Ki a zsidó? (Kovács András szociológus)

Belpol

Magyar Narancs: Ismert a fővárosi zsidóság történetileg kialakult szegregációja, azon városrészek listája, amelyekben (mint Erzsébetváros, Terézváros, "- és Új-Lipótváros) a zsidó lakosság jelentősen felülreprezentált volt még a második világháború előestéjén is. Mit mondhatunk ma a zsidó népesség térbeli eloszlásáról?
Magyar Narancs: Ismert a fővárosi zsidóság történetileg kialakult szegregációja, azon városrészek listája, amelyekben (mint Erzsébetváros, Terézváros, "- és Új-Lipótváros) a zsidó lakosság jelentősen felülreprezentált volt még a második világháború előestéjén is. Mit mondhatunk ma a zsidó népesség térbeli eloszlásáról?

Egyedülálló feladatra vállalkozott az ELTE Szociológiai Intézetének Kisebbségkutató Intézete: 1999 márciusa és novembere között 2015 interjút készítettek egy olyan kutatás keretében, melynek célja a mai magyarországi zsidóság feltérképezése. A vizsgálat zsidónak azt a honfitársunkat tekintette, aki saját magát valamilyen értelemben zsidóként azonosította (a kiválasztásról lásd a Minta és módszer című keretes anyagunkat). A cél az volt, hogy képet kapjunk a zsidóság társadalmi helyzetéről,

a mai zsidók önképéről, a zsidósághoz fűződő viszonyáról, különböző társadalmi problémákról és a magyarországi antiszemitizmusról vallott nézeteikről.

Az eredményekről a kutatás vezetőjét kérdeztük.

Kovács András: A mai magyarországi zsidó népesség talán legfeltűnőbb sajátossága a nagyfokú térbeli koncentráció: a megkérdezettek 87 százaléka él a fővárosban, mindössze 11 százalékuk lakik valamely vidéki városban. Mint Ladányi János elemzése kimutatta, a Budapesten belüli eloszlás is jellegzetes különbségeket mutat. Ahogy az egyre fiatalabb generációkat vizsgáljuk, úgy lesz mind kevésbé egyértelmű a lakosság megoszlása körüli hagyományos tendenciák érvényesülése. A pesti belső kerületeket (V-VIII.) tekintve mindenesetre igaz, hogy a fiatalabb megkérdezettek körében jóval kevesebben választották ezeket lakhelyüknek, mint a megelőző generációkban. Ugyanakkor ez a tendencia a XIII. kerületet tekintve már nem egészen egyértelmű: a korábban a zsidó népesség által hagyományosan preferált kerület ma különösen a középkorúak körében népszerű. A fiatalabb korosztályok felé haladva növekszik azok aránya, akik a magas szociális státusú, zöldövezeti II. kerületben laknak, ám ez a tendencia nem érvényesül, ha a hasonló adottságokkal bíró XI. vagy XII. kerületet tekintjük. Figyelemre méltó, hogy egyre fiatalabb generációkat vizsgálva nő a külső kerületekben élők aránya is. Hasonlóképpen a budapesti agglomerációban, a Buda környéki magasabb szociális és ökológiai státusú településeken is inkább a fiatalabb generációk tagjait találjuk. Körükben némileg magasabb azok aránya is, akik valamely vidéki településen, általában városban élnek.

MN: A gyakori vegyes házasságokat, a zsidó és nem zsidó lakosság közötti keveredést, a történeti koronként eltérő intenzitású kitérési hullámokat figyelembe véve a vizsgált társadalmi csoport nyilván igen bonyolult vallási és származási háttérrel bír.

KA: A vallási, származási háttér vizsgálata a témakör legnehezebb kérdései közé tartozott. Elvben persze több generációra kellett volna visszanyúlni, de ehhez nem állt rendelkezésre elegendő adat. A vizsgálat során a felmenők vallási-felekezeti hovatartozását csak a nagyszülőkig regisztráltuk, és elfogadtuk azokat az információkat, melyeket a megkérdezettek adtak felmenőikről. Ezek nyomán a válaszadókat "homogén", "részben homogén" és "vegyes származású" csoportba soroltuk attól függően, hogy a nagyszülők közül négy, három vagy kettő minősült-e zsidónak. Korántsem meglepő a tény: a vegyes származásúak aránya az egyre fiatalabb megkérdezettek felé haladva növekszik, s a legfiatalabb korcsoportban eléri az 50 százalékot, míg a "homogén" csoportba tartozók aránya a 35 év alattiak között már csak 40 százalék. Hasonlóképpen megvizsgálhatók a házasodási szokások is: ezek alapján viszont azt állapíthatjuk meg, hogy a homogámia (ahol mindkét partner származásilag vagy vallásilag zsidónak minősül) aránya a fiatalabb megkérdezettek felé haladva egy ideig csökken, majd beáll egy 40-50 százalékos szintre. Nemek szerinti bontást tekintve viszont egyértelmű, hogy a mai generációban a férfiak lényegesen gyakrabban házasodnak nem zsidó partnerrel.

