Szülőgépek kellenek – jöhet a főállású anyaság intézménye

  • narancs.hu
  • 2019. február 9.

Belpol

A népességfogyás és a lakosság elöregedése miatti aggodalmak hajmeresztő kormányzati ötleteknek adnak táptalajt. Jöhet a főállású anyaság, melyben a nő egész életében csak szül és gyereket nevel. Az állam fizetést adna ezért, ám cserébe elvárásokat fogalmazna meg.

Magyarországon évtizedek óta hullámzó a teljes termékenységi ráta, jelenleg az Európai Unió átlaga (1,6) alatt vagyunk, 2016-ban ez a szám nálunk 1,53 volt.

Az Orbán-kormány vágyálma az, hogy Magyarország elérje a 2,0–2,1-es értéket, amelynek tartós fennállása biztosítaná, hogy a szülőképes korban lévők „újratermeljék” önmagukat. Ennek érdekében az elmúlt években számos olyan családpolitikai intézkedést bevezettek, amelytől azt remélték, hogy nőni fog a magyarok gyermekvállalási kedve. Némi javulás valóban történt, azonban három éve stagnál a teljes termékenységi ráta értéke. A gyermekvállalási kedv pedig főleg a szegényebb, nyolc osztályt vagy azt sem elvégző fiatal nők körében nőtt.

Orbán Viktor vasárnapi évértékelőjén bedobhat egy újabb születésszám növelést célzó intézkedést, ami akár a főállású anyaság bevezetése is lehet. Ennek hátterével többen foglalkoztak, köztük Benda József, és Tóth I. János. Egyikük sem szociológus vagy demográfus, ötleteik pedig több ponton hajmeresztőek. Kérdés, hogy Orbán mindebből mit emel majd be az új családpolitikai rendelkezésekbe.

Ízelítő a főállású anyaság hátterével foglalkozó, e heti lapszámunkban megjelenő cikkünkből:

Benda szerint minden baj forrása „egy többgenerációs sérüléstömeg”. 1948 és 1970 között nőtt a nők foglalkoztatottsága, akik ezért kénytelenek voltak bölcsődébe adni a gyermekeiket már hathetes kortól. A kicsinyek mindezt olyan traumaként élték meg, hogy ez kihatott családalapítási terveikre is. „Az első generáció pedig továbbadta szorongásait a következőnek. A csecsemőkori kötődéshiány miatt van, hogy sérültek vagyunk, nem tudunk megbízni másokban, mert nem alakulhatott ki – a pszichológusok által használt – úgynevezett ősbizalom. Folyamatosan bántjuk és kínozzuk egymást” – fejtegette elméletét egy interjúban Benda.

false

A főállású anyaság ötletét 2016-ban Tóth I. János, a Szegedi Tudományegyetem filozófia tanszékének docense is bedobta; a Valóságban megjelent írásában Tóth azt fejtegette, hogy mivel Magyarország nem akar bevándorlási célország lenni, demográfiai problémánk a főállású anyaság intézményével orvosolható. A filozófus eredeti elgondolása szerint egy nőnek nyolc gyereket kéne szülnie.

A főállású anyaság az elmúlt években az ötletgazdák körében elnevezést is kapott: Benda tavaly Hivatásos Szülők (Hiszük) programnak nevezte, és az újabb verzió szerint a programba való belépéshez elég lenne minimum három gyermek megszülése – de az édesanya iskolai végzettsége továbbra is szempont.

További részletekért keresse az aktuális Magyar Narancsot az újságárusoknál, vagy fizessen elő itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.