Csúcsbevételt érhet el az állami vagyonkezelő ebben a kormányzati ciklusban. Munkáját azonban olykor hevesen kritizálják, s a bírálatok korántsem csak politikai indíttatásúak: a közelmúltban az Állami Számvevőszék is kifogásolta néhány tranzakció lebonyolítását.
Magyar Narancs: Az államháztartásnak idén is égetően szüksége van az ÁPV Rt. bevételeire. Teljesül a tavalyi költségvetésben rögzített háromszázmilliárdos tervszám?
Mészáros Tamás: Az ÁPV Rt. üzleti terve módosult, miután eldőlt, hogy elmarad két, eredetileg beütemezett tranzakció: a Mol és a Földhitel- és Jelzálogbank állami kézen lévő üzletrészének eladása. A Budapest Airport (BA) Rt. üzemeltetési jogának értékesítése reményeink szerint viszont sikerrel jár. Ebből jóval több jöhet háromszázmilliárdnál. Tény, hogy a nálunk jelentkező bevétel a fele lehet az eredetileg tervezettnek. A BA vételárának a jelentősebb része közvetlenül a kincstárhoz folyik majd be, mi csak a részvényértéket kapjuk.
MN: Ez azt is jelenti, hogy a módosított üzleti tervük sikere a BA privatizációján áll vagy bukik?
MT: Részben igen, hiszen ebben az évben minden ellenkező híresztelés ellenére túl sok nagy tranzakció nem volt az Antenna Hungária (AH) és a Hungexpo eladásán kívül. Esetleg az MTV-székház értékesítése férhet még bele az idén.
MN: Hogyan alakul a bevétel osztalékágon?
MT: Nem éri el a 2003-2004-es csúcsidőszakot, de akkor a Richter és a Mol is szárnyalt; az AH-ból jelentős osztalékbevétel származott, és még a Volán-társaságok is szolid nyereséggel dolgoztak. Ha azt nézzük, hogy az állami vállalatok jövedelmezősége hogyan alakult, akkor azt lehet látni, hogy a 2002-es mélypont után erős a javulás. A Magyar Villamos Művek akkoriban veszteséges volt a mester-ségesen alacsonyan tartott lakossági energiaár miatt. A veszteséges cégek számát azóta sikerült csökkenteni, így például eladtuk az akkor még szintén deficites Dunaferrt. A beruházási-fejlesztési kényszert az ÁPV Rt. részben privatizációval - lásd BA - vagy saját erőből kívánja kezelni. A Volán-társaságok részére a napokban döntöttünk kilencmilliárdos tőkeemelésről, amit buszrekonstrukcióra fordíthatnak.
MN: Ebben a kormányzati ciklusban mekkora volt az ÁPV Rt. bevétele a privatizációból?
MT: Körülbelül 740 milliárd forint. Ha valóban a 400 milliárdos csúccsal tudnánk zárni a BA-val, akkor az egyes privatizációs ciklusok között a mostaniban érhetnénk el a legmagasabb bevételt. Csak a Horn-kormány alatt jött be ennyi pénz a magánosításból, de az egy tranzakcióra eső bevétel most nagyságrendileg nagyobb. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan javult a nyilvános tenderek és a tőkepiaci értékesítés aránya, valamint az eljárások egyre átláthatóbbakká váltak.
MN: Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) mégis erősen kritizálta az ÁPV Rt. több tranzakcióját (Nemzeti Tankönyvkiadó, Mol, Richter, Bábolna), és a Pénzügyminisztériumtól a felelősség megállapítását kéri.
MT: Egész pontosan úgy szól, hogy ha szükséges, indítson eljárást a felelősség megállapítására. A pénzügyminiszter az említett ügyekben jelentést kért, melyen még dolgozunk. Nyugodtan mondhatom, nekünk tiszta a lekiismeretünk.
MN: Az ÁSZ szerint vagyonvesztést okozott, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadóra (NT) kiírt pályázaton a második körben a már korábban megajánlott ártól lefelé is el lehetett térni, és hogy az állami Mol-csomag eladásakor az ÁPV Rt. nem vette figyelembe a gázüzletág értékesítésének élénkítő hatását a részvényárfolyamra.