MN: Mennyire jellemző a vallási hagyományok folytatása-vállalása a vizsgált zsidó populáción belül, egyáltalán, mennyire intenzív körükben a vallásosság?

KA: A gyermekkori, szülői és a jelenlegi családi minták egybevetése világosan mutatja, hogy a zsidó vallási-kulturális mintákhoz való igazodás jelentősen visszaszorult Magyarországon. A szekularizációs folyamat a mai idősebb generációk között ment végbe a legintenzívebben. A mai középgenerációt vizsgálva ehhez képest csak kis változást látunk: ők ráadásul a vallási-kulturális megújulás nyolcvanas évek végén kezdődött korszakát egy olyan életkorban élték meg, amikor az emberek már kevéssé fogékonyak az ilyen változások iránt. A legfiatalabb korosztályokban ugyanakkor a tradícióhoz való ragaszkodás számos markere - például az ünnepek megtartása, a zsinagógalátogatás - intenzívebb, mint az idősebb generációk esetében. Hasonló képet mutat a személyes vallásosság vizsgálata: a vizsgált populáció összességében: kevéssé vallásos, és kisebb arányban jár templomba, mint a magyar népesség más felekezetű csoportjai. A zsidó megkérdezetteknek körülbelül fele tekinti magát a szó igen tág értelmében vallásosnak, míg ugyanez az arány a keresztény felekezeteknél jóval magasabb.

MN: A kutatás alapján milyen tényezők dominálnak a zsidók önidentifikációjában? Mekkora a zsidó identitás felépítésében az Izraelhez való viszony, a vele vállalt szolidaritás szerepe?

KA: A kutatás során több oldalról is igyekeztünk megvizsgálni az identitás kérdését, és a megfelelő blokkokra adott válaszok alapján egyértelmű, hogy a honi zsidóság fele kettős kötődéssel bír, azaz a magyar és a zsidó identitást egyszerre és egyforma erősséggel vállalja. A megkérdezettek egyharmadának zsidó identitása kifejezetten gyenge, míg 15 százalékuké erős. A zsidó identitás tartalmi elemei között a legtöbben a holokauszt emlékét, a zsidóságot ért üldözés tudatát jelölték meg legfontosabbként. Szintén igen fontos faktornak tartották a megkérdezettek a felmenők, a zsidó múlt emlékeinek ébrentartását, illetve a zsidósághoz tartozás szubjektív élményét. Az Izraelhez való viszonyt nyilvánvalóan meghatározza, hogy a megkérdezettek 73 százalékának él egy vagy több családtagja, rokona, barátja a zsidó államban, és több mint felük járt már ott egy vagy több alkalommal. A legtöbben fiatalok látogatnak Izraelbe. Általános az egyetértés a tekintetben, hogy Izrael léte biztonságot ad a zsidóknak, s hogy büszkék lehetnek Izraelre. Az azonosulás foka az idősebb generációkban a legmagasabb. Ugyanakkor a megkérdezetteknek csak 46 százaléka értett egyet azzal, hogy Izrael a zsidóság igazi hazája. Különösen szkeptikusnak bizonyultak e tekintetben a diplomások. A teljes vizsgált minta 15 százaléka játszott már el az alija, az Izraelbe való kivándorlás gondolatával. Ez az arány a legmozgékonyabb, legfiatalabb korcsoportban sem haladja meg a 20 százalékot.

MN: A vizsgált minta tapasztalatai alapján hogyan viszonyulnak a magyarországi zsidók az őket érintő legsúlyosabb problémához, az antiszemitizmushoz? Érzékelik-e ennek erősödését?

KA: E szempontból a megkérdezettek három, nagyjából egyforma csoportba sorolhatók. Egyharmaduk szerint a zsidóellenesség ma Magyarországon gyenge, ennél valamivel többen, 37 százalék véli úgy, hogy kifejezetten erős, míg csaknem harmaduk e kettő közé teszi az antiszemitizmus intenzitását. A megkérdezettek 28 százaléka szerint ma Magyarországon legalább minden harmadik ember ellenszenvvel tekint a zsidókra, és közel kétharmada véli úgy, hogy a közelmúltban nőtt Magyarországon a zsidóellenesség. S azokhoz képest, akik szerint csökkent a zsidóellenesség, több mint tízszer annyian mondják azt, hogy erősödött Magyarországon az antiszemitizmus. Az idősebb generációkban ugyanezen különbség tizenhétszeres. Ugyanakkor a megkérdezettek 80 százaléka azt mondta, hogy személyesen nem érte semmilyen, a zsidóságával kapcsolatos hátrány vagy sérelem, és a személyes sérelmekről beszámolók többsége is nyilvános helyen elhangzott antiszemita megjegyzést nevezett meg annak forrásaként. Bár a megkérdezettek többsége valószínűtlennek tartja, hogy a közeljövőben zsidóellenes diszkriminációra kellene számítani, s csak egyharmaduk véli úgy, hogy a következő tíz évben nőni fog a zsidóellenesség, túlnyomó többségük (85 százalék) korlátozná a zsidóellenes nézetek szabad terjesztését, s ez különösen az idősebb generációk között számít egyértelműnek.

