Itt valami nagyon durva történhetett: Fideszes politikustól határolódott el Tarlós István

  • narancs.hu
  • 2018. december 19.

Belpol

Harrach Tamás mondott valami vállalhatatlant a főpolgármester szerint.

„Elhatárolódom Harrach Tamás XIII. kerületi (FIDESZ-KDNP) önkormányzati képviselő Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa ügyében tett nyilatkozatától” – indul Tarlós István friss, az MTI által közölt közleménye. „Ízetlennek tartom a politikamentes fővárosi ügyekben hosszú ideje konstruktívan együttműködő dr. Tóth József úr, XIII. kerületi polgármester kifigurázását. Dr. Tóth Józsefet én kértem fel a Tanácsban való részvételre, aki csak a politikamentes szerepvállalás garanciája mellett vállalta a felkérést. Ezt a garanciát én biztosítottam számára, és visszautasítom, hogy bárki komolytalankodjon vele.”

Meglepő, talán példanélküli, hogy Tarlós nyíltan elhatárolódjon kormánypárti politikustól, kár viszont, hogy egyelőre csak azt nem tudtuk kideríteni, pontosan miről is van szó. Harrach Tamás nyilatkozatát egyelőre keressük, de nem találtuk meg. Amint meglesz, frissítjük cikkünket.

Harrach Tamásról két dolgot dob ki a net alapvetően: hogy Harrach Péter fia, és hogy érintett volt a trafikmutyiban.

De lázasan keresünk még!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.