Idén ünnepeltük a magyar autógyártás századik év-fordulóját. Az első hazai autó Csonka János csomagszállító járműve, amely a Magyar Posta nemzetközi pályázatára készült. De az autózás iránti rajongás ennél jóval korábban kezdődött Magyarországon.
"Úgy hallom, hogy egy kerekes, ló nélküli utazó szert találtak. Láttad-é? Mi benne az essentiale?(É) Szeretném tudni rolla, ha van ott Bétsben." Az önjáró szerkezetekkel is kísérle-tező Bolyai Farkas ekképpen próbált igazolást nyerni a nagyvilágban terjedő pletykákról János fiától. Noha a hír akkor tévesnek bizonyult, jól mutatja, hogy a téma iránt mekkora volt az érdeklődés majd' fél évszázaddal Benz automobiljának 1885-ös premierje előtt.
Az 1870-es években a szabadalmi hivatalt már valósággal elárasztották a "ló nélküli szerekkel" kapcsolatos találmányok. Az elsősorban gőzhajtású félreértések mellett Wessely György kocsikészítő Colonet típusú járművéről érdemes szólnunk, ami a bicikli, az eke és a zsebóra szerkezetének kevercse volt. Külsőre leginkább egy kisebb méretű, kerekekkel fölszerelt birodalmi lépegetőre emlékeztetett, igaz, ennek három lába volt. Minden bizonnyal a robusztus külső, valamint a teljesen feleslegesen túlbonyolított mozgó szerkezet kelthette fel a hadsereg érdeklődését; mi mással magyarázhatnánk, hogy a találmány hosszú évekig hadititoknak minősült?
Az automobil megjelenése
után azonban véget ért a flúgos futam, a hazai szakemberek figyelme a belső égésű motorok felé fordult. Igaz, hogy a Rey testvérek utoljára még kiengedték a gőzt petróleummal hajtott kazántüzelésű járművük bemutatásakor, Korda Dezső pedig elkészítette az elektromos autót, de a jövő hírnökei sokkal inkább Hóra Nándor kerékpárbajnok úgynevezett "quadcikli"-je, Szám Géza órás és ékszerész, valamint Csonka János háromkerekű motoros járművei voltak.
A Csonka készítette tricikli - ahogy később az első autó is - postai megrendelésre készült 1900-ban. Ekkor már igen élénk volt a forgalom Magyarországon - és nem csak az utakon. Megnyitották az első hazai autókereskedést, megalapították a Magyar Automobil Clubot, egy évvel később Budapest rendőrfőkapitánya kiadta az első KRESZ-szabályzatot, amiben már a járművezetői vizsgakötelezettség is szerepelt.
1901-ben rendezték meg az első automobil-kiállítást Budapesten, amelyről a Vasúti és Hajózási Hetilap lelkes szerkesztője, Dalmady Ödön lelkendezett: "Mint egy nagy jelentőségű eseményről akarok beszámolni a Magyar Automobil Club kiállításáról, mely az automobilok térhódítását óhajtotta előmozdítani hazánkban. Mert az automobilizmus ma már nem annyira mint sport-, hanem főleg nemzetgazdasági szempontból érdemel különös figyelmet. Nálunk az első kiállításon már elég szép számban láttuk a sportkedvelők mellett az üzletemberek kocsijait, biztos jeléül annak, hogy az idő járását nálunk is megértették."
Úgy tűnik, az autózásba vetett hit valóban felgyorsította az "idők járását". Noha százöt évvel ezelőtt, amikor Neumayer Arnold az első taxivállalatot akarta megalapítani, a hatóság eluta-sította kérelmét a járművek tökéletlenségére, valamint arra hivatkozva, hogy az "automobil társaskocsi az Andrássy út és a hidak fakockás burkolatát túlzottan rongálná", a Sport-Világ című lap 1901. október 20-i számának szerzője - Motor-Sport (!) rovatában - pedig arról elmélkedik, hogy az autózás a "reá váró feladatnak, a helyközi forgalom közvetítésének nagyobb stílusban csak úgy fog tudni megfelelni, ha az eddigi szállítási eszközöket
olcsóság, gyorsaság, kényelem
és biztonság tekintetében túlszárnyalja. Ilyen versenyképességgel az automobil eddig még nem rendelkezik, s már pedig azért, mert ma még igen drága. Még nem vagyunk a fejlődés olyan fokán, hogy motorkocsikat nagyiparilag tömegesen lehetne gyártani, miáltal az előállí-tási költségek lényegesen apaszthatóak volná-nak. E bajon az automobil-sport fog segíteni, amennyiben a nagy költségektől vissza nem riadó vagyonosabb osztály megrendelései által a tömeges gyártás útját egyengeti, mihez az államnak a posta- és hadi czélokra szolgáló nagyobb megrendelései is hozzá fognak járulni."
A "hozzájárulást" a Magyar Posta kezdte, amikor 1903-ban nemzetközi pályázatot hirdetett csomagszállító autók gyártására. A kiírásra a legnagyobb cégek is jelentkeztek, a választás mégis Csonka János négyütemű, négyhengeres, 35 km/óra maximális sebességű autójára esett. A döntést azonban nem csak a nemzeti érzelmek vezérelték. Csonka amellett, hogy már említett háromkerekű járművei öt évvel korábban sikert arattak postáskörökben, sőt 1925-ig teljesítettek szolgálatot, nem csak a magyar autózás egyik legtekintélyesebb alakjának számított: Bánki Donáttal 1890-ben bemutatott közös szabadalmuk, a karburátor a legfontosabb találmány volt az autózás addigi történetében.
A győztes Csonka-autóból, miután sikerrel debütált 1905 májusában több mint kétezer kilométeres próbaútján, nyolc darabot gyártottak, majd hamarosan elkezdték a jármű sorozatgyártását. Akkor valóban úgy tűnt, csupán idő kérdése, mikor lesz Magyarországból autógyártó nagyhatalom. Ma már tudjuk.