MN: A zsidókkal kapcsolatos hagyományos, akár társadalomtudományos sztereotípiák szerint, és itt gondolhatunk Sombarttól Erdeiig számos szerzőre, a zsidók mindenhol a liberális kapitalizmus zászlóvivői voltak. Mennyiben tér el a mai magyarországi zsidóság piacgazdaságról alkotott véleménye a teljes népességétől, és mennyire jellemző, hogy a megkérdezett zsidók a többségtől eltérően ítélnének meg egyes társadalmi kérdéseket?

KA: A gazdasági attitűdöket vizsgálva feltűnő, hogy a megkérdezett zsidók általában liberálisabb álláspontot képviselnek, mint a teljes népesség, s kevésbé hajlamosak elfogadni a piacgazdaság szabályainak korlátozását egyes egalitárius célok, például a jövedelemkülönbségek csökkentése érdekében, bár ez utóbbit a megkérdezettek is igen fontosnak tartják. Ugyancsak jellemző a liberális attitűd dominanciája egyes társadalmi-világnézeti kérdésekben. A kutatás eredményei alapján a zsidó népesség véleménye számos kérdésben - menekültek befogadása, halálbüntetés kiszabása, cigányok, melegek, kábítószer-fogyasztók megítélése - döntően eltér a teljes lakosság attitűdjeitől, melyek e kérdésekben általában erősen konzervatívak, és ez igaz akkor is, ha a kontrollcsoportot a teljes budapesti népességre szűkítjük. A zsidó megkérdezettek között még a halálbüntetés kérdésében is fele-fele azok aránya, akik mellette, illetve ellene foglalnak állást - ezzel szemben még a budapestiek között is 75 százalék támogatná súlyosabb esetekben a legszigorúbb ítélet kiszabását.

MN: A kutatás módszertanából következően nyilvánvalóan nem lehetett teljes reprezentativitásra törekedni. Mennyire lehetnek relevánsak a megkérdezett kétezres csoport válaszai az egész vizsgálni kívánt közösségre nézve?

KA: Valószínűsíthető, hogy mintánkban a zsidósághoz jobban kötődő, erősebb zsidó identitással rendelkező csoportok jelentősen, a magas társadalmi státusúak pedig valamelyest nagyobb arányban szerepelnek, mint a teljes, vizsgált népességen belül. A fiatalabb generáció mintájának összeállításakor a kérdezők ismerősöktől szerezték be az információkat, emiatt a homogénebb családi-rokonsági miliővel, illetve erősebb zsidó kapcsolati hálóval rendelkezők könnyebben kerülhettek a kérdezők látókörébe. Emellett az is valószínűsíthető, hogy bizonyos témakörökben a megkeresés jellege is a zsidó identifikáció irányában befolyásolhatta a konkrét válaszokat, hiszen a megkérdezettek az adott interjúszituációban védettnek érezhették magukat, és olyan válaszokat adtak, amelyeket másfajta helyzetben valószínűleg elkerültek volna.

