Idén is kevesebbet fűtenek a magyarok

  • narancs.hu
  • 2023. december 26.

Belpol

A rezsicsökkentés mérséklésének hatásai 2023 telére is láthatók.

Mivel minden jel szerint tartós lesz a rezsicsökkentés előző évben bevezetett korlátozása, ezért a hatás is az: a G7 összefoglalója szerint ebben az évben is sokkal kevesebbet fűtenek a magyar háztartások, mint korábban.

A lap számítása szerint 2022-ben (vagyis a rezsicsökkentés átlagfogyasztásig korlátozása utáni első időszakban) a lakossági gázfelhasználásban a fűtési szezon elején is 25 százalékos visszaesést mutatott, ebből még kiszűrték az enyhe időjárás hatását is. Bár a legtöbben arra számítottak, hogy most, hogy a háztartások nagyjából kitapasztalták, mennyit lehet fűteni ahhoz, hogy beleférjenek a kedvezményes sávba, valamivel többet fogunk fűteni, nem ez történt: az idei szezon első hónapjainak adatai szinte pontosan úgy alakulnak, mint a tavalyiak. A kisfogyasztók felhasználása 2023 október 1. és december 12-e között 1,54 milliárd köbméter volt, másfélmillió köbméterrel még kevesebbre is, mint 2022 azonos időszakában (a hőmérséklet is hasonlóan alakult mint tavaly).

A lap hozzátette, hogy az adatokból nem látszik, hogy tömeges fűtéskorszerűsítési, szigetelési projektek vezettek volna ide. Idén ugyanis nem igazán pörgött fel az energiahatékonyság szempontjából releváns szigetelőanyagok piaca, sőt a számok jelentős visszaesést mutatnak. A fejlesztések elmaradásában a legnagyobb szerepe valószínűleg a forráshiánynak van.

A magyar háztartások tehát a korszerűsítést spórolással váltják ki. Viszont azt sem mindenki, ugyanis az adatok azt mutatják, nem ott csökkent a fogyasztás, ahol erre tényleg szükség lett volna, így valószínűleg nőtt a magyarországi energiaszegénység. A megoldás erre az energiahatékony felújítások pénzügyi ösztönzése lenne, ebben jelentős elmaradása van az országnak, bár az uniós pénzek becsorgásával talán változhat a helyzet.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.