Jövőre hatalmas összeget költ a kormány „Mészáros-fejlesztésre”

  • narancs.hu
  • 2017. július 5.

Belpol

Korábban jól bevásárolt szállodákból is, így nagyot profitálhat a pályázatokon.

Közel 300 milliárd forintos keretösszeggel indul el a Kisfaludy turisztikai fejlesztési program, amiben vidéki szálláshelyek fejlesztésére lehet pályázni 2030-ig – jelentette be Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter néhány nappal ezelőtt.

Erre reagált Tordai Bence, a Párbeszéd szóvivője mai sajtóközleményében, miszerint: „most, hogy Mészáros Lőrincnek több szállodája van, mint alsógatyája, a Fidesz-kormány elindítja »minden idők legnagyobb« turisztikai támogatási programját. A Párbeszéd erős meggyőződése, hogy a 365 milliárdos Balaton-fejlesztési programhoz hasonlóan ez is Orbán Viktor strómanjának további közpénzekkel való kitöméséhez vezet.”

Már jövőre az idei összeg hatszorosát költik „turizmusfejlesztésre” – írják, melynek várhatóan legnagyobb kedvezményezettje a szállodalánc-, kastély- és kempinghálózat-tulajdonosként is tündöklő aranyember, a vagyonát Orbán kormányzása alatt ezerszeresére hizlaló Mészáros Lőrinc.

A helyzet hasonló, mint a Balaton környéki fejlesztések esetén, ahol a 365 milliárdos keretösszegből 5 milliárd forint szinte biztosan Mészáros zsebébe vándorol, miután egyik cége felvásárolta a balatoni kempingek nagy részét, egész pontosan a legnagyobb balatoni turisztikai vállalatot, a Balatontouristot.

A Párbeszéd azt javasolja, ne fárasszuk egymást, ne kelljen folyamatosan figyelni a csaló bűvész kezét: egyszerűen írják bele a költségvetés egyik sorába, hogy Mészáros Lőrinc, alias Orbán Viktor: 200 milliárd forint.

Addig viszont, amíg a Fidesz nem jut el az őszinteségnek erre a szintjére, a Párbeszéd résen lesz, és szorgosan feltárja az Orbán–Mészáros bűnözői kör minden újabb húzását.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.