MT: Az NT-t már többször megmagyaráztuk. A hozzá nem értők könnyen behúzhatók azzal, hogy itt "valami" történhetett. Gondoljunk végig egy háromszereplős versenyt, melyben egyik sem tudja, hogy a másik csökkenti-e a megajánlott árat vagy sem. Aki csökkent, azt kockáztatja, hogy végül nem nyer. Az első fordulóban mindenki "ráárazott", mondhatnám, nem teljesen felelősségteljesen. Az adatszoba látogatására csak a második fordulóban volt lehetőség. De ez alapján egyfajta kiválasztódás történt. Nem hiszem, hogy valaki komolyan azt gondolja, hogy úgy befolyásoltunk a három állva maradt versenyző közül kettőt, hogy érvénytelen ajánlatot adjanak be. Vagyis hogy lekéssék a határidőt, és ne tegyék be az aktuális cégkivonatot. Változatlanul úgy érvelünk: ez egy tiszta, vagyonérték fölötti privatizáció volt, amit a privatizációs törvény szerint nem is érvényteleníthettünk volna. A Mol esetében érdekes szakmai vita lehet, hogy a részvényárfolyam alakulásában mennyiben játszhatott szerepet a gázüzletág eladása, és milyen egyéb tényezők járultak hozzá. A Mol 11 százalékos csomagját nem elsőre adtuk el: amikor úgy éreztük, hogy az ajánlott árfolyam nem megfelelő, visszaléptünk. Amikor viszont láttuk, hogy az országnak tízmilliárddal többet tudunk behozni, gyorsan végrehajtottuk a tranzakciót. Mondhatják persze, hogy ha várunk tíz évet, milyen magas lett volna az árfolyam. A bázishoz képest a háromszázalékos discount, amit az eladással realizáltunk, hasonló nagyságú tranzakciókkal összevetve is kifejezetten jónak számít.
MN: Gondolom, vitatja az ÁSZ azon megállapítását is, hogy a Richter állami részvénypakettjének értékesítése helyett a kockázatosabb egyszeri kötvénykibocsátásra került sor.
MT: A kockázat itt azt jelenti, hogy ha zuhanna a Richter árfolyama, akkor a kötvény lejártát követően a különbséget az államnak kellene kifizetnie. Mi elsősorban a cég érdekét néztük, nem pedig az egyszeri, minél nagyobb bevételt. Ez a lépés öt évig biztosítja, hogy ne történhessen ellenséges kivásárlás, és ezzel megvédjük azokat a fejlesztéseket, amiket a cég évi 6-8 milliárd forint értékben megvalósít. Ezen túlmenően így is jelentős, ötven százalék körüli prémiummal sikerült a kötvényeket eladni. A Richter a közmegelégedésre dolgozó menedzsmenttel az élén terjeszkedik tovább, és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják: a gyógyszeriparág nem fog leülni, és mi nem ragadunk bele ebbe a konstrukcióba. Kellett hozzá bátorság, de kockázat nélkül nincs győzelem.
MN: A BA értékesítése minden idők legnagyobb magyar privatizációs bevételét hozhatja. Ám azt látni - és erre az ÁSZ-jelentés is utal -, hogy a cégvagyon jogi helyzete nem tiszta.
MT: Nekünk a privatizáció során kell többéves rendezetlenséget rendezetté tenni. Már amikor a reptér-költségvetési szerv (Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság - LRI) átalakult társasággá (BA), elmaradtak bizonyos lépések - például a teljes vagyonleltár elkészítése -, és ezek következményei hátráltatnak minket. Mindez a dolgozókkal való bértárgyalások során is egyértelműen előjött, hiszen ők az átalakulás után kimaradtak az ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelésből, és a mostani tiltakozásuknak lényegében ez volt a hátterében. A korábban elkövetett hibákat rajtunk kérik számon. Mi egyet tehetünk: abszolút tiszta privatizációt csinálunk. "riási munka ez, hiszen a kincstárral kötendő vagyonkezelői szerződést kell tökéletessé tenni, beleértve a vagyonleltárt, illetve a vagyonértékelést. Ezzel mind kész leszünk addigra, amikor erre szükség van, és bemutatjuk az ÁSZ-nak. Ez nem lehet akadálya a privatizációnak. Mindent megteszünk, hogy ebben a kérdésben rend legyen.
MN: A ferihegyi 2A és B terminálra vonatkozóan a vagyonkezelői jogokat egyszer már odaadta az állam - mégpedig 12 évre az építtető cégnek. Bár a BA megalakításával a kanadai befektetőt képviselő társaságot kiszorították a reptérről (ami miatt az állam jelenleg is perben áll a "kanadaiakkal"), magától értetődő a kérdés: hogyan lehet kétszer eladni részben ugyanazt a jogot?
MT: Ez megint nem a mi ügyünk, hanem a magyar állam pere. Vagyis ha elbukja, neki kell az anyagi következményeit viselni. Erről a mostani pályázók tudnak, az információs memorandumban benne volt.
MN: Lehet, hogy nem a BA pere, de jogkövetkezmények keletkezhetnek rá nézve is. Hogyan árazná be a kockázatot?
MT: Még egyszer mondom, a tranzakcióra nézve ez az ügy egyáltalán nem kockázatos. Olyan felkészült jogi szakembergárda dolgozik a privatizáció végrehajtásán, hogy abban nem lesz hiba. Nem beszélve arról, hogy ha végignézzük a befektetők névsorát, a világ legnagyobb repülőtér-üzemeltetőit látjuk, amelyek hihetetlen tanácsadói apparátussal dolgoznak. Ennyi pénzért nem engedhetik meg maguknak, hogy tévedjenek, mi pedig nem szeretnénk senkit sem félrevezetni.
MN: A vevők amúgy sem nagyon reklamálhatnak, hiszen a pályázati kiírás értelmében a nyertes lemond a megállapodás felülvizsgálati lehetőségéről, illetve legfeljebb egyeurós kártérítést követelhet.
