Bogi, Trabi, Zápor Jóska - Autós fanklubok a világhálón

  • - kovácsy -
  • 2005. október 20.

Belpol

A családi kedvencekkel kezdődött minden, még a régi, merkuros (= állami autókereskedelmi) időkben, amikor évekre foglaltak voltak a népszerűbb várólisták. Kapós volt a Zsiguli, a Skoda meg a Trabant - legkevésbé a Zaporozsec. Ekkor még minden család a saját kocsijának a fanklubja volt.

A családi kedvencekkel kezdődött minden, még a régi, merkuros (= állami autókereskedelmi) időkben, amikor évekre foglaltak voltak a népszerűbb várólisták. Kapós volt a Zsiguli, a Skoda meg a Trabant - legkevésbé a Zaporozsec. Ekkor még minden család a saját kocsijának a fanklubja volt.

Bömbi, Brúnó vagy Töftöf, a dédelgetett, tisztogatott, a visszapillantón a másik kis jövevény első pár cipőjét, a kalaptartón csipketerítőt viselő kedvenc súlyosabb esetben önnön karosszériáján viselte a nevét.

Ellene is lázadt, aki ifjonti daccal az olyan elérhetetlenségekért lel-kesedett, mint egy Citro‘n-"cápa" vagy egy Alfa Spider. Egy egész generációnak kellett megöregednie, egy egész rendszernek a végromlásba dőlnie, hogy az egykor oly szörnyűséges dobozok új szerepre találjanak veterán autók kedvelőinek és oldtimer klubok lelkes

tagjainak szerető

körében. Ebben a tekintetben hovatovább elmosódnak az esztétikai és géptani különbségek a II. világháború utáni, tömeges népszerűségre jutott nyugati kisautók és szegényesebb keleti megfelelőik között. Trabant-klubok, Citro‘n CV 2- (Kacsa), Renault 4- (Bakancs) vagy Zaporozsec-klubok, egyre megy. A márka- és típushívők weboldalai sem mutatnak stiláris, tartalmi, netán habitusbeli különbségeket. Ráadásul mintha alábbhagyna a korábbi évek lelkesedése: a jelenhez közeledve egyre ritkulnak a bejegyzések.

Többségük célja a puszta jelentkezés, "hogy lásd, ki hogy néz ki, és milyen vasa van". