Egotrip
Kálmán C. György: Magánvalóság
Van a mi falunkban néhány igazán kiváló ember, tudósoknak és művészeknek nevezném őket; valamennyien büszkék vagyunk rájuk, az ő tudásuk, tehetségük valóban nem mindennapi.
MaNcs, XIV. évf. 39. szám, (2002.09.26.) (2002-09-26)
Van a mi falunkban néhány igazán kiváló ember, tudósoknak és művészeknek nevezném őket; valamennyien büszkék vagyunk rájuk, az ő tudásuk, tehetségük valóban nem mindennapi.
És ön ikonnak érzi magát? - kiabálja a magnós lány olyan szerencsétlen arckifejezéssel, amilyet eddig csak Dosztojevszkij-regényben olvastam. A Cult Edie című dala (Sonic Temple, 1989) dübörög maximum hangerőn, a botrányosan fiatal és botrányosan ápolt, hízásra hajlamos és éppen ezért végtelenül frusztrált jövevény látványosan uralkodik magán, pedig látom rajta, mennyire fáj neki ez az egész, mennyire szeretne túlesni rajtam, mennyire nem érdekli, amit mondok.
Dzsambo összegyűjtötte tegnapi frontharcosait. Felelősséget érzett irántuk. Ő adott fegyvert a kezükbe, a horvátországi és a boszniai csatatereken ő öntött beléjük lelket. Sokan közülük kezüket-lábukat vesztették. Dzsambo látta, hogy nem gondoskodik róluk senki, hiszen legtöbbjük az utcára kerülve alamizsnáért könyörgött. Elhatározta, hogy segít rajtuk. Nem engedheti meg, hogy az igazi nemzeti szellemű patrióták koldusként nyomorogjanak.
Akét valóságshow körül felbuzgó jelentős értelmezési és értékelési munka szerkezetét tekintve leginkább az élelmiszer-ipari horror mint közbeszéd természetére (sör, vadászfelvágott, bontott csirke) emlékeztet.
Egy normális országban a hazug politikus nem okvetlen kelt azonnali undort és közfelháborodást. Sőt. Az ízlésesen, mértékkel és tisztességesen hazudozó közszereplő egyfajta udvariasságról, polgártársai megbecsüléséről tesz bizonyságot. Egyrészt mert egy jó hazugság kitalálása nem kevés alkotóenergia mozgósítását igényli, másrészt mert támadhatóvá és kiszolgáltatottá teszi az illető politikust. A hazug ember lebukhat, sőt általában le is bukik, elveszti a választásokat, és még előzetesbe is kerülhet. Továbbá. A nyilvános hazugság, annak cáfolata vagy beismerése adja meg demokratikus közéletünk belső dinamikáját, tölti meg hétköznapjainkat drámai és vicces epizódokkal. De a hazudozásnak eme esztétikai funkción kívül népnevelői szerepe is van. A nép ugyan abszolúte jól tudja, hogy minden politikus hazudik, mégis, igen gyakran elhiszi, sőt meg is szereti azt az állítást (ígéretet, programot), amiről később kiderül, hogy nem egészen vagy nem úgy igaz, esetleg teljes képtelenség. A nép ilyenkor a homlokára csap: a marha, aki vagyok, hogy bevettem! Netán: jó, X. nem mondott igazat ebben és ebben, de abban és abban legalább megpróbálta, és Y. sokkal képtelenebb hazugságokkal támadott, inkább megint X.-et ikszelem. Az intelligens, kulturált és hihető hazudozás nemcsak egy mélyebb humanizmusnak a megnyilvánulása, hanem demokratikus közéletünk hajtómotorja és sava-borsa. A hazudozáshoz való jog demokratikus kiterjesztése és alkotmányos védelme - a világútlevél mellett - a rendszerváltás legnagyobb vívmánya. Sőt. A politikusoknak - a közösség iránti felelősségérzettől vezérelve, a demokrácia védelmében - hazafias kötelességük hazudni.
Orbán Viktor az elvesztett választások után, némi EU-val kapcsolatos legénykedés mellett, mindösszesen annyi politikai mondandóval bírt szolgálni akár híveinek, akár a magyar társadalomnak, de valójában csakis a kormányzó erőknek, hogy aggyá´ tévét!
Magyar Narancs: Ismert a fővárosi zsidóság történetileg kialakult szegregációja, azon városrészek listája, amelyekben (mint Erzsébetváros, Terézváros, "- és Új-Lipótváros) a zsidó lakosság jelentősen felülreprezentált volt még a második világháború előestéjén is. Mit mondhatunk ma a zsidó népesség térbeli eloszlásáról?
