Huszonöt méterre álltam tőle, de nem hallottam egy szavát sem: ilyen volt közelről Orbán kifütyülése

  • Gera Márton
  • 2017. március 15.

Belpol

Zengett nagyon az „Orbán, takarodj!” – Helyszíni beszámoló.

„Na, kíváncsi leszek, megsértődtek-e rá a lengyelek!” – mondta a társainak egy idősebb férfi, amikor a Ferenciek terénél jöttünk fel a metróból. Nos, a lezárt Astoriánál tényleg lehetett látni néhány lengyel fiatalt, és akivel sikerült beszélnem, azt mondta,

haragszanak ugyan Orbánra, amiért szembement velük az EU-ban,

de mégis „itt vannak”. Volt olyan fiú is, aki inkább a vodka előnyeiről kezdett el beszélni, majd lőtt egy szelfit lobogós háttérrel. Egy szemüveges férfi lengyel zászlóval s angol feliratos táblával jelent meg, amelyen azt kérte számon, miért bántotta meg „lengyel testvéreit Orbán úr”.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Mindezt nem sokkal 10 óra után tapasztaltam, amikor az Astoria felől szerettem volna bejutni a Múzeum körútra, ami elsőre nem tűnt olyan egyszerűnek, mivel egy hosszú kordon volt felhúzva, s a Valton Security őrei csak lassan engedték be az embereket. Mondjuk, azt nem lehetett megmondani, mi alapján döntötték el, hogy kinek a zsebét vizsgálják át, mert volt olyan lengyel srác, akinek még a belső zsebéből is kivetettek mindent, s volt, aki meg simán átsétált.

Juhász Péter és az Együtt tüntetői az Astoriánál

gyülekeztek, és nem sokkal fél 11 előtt „szivárogtak be” a Múzeumkerthez. Egy nő azt mesélte, hogy a bejáratnál alaposan átvizsgálták a csoportosan érkező férfiak zsebeit, de némi leleménnyel sikerült behozni a sípokat.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

false

Fotó: Sióréti Gábor

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Már Orbán beszéde előtt is láttam kisebb összezördüléseket; valakinek a kezéből kiverték a sípot, majd a tettes a földön rá is taposott. Ebből kisebb inzultus kerekedett, de mindenki a másikat próbálta nyugtatni, így nem fajult tettlegességig az incidens.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Szóváltások azonban szép számmal akadtak, pedig a tüntetők Tarlós István beszéde előtt egyszer sem fütyültek, a Himnusz alatt pedig nemhogy füttyöt, de egyetlen bekiabálást sem lehetett hallani. Ez ugyanakkor nem zavarta a miniszterelnök beszéde miatt érkezőket, akik közül néhányan

már akkor nekimentek a sípolóknak, amikor még el sem kezdődött semmi.

„Hülye gecik, miért nem jönnek már a szervezők?” – mondta egy férfi, akit láthatólag zavart, hogy néhány fiatal megjelent egy molinóval, melyen korruptnak nevezték a kormánypárti politikusokat. Volt olyan Orbán-rajongó, aki próbálta csitítani, de láthatólag annyira belelovalta magát, hogy hosszú perceken át magyarázta, miért nincs itt semmiféle probléma a kormánnyal.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Hazaárulók, hitvány emberek vagytok!” – ezt már egy zászlóval a kezében álldogáló férfi kiabálta oda a Juhász Péter mellett álló tiltakozóknak, akik erre rögtön kikérték maguknak, hogy miért lennének hitványak, hiszen azért jöttek ide, hogy kifejezzék az ellenérzésüket. Volt sorosozás is (az kötelező), s amikor a tiltakozók felvetették, hogy maga Orbán is Soros-ösztöndíjas volt, hát, akkor jött a kormány kedvenc panelje, hogy tudniillik „az egykor volt, Orbán ma már nem Soros embere”.

Amikor a Múzeumkert szélénél, a színpadtól úgy harminc méterre álló tüntetők elkezdték egymás között kritizálni Orbánt, egy nyugdíjas nő annyira felhúzta magát, hogy nekiiramodott, és a kabátomba belekapaszkodva akart nekimenni a tiltakozóknak, de a társai leállították.

Már Tarlós beszédéből sem lehetett sokat hallani a színpadtól nem olyan távolról sem, mert szóltak a sípok meg egy-két kereplő is, ám az igazi hangzavar akkor keletkezett, amikor Orbán kisétált az emelvényre, s nekikezdett. Mindebből én, aki ekkor úgy huszonöt méterre állhattam Orbántól, az égvilágon semmit nem hallottam, olykor elkaptam egy-egy „Brüsszelt, nemzetit és szuverenitást”, ám ennyi.

false

Fotó: Sióréti Gábor

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Azt azonban mindennél hangosabban lehetett hallani, ahogy zengett az „Orbán, takarodj!”, nem sokkal később pedig „Diktátor!” és „Börtönbe!” kiáltásokkal fejezték ki tiltakozásukat a tüntetők. Volt, ahol a valtonosok megpróbáltak beavatkozni, de úgy tűnt, mintha maguk is feladták volna a harcot, mert egyszerűen az volt a helyzet, hogy elemi erővel szólt az Orbán elleni tiltakozás, igaz, olykor a „Viktor, Viktor!” is erőre kapott. Aztán megint jöttek a sípok.

„Hazamegyek, ebédelek, majd megnézem a tévében a beszédét, mert ebből tényleg nem lehetett semmit sem hallani” – mondta egy férfi, amikor az Astoria felé indultam haza.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.