Így szorította sarokba a CNN sztárja Matolcsyt

  • narancs.hu
  • 2017. november 2.

Belpol

Legfrissebb lapszámunkban interjút olvashatnak Richard Questtel, a CNN sztárjával, a naponta élőben jelentkező Quest Means Business műsorvezetőjével. Ízelítő Köves Gábor interjújából:

false

 

Fotó: A szerző felvétele

Magyar Narancs: Ugyanúgy készül fel, amikor a dalai lámát vagy mondjuk Matolcsy Györgyöt kell meginterjúvolnia?

Richard Quest: Igen. A különbség csak abból ered, hogy mennyit tudok az aktuális helyzetről. Ami az önök egykori nemzetgazdasági miniszterét illeti (az interjú 2012-ben készült – a szerk.): nagy vonalakban tisztában voltam vele, hogy mi a helyzet Magyarországon, de néhány órát még rá kellett szánnom a felkészülésre, megnézni, hogy ki mit nyilatkozott, mit mondott az Európai Bizottság, milyen állapotban van a gazdaság. A helyzet tulajdonképpen ugyanaz, mint tegnap a fegyverlobbis fickóval. Olyan nincs, hogy az interjúalany hirtelen a fejéhez kap, hogy ó, Richard, neked igazad van, hát, én erre az érvre még sosem gondoltam, akkor most hazamegyek, és haladéktalanul megszabadulok az összes fegyveremtől. Ilyen nincs. Az önök volt nemzetgazdasági minisztere sem fogja azt mondani, hogy nahát, sosem hallottam még ezt az érvet a jegybankkal kapcsolatban, menten revideálom az álláspontomat. Ilyen sincs. Ehelyett a következőket kell tenni ilyen helyzetben: kipréseled belőle, hogy fejtse ki az álláspontját, majd arra kényszeríted, hogy védje meg azt a vele ellentétes állásponttal szemben. Ehhez az ellenkező álláspont legjobb érveit használod. A magyar jegybank esetében megemlíted, hogy miniszter úr, a kormánya kivételével senki sem helyesli, amit tettek, nézze, mit mond az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank, nézze, mit mondanak a független közgazdászok. A végén pedig megforgatod a kést: Miniszter úr, mégis miért van az, hogy önökön kívül mindenki téved, miért van, hogy csak önöknek van igazuk? És hagyod. Aztán újra visszatérsz rá: De miniszter úr, mindenki azt mondja, hogy ez így helytelen. És utána megint visszatérsz rá. Mindebből kialakul a kép a nézőben, hogy az Orbán-kormány tekintélyelvű, antidemokratikus és jogköröket vesz magához. Biztosra veszem, hogy ilyen helyzetben minden miniszter azonnal az alkotmánybíróságra fog hivatkozni, meg mindenféle bizottságra, ezt szépen mind el fogja mondani, úgyhogy a végén elég csak megkérdezni: De jól van ez így, miniszter úr, hogy a kormány a saját embereit ülteti a jegybank élé­re?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.