Augusztus 31-re virradóra a horvát határ melletti somogyi kistelepülésen, Tótújfaluban meggyilkolták S. Vilmos munkanélküli helyi lakost. Néhány nappal az eset után ország-világ megismerhette a tett elkövetését beismerő, épp csak fiatalkorú S. Kittit, valamint részletekben gazdag (bár egymásnak időnként homlokegyenest ellentmondó) beszámolókat olvashatott a család történetéről. A következőkben megkíséreljük összefoglalni a lapzártánkig ismertté vált tényeket, az általunk megkérdezett szakemberek segítségével vázoljuk a tett indítékaként megjelölt családon belüli erőszak néhány sajátosságát, továbbá feltérképezzük az esemény sajtóvisszhangját.
Felerősödtek a politikai viták az uniós csatlakozás belpolitikai feltételeiről: a Fidesz vezető politikusai - a múlt csütörtöki, minden parlamenti párt által aláírt együttműködési nyilatkozat után is - azt vallják: október végén, a költségvetés benyújtásakor dől el, támogatják-e az integráció elengedhetetlen feltételének tartott alkotmánymódosítást. Ennek tervezetét az igazságügyi tárca még nem dolgozta ki, noha a képviselőknek december végéig kétharmados többséggel az alaptörvényt is EU-konformmá kellene tenniük. A vita nem eleve értelmetlen, hiszen jó alkalmat adhat a csatlakozás valódi kérdéseinek a megismeréséhez; de könnyen fel is boríthatja az eddigi integrációpárti parlamenti konszenzust.
Az élőláncok, csuklyás őrjáratok és Molotov-koktélok után múlt csütörtökön újabb fejezettel gazdagodott a cigányellenességből fakadó lakossági akciók krónikája: a Tolna megyei Németkér feldühödött polgárai lakhatatlanná tettek egy házat, hogy megakadályozzák egy ötfős paksi család beköltözését. A rendőrség nyomoz.
Vajon népünnepélynek nevezhetünk-e egy olyan rendezvényt, ahol a sörsátrakban van ülőhely, és a vezérszónok színpadra lépese előtt öt perccel kényelmesen helyet foglalhatunk az első sorban?
Hírkereső A Google internetes kereső (google.com) hétfőn elindította új szolgáltatását, a Google Newst. A kereső automatikusan, 4000 angol nyelvű forrásból válogatja a híreket, a New York Times-tól a kisvárosi lapokig.
Ibizán kiosztották az idei dj-díjakat. A nyertesek: Roger Sanchez (house), Carl Cox és Richie Hawtin (techno, megosztva), X-Press 2 (tech-house), Pete Gooding (a legjobb ibizai), Erick Morillo (a legjobb nemzetközi), Pete Tong (mindazért, amit a dance műfajért tett), Tim Deluxe (a szezon legjobb számáért:n JAMAICA 40 Minden idők legnépszerűbb dalának választották Jamaicában Bob Marley, Bunny Wailer és Peter Tosh, vagyis a Wailers No Woman, No Cry című számát (ami az uralkodó magyar felfogás ellenére nem azt jelenti, hogy ha nincs nő, nincs sírás sem, hanem kérés az asszonyhoz, ugyan ne ontsa már könnyeit).
Az egyetlen nyertes Joschka Fischer és a zöld párt. Schröder nagy pofont kapott, de tovább kormányozhat, Stoiber nagyot teljesített, de mehet vissza Münchenbe szomorkodni, az exkomcsik kiestek, a liberálisok elbuktak - egyébként pedig minden maradt a régiben. A MaNcs pénteken Münchenben, szombaton Drezdában, vasárnap Berlinben szaglászott.
Jobbközép pártok alakíthatnak kormányt Szlovákiában a hét végi voksolás után Mikulás Dzurinda vezetésével. Olyan bölcsen viselkedtek a szlovák választók, hogy maguk is meglepődtek. Péntekről szombatra virradóra valószínűleg egy jó tündér kicserélte az országot. Persze nem egészen, hiszen nincs választás Szlovákiában Vladimír Meciar győzelme nélkül.
A szemle címe: Next, azaz következő - a fogalom igen tág, bárki bármit kiállíthat, ha meghívják. Ez a világ sztárépítészeinek szemléje, akik többnyire szolid, szemüveges öregurak, és tévéinterjúkat adnak hatalmas makettek előtt. Van a biennálénak egy másik oldala is - a nemzeti pavilonok kertje. Itt megtalálható a főáramlat kritikája és számos más helyi specialitás.
Magyar Narancs: Honnan jött az ötlet, és hogyan valósította meg?
Érdemes rá odafigyelni, nem az az alkotó, aki évente menetrend szerint tart bemutatót. Egy hete került a mozikba új, drogtárgyú filmje, a Kanyaron túl.
