem is kapnak ezért. A kívánatos cél az lenne, hogy gyerektelenek száma egyenlő legyen a 4 gyerekesek számával, az egy gyerekesek száma pedig egyenlő legyen a 3 gyerekesek számával. Tehát az akcióterv ebben legalábbis hajaz a főállású anyaságra.
Ám a tényleges kutatásokat végző, szakavatott demográfusok évek óta mondják, hogy a fő probléma az, hogy a szülők egy jelentős része nemhogy a három gyerekig, de a második vállalásáig sem jut el, még az elsőt is túl későn vállalják. És ez nem feltétlenül pénzkérdés, sokkal többet nyom a latba a kiszámíthatóság, a jobb élet reménye – például a Nagy-Britanniába költözött magyarok körében jobbak az adatok, mint idehaza. Ezek a jelek arra utalnak, hogy a családvédelmi akcióterv a népességcsökkenés megállításhoz nem elég, viszont az idei kampányévben igen jól hangzik.
Nem meglepő, hogy a főállású anyaság támogatói bizakodóak: Tóth János szerint később be fogják vezetni a 6 gyerekes főállású anyaságot, mert nagyon nagy családok nélkül egyszerűen nem lehet elérni 2,1-es születési rátát – ami azt mutatja, hogy egy nő élete folyamán hány gyereket vállal (a népesség fenntartásához kettő kéne). A miniszterelnök egyébként a beszédében utalt is arra, hogy a mostani lépéseket két-három év múlva felülvizsgálják.