Barotányi Zoltán

Minta és módszer

A kutatóknak nyilvánvaló okok miatt már a minta kiválasztása is gondot okozott: először is a zsidóságról nem áll rendelkezésre egységes nyilvántartás, másrészt az asszimiláció és a keveredés miatt nehéz eldönteni, hogy ki a zsidó, ráadásul a korábbi zsidóüldözések történeti tapasztalatai sokakat visszariasztanak attól, hogy nyíltan, akár egy kérdőív kitöltésének erejéig is vállalják zsidó identitásukat. Ennek megfelelően a véletlen kiválasztáson alapuló mintavétel csak részben jöhetett szóba - ennél sokkal rafináltabb megközelítésre volt szükség. Kiindulásként a kutatók olyan listákat használtak fel, melyek egyértelműen azonosítható populációra utaltak. Ilyennek tekinthették az idősebbek (1945 májusa előtt születettek) esetén a kárpótlásért folyamodók listáját, s mivel azt feltételezték, hogy ez a regiszter teljes körűen lefedi a 45 előtt született népességet, így a továbbiakban ez képezte a mintavétel alapját. A kárpótlási regiszteren kívül felhasználták még a budapesti Chevra Kadisa (temetkezési, illetve karitatív feladatokat ellátó Szent Egylet) nyilvántartását, továbbá egyes zsidó kulturális és társadalmi szervezetek tagnévsorát - innen viszont csak az 1945 után születetteket vették figyelembe. Ahhoz, hogy a fiatalabb generációk megfelelő arányban szerepeljenek a mintában, a ´45 előtt születettek közül két csoportot is kiválasztottak (egyaránt véletlen mintavétellel): az egyik csoportot közvetlenül lekérdezték, míg a másik csoport tagjait megkérték, hogy adják meg fiatalabb hozzátartozóik címét. Mivel még ez sem biztosította a fiatalabb korosztály kellő mértékű jelenlétét a mintában, ezért a már meglévő, rendelkezésre álló adatok alapján olyan kvóta-mintavételi keretet állítottak fel, amely meghatározta, hogy a továbbiakban milyen arányban szerepeljenek a megkérdezettek között férfiak és nők, az egyes korosztályokba tartozó, illetve a különböző településeken élő válaszadók. Ezek nyomán a kérdezők már maguk választották ki az interjúalanyokat - vitás esetekben a mintába kerülés kritériumaként azt szabták meg, hogy a megkérdezett legalább az egyik szülőjét zsidóként definiálja. A listán szereplőket végül a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége által jegyzett levélben kérték fel a válaszadásra, a kérdezőbiztosok ugyanezen levéllel, személyesen keresték fel a megkérdezetteket. Végül 2015-en vállalkoztak arra, hogy elkészítsék az átlagosan másfél órás interjút. Az adatok elemzését Angelusz Róbert, Kovács András, Ladányi János és Tardos Róbert végezték el. A kutatási eredmények összefoglalása nemrég jelent meg a Szombat című folyóirat kiadásában.Lélekszám

A régóta zajló polémiára is tekintettel a mostani kutatás keretei között megkísérelték megbecsülni azt is, hogy hányan vannak ma Magyarországon azok, akik valamely (szűkebb vagy tágabb) definíció szerint zsidónak tekinthetők. A létszámbecslést, amely Stark Tamás történész nevéhez fűződik, jelentősen megnehezítette az a körülmény, hogy 1949 óta nem állnak rendelkezésre felekezeti bontású népmozgalmi adatok, ráadásul az utolsó, még rendelkezésre álló adatsorok között is jelentős eltérések adódnak, s éppen ezért igen nehéz a becslés kiinduló bázisának, az üldöztetéseket túlélt és az országban maradt zsidó népesség számának meghatározása. Az pedig már csak a ráadás, hogy nem egyértelmű annak eldöntése sem, hogy ki tekinthető zsidónak.

Az egyetlen biztos kiindulópont az a részletes statisztikai felmérés, melyet még 1945 végén készített a Zsidó Világkongresszus Magyarországi Képviseletének statisztikai osztálya (az utóbb hivatalos gazdaságtörténésszé avanzsáló Pach Zsigmond Pál vezetésével). Ez a kérdőíves összeírás 143 624 főt regisztrált - ugyanakkor egyéb (például német és magyar belügyi, diplomáciai jelentések adatait is felhasználó) becslések 220-260 ezerre teszik a háború utáni zsidó népesség létszámát (a kutatók szerint a minimális szám lényegében az izraelita vallásúakat, míg a maximális szám a túlélők összességét foglalja magában). Ezen kettős bázisból kiindulva, a fővárosi lakosság demográfiai sajátosságait a zsidó népességre vetítve (tudniillik a túlélő zsidóság zöme budapesti, s a többiek is fokozatosan a fővárosba vándoroltak) ötévenként megbecsülték a populáció nagyságát s a népességváltozás (jelen esetben leginkább csökkenés) becslését a női népességszámok alapján végezték. A becslés során figyelembe kellett venni az 1945-49 közötti, illetve az ´56-os forradalmat követő kivándorlási hullámot - ezen belül a zsidó emigránsok minimális és maximális számát. Végül a számítások nyomán két adatot kapunk: a minimális bázisból kiinduló becslés szerint 2000-ben 64 000 fő volt a zsidó népesség létszáma Magyarországon, míg a maximális becslés eredményeként ugyanez a létszám 118 ezer fő. Ezek a becslések a már említett okok miatt - a házastárs származási és felekezeti hovatartozásától függetlenül - a zsidó anyától születettek számára vonatkoznak. Ha viszont figyelembe vesszük azt a csoportot is, amelyben a két szülő közül az apa zsidó származású (ne felejtsük: a vegyes házasok aránya a 70 év alatti korosztályokban minimum 50 százalék), akkor a becsült létszámot 25 százalékkal meg kell növelni. Eme becslés alapján ma Magyarországon 80 ezer és 150 ezer fő közé tehető azoknak a száma, akiknek legalább az egyik szülője zsidó származású.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.