Félidőket játszom mindkét csapatban - mondta Belmondo, és fölpofozott valakit az Azúr-parton, tornacipőt viselt és csinos zakót, beszállt egy kabriolet-ba, s elhajtott, hogy eleget tegyen a dekadens díva vacsorameghívásának. Közlése arra vonatkozott, hogy:
Atárgykörben igen mérsékelten jártas kívülállóként úgy gondolom, hogy a drogfüggő ember életét felváltva és párhuzamosan, de mindenképpen folyamatosan kitölti két probléma, vágy, cél, ahogy tetszik: az anyag megszerzése és a leszokás. E kettőn túlmutató, egy kicsit is hosszabb távú törekvésekre értelemszerűen nem juthat sem idő, sem energia. Minden ezek körül forog, ezért aztán mélységesen szomorú, mert szűkös, ugyanakkor a nem drogfüggő ember életéhez képest sokkal reménytelenebb is bármi egyéb, ami a világon van. Szerelem, szakítás, magány, bizakodás, fájdalom. Ebből pedig az következik, hogy egy drogfüggőkről szóló film vagy vicces és abszurd lehet - láttunk erre példát eleget -, vagy, ha nem ilyen, hanem mondjuk "komoly", "dokumentarista igényű" stb., a cselekménye nem szövevényesedhet túlságosan bonyolultra. Hajsza, kaland, indulatok, minden, minden az anyag körül forog, és ez nagyon erőteljesen szűkíti a fikciós lehetőségeket. Fogalmazhatunk persze másképpen is, mondván, hogy ez a leszűkült világ is világ, igenis megvannak a maga koordinátái, a történéseket meg innen, eggyel beljebbről kell figyelni, de a lényeg ugyanaz marad: a drogfüggők élete aligha mutatható be akciók villogó tűzijátékaként. Talán ez már önmagában is elősegíti, hogy a mondott kereteken belül viszont elejétől a végéig fennmarad a filmben (itt, ebben) egy olyan intimitás, nem fülledt, hanem meggyőzően természetesnek tűnő közelség, amely a mozgalmasságot az indulatok, érzelmek szintjére - ezek fájdalmas zűrzavarába - helyezi át.
Az énekes-hegedűs Iva Bittová a cseh zenei élet legfontosabb és általunk leginkább ismert képviselője Karel Gott után. Az avantgárd, a pop, a népzene és a klasszikus zene elegyéből mára messziről felismerhető zenei stílust hozott létre. Szeptember 20-án és 21-én a Nederlands Blazers Ensemble nevű holland kamarazenekarral lépett fel a Trafóban, a Come Dearest (Gyere Drágám!) című új programmal. Ivát sokan artisztikusnak tartják, de még többeket nyűgöz le a tehetsége és a hangja mellett az a gyermeki, egyedi játékos stílus, ami még a nem komolyságukról híres hollandokat is levette a lábáról.
Soha nem fogom elfelejteni a büféslány tekintetét, amikor a Kowald kért egy vizespohár vodkát 1990-ben, a Kamaraerdei Jazzfesztiválon. Rezzenéstelen arccal megitta, aztán fölment a színpadra, és játszani kezdett. Én be voltam szarva, hogy az az ezer ember hogy fogja bírni a szóló bőgőkoncertet. Az elején volt egy kis zsezsegés, de aztán csend lett. A feketébe öltözött ember ráhajolt a bőgőjére, és miközben játszott, torokénekléssel kísérte magát. Éles volt, következetes, és mindent tudott a bőgőről. Ötven perc múlva hirtelen abbahagyta, egy percig még csend volt, aztán kitört az ováció.
Mindenki kóstolt már fekete címkés kommerszet és valódi, gyümölcsből készült zugpálinkát. Az új "pálinkatörvény" optimista értelmezői szerint e kettő között kell lennie annak az útnak, amely a hungaricum uniós sikerekre vezető szupersztrádája lesz.
"Középen a licit" - mondta időnként az árverésvezető, Marsó Diana, amikor a heves licitálás átmenetileg vagy végleg elakadni látszott. Vagy: "Jobbra (balra) van a licit." Ebből tudhatták az érdekeltek, hogy ők vannak-e éppen nyerésben. Amikor meg egymás mellett ülők licitáltak, akkor a biztonság kedvéért megkérdezte, nem együtt vannak-e véletlenül. Leütés előtt egy-egy ügyes fordulattal még húzta egy kicsit az időt, majd a koppintás után lendületesen áttért a következő tételre. Elegánsan, zökkenőmentesen vezette le a Mai Manó Ház első fotóárverését.
A linzi fesztiválon a művészeti, technológiai és társadalmi színteret egyaránt érintő kérdésekre keresnek választ. Idén a központi téma az unplugged volt, az esemény az információs network földrajzi és társadalmi vakfoltjaira koncentrált. A szervezők a hagyományoknak megfelelően ehhez társították a szimpóziumot és néhány médiaművészeti projektet. A fesztivál programjai közül kiemelkedett az ún. Electrolobby, aminek keretében az új hálózati technológiák felhasználásával vagy megkerülésével készült művészeti fejlesztéseket mutatták be, a Cyberarts kiállításon pedig a Prix Ars Electronica díját, az Arany Nikát elnyert digitális alkotásokat.