„Na, kíváncsi leszek, megsértődtek-e rá a lengyelek!” – mondta a társainak egy idősebb férfi, amikor a Ferenciek terénél jöttünk fel a metróból. Nos, a lezárt Astoriánál tényleg lehetett látni néhány lengyel fiatalt, és akivel sikerült beszélnem, azt mondta,
haragszanak ugyan Orbánra, amiért szembement velük az EU-ban,
de mégis „itt vannak”. Volt olyan fiú is, aki inkább a vodka előnyeiről kezdett el beszélni, majd lőtt egy szelfit lobogós háttérrel. Egy szemüveges férfi lengyel zászlóval s angol feliratos táblával jelent meg, amelyen azt kérte számon, miért bántotta meg „lengyel testvéreit Orbán úr”.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Mindezt nem sokkal 10 óra után tapasztaltam, amikor az Astoria felől szerettem volna bejutni a Múzeum körútra, ami elsőre nem tűnt olyan egyszerűnek, mivel egy hosszú kordon volt felhúzva, s a Valton Security őrei csak lassan engedték be az embereket. Mondjuk, azt nem lehetett megmondani, mi alapján döntötték el, hogy kinek a zsebét vizsgálják át, mert volt olyan lengyel srác, akinek még a belső zsebéből is kivetettek mindent, s volt, aki meg simán átsétált.
Juhász Péter és az Együtt tüntetői az Astoriánál
gyülekeztek, és nem sokkal fél 11 előtt „szivárogtak be” a Múzeumkerthez. Egy nő azt mesélte, hogy a bejáratnál alaposan átvizsgálták a csoportosan érkező férfiak zsebeit, de némi leleménnyel sikerült behozni a sípokat.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
 Fotó: Sióréti Gábor | |
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Már Orbán beszéde előtt is láttam kisebb összezördüléseket; valakinek a kezéből kiverték a sípot, majd a tettes a földön rá is taposott. Ebből kisebb inzultus kerekedett, de mindenki a másikat próbálta nyugtatni, így nem fajult tettlegességig az incidens.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Szóváltások azonban szép számmal akadtak, pedig a tüntetők Tarlós István beszéde előtt egyszer sem fütyültek, a Himnusz alatt pedig nemhogy füttyöt, de egyetlen bekiabálást sem lehetett hallani. Ez ugyanakkor nem zavarta a miniszterelnök beszéde miatt érkezőket, akik közül néhányan
már akkor nekimentek a sípolóknak, amikor még el sem kezdődött semmi.
„Hülye gecik, miért nem jönnek már a szervezők?” – mondta egy férfi, akit láthatólag zavart, hogy néhány fiatal megjelent egy molinóval, melyen korruptnak nevezték a kormánypárti politikusokat. Volt olyan Orbán-rajongó, aki próbálta csitítani, de láthatólag annyira belelovalta magát, hogy hosszú perceken át magyarázta, miért nincs itt semmiféle probléma a kormánnyal.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
„Hazaárulók, hitvány emberek vagytok!” – ezt már egy zászlóval a kezében álldogáló férfi kiabálta oda a Juhász Péter mellett álló tiltakozóknak, akik erre rögtön kikérték maguknak, hogy miért lennének hitványak, hiszen azért jöttek ide, hogy kifejezzék az ellenérzésüket. Volt sorosozás is (az kötelező), s amikor a tiltakozók felvetették, hogy maga Orbán is Soros-ösztöndíjas volt, hát, akkor jött a kormány kedvenc panelje, hogy tudniillik „az egykor volt, Orbán ma már nem Soros embere”.
Amikor a Múzeumkert szélénél, a színpadtól úgy harminc méterre álló tüntetők elkezdték egymás között kritizálni Orbánt, egy nyugdíjas nő annyira felhúzta magát, hogy nekiiramodott, és a kabátomba belekapaszkodva akart nekimenni a tiltakozóknak, de a társai leállították.
Már Tarlós beszédéből sem lehetett sokat hallani a színpadtól nem olyan távolról sem, mert szóltak a sípok meg egy-két kereplő is, ám az igazi hangzavar akkor keletkezett, amikor Orbán kisétált az emelvényre, s nekikezdett. Mindebből én, aki ekkor úgy huszonöt méterre állhattam Orbántól, az égvilágon semmit nem hallottam, olykor elkaptam egy-egy „Brüsszelt, nemzetit és szuverenitást”, ám ennyi.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
 Fotó: Sióréti Gábor | |
Azt azonban mindennél hangosabban lehetett hallani, ahogy zengett az „Orbán, takarodj!”, nem sokkal később pedig „Diktátor!” és „Börtönbe!” kiáltásokkal fejezték ki tiltakozásukat a tüntetők. Volt, ahol a valtonosok megpróbáltak beavatkozni, de úgy tűnt, mintha maguk is feladták volna a harcot, mert egyszerűen az volt a helyzet, hogy elemi erővel szólt az Orbán elleni tiltakozás, igaz, olykor a „Viktor, Viktor!” is erőre kapott. Aztán megint jöttek a sípok.
„Hazamegyek, ebédelek, majd megnézem a tévében a beszédét, mert ebből tényleg nem lehetett semmit sem hallani” – mondta egy férfi, amikor az Astoria felé indultam haza.
 Fotó: Sióréti Gábor | |