MT: A kártérítés kérdésköre még nem zárult le. Először is a Fővárosi Bíróság jogerős határozata a privatizációs kiírást megsemmisítette, miután a munka törvénykönyve alapján levezették: hibáztunk, amikor nem kérdeztük meg a dolgozók érdekképviseleteit a magánosításról. Ami azt jelenti, hogy új tranzakciót kell kezdeni, amihez kormánydöntésre van szükség. Várhatóan ezzel a privatizáció feltételrendszere is módosul, tehát a kártérítési klauzulára vonatkozó kérdést nem tudom megválaszolni. Mielőtt a bírósági döntés megszületett, a vagyonkezelési szerződéstervezetet a befektetők véleményezték, így magának a mintaszerződésnek a szövege sem volt még teljesen kész - a bírósági határozattól függetlenül. Ugyanakkor remélem, hogy az eddigi munkánk sem válik fölöslegessé.
MN: Amennyiben megjelenik az új kiírás, az előző előminősítésén kipottyant cégek is indulhatnak?
MT: Ahogy jeleztem, a kormány dönt az új eljárásról.
MN: Kora tavasszal attól volt hangos a sajtó, hogy Draskovics Tibor akkori pénzügyminiszter leállíttatta - már a földvásárlásról szóló szerződés aláírása után - a reptér bővítését Ecser irányában. Ennek nincsenek jogkövetkezményei a BA vagy az ÁPV Rt. számára?
MT: Én nem tudok ilyenről. Nem is az ÁPV Rt. kötötte a szerződést, csak egy keretösszeget hagyott jóvá a földvásárlásra. Tény, hogy a tranzakciót a miniszter úr leállíttatta, és azt mondta, további vizsgálatok szükségesek: arról, hogy egyáltalán bővülni kell-e az Airportnak, ott kell-e telket vásárolni stb. Nem tudom, jogilag lehet-e mondani azt, hogy érvénytelen. Én most nem érzek ezzel kapcsolatban olyan problémát, ami bennünket zavarna.
MN: Idén sem jött össze a Malév privatizációja, ami egyre sürgetőbbé válik, hiszen a cég közvetlen állami támogatást az uniós környezetben már nem kaphat.
MT: Azzal, hogy az üzemanyag-üzletágat a Malév eladja a BA-nak, a nemzeti repülőtársaság helyzete átmenetileg konszolidálódik. Az a veszély elhárult, hogy a saját tőke a jegyzett tőke kétharmada alá süllyedjen, ami miatt már mindenképp tulajdonosi beavatkozásra volna szükség. Ma úgy látjuk, hogy 2006 végéig ilyesmivel nem kell számolnunk. A Malévre sajnos nem érkezett igazán megfelelő ajánlat, még ha volt is az Airbridge javára némi különbség - főként a bemutatott pénzügyi garanciák miatt. Abban bízunk, hogy a BA körüli befektetési kedv egy éven belül olyan helyzetet generálhat, hogy ismételten meg lehet hirdetni a Malévet, és nagyobb versenyben dőlhet el a sorsa.
MN: Sok kritika éri az ÁPV Rt.-t, hogy a tanácsadói díjak lassan olyan ütemben emelkednek, mint az autópálya kilométerenkénti bekerülési költsége, aztán utólag mindig kiderül valami "úthiba". Most épp a Credit Suisse First Boston (CSFB) hatszázhúszmilliós tanácsadói díja borzolta a kedélyeket, miközben a bíróság meghiúsította a BA privatizációját, amit a CSFB készített elő.
MT: Először is: a tanácsadói díjak a tranzakciók árához képest ma egy százalék alatt vannak - valamikor ez három-négy százalék körül mozgott. Azt is hozzátehetjük, hogy mekkora bevétellel számoltunk a Postabanknál, és mennyi lett. Vagy hogy most hol tartunk a BA-nál, és előzőleg mi volt a várakozás. Az igazgatóság azt a tanácsadót hozta ide, akinek ezen a területen a legnagyobb a tapasztalata és a legmagasabb célt tudja elérni. Ami miatt a bíróság megsemmisítette a pályázati kiírást, olyan ügyben mi már kétszer nyertünk. Nem tehetett róla a CSFB, ilyen döntés még nekünk sem volt a praxisunkban.
MN: 1997 óta tervezik az ÁPV Rt. átalakítását vagyonkezelővé. Elvileg 2005 lett volna az intézményes privatizáció utolsó éve.
MT: Úgy tudom, valóban készül törvényjavaslat az intézményes magánosítás lezárásáról. Egyrészt a privatizációs törvényt kell majd hatályon kívül helyezni, s helyette egy vagyonkezelési törvényt beiktatni, majd magát a szervezetet átalakítani. Ezt egyik pillanatról a másikra nem lehet megtenni, hiszen szükség van az előző időszak lezárására, vagyonértékelésre stb. Nekem az az érzésem, hogy egy átfogó közigazgatási reformmal együtt fog megvalósulni, már az új kormányalakítási időszak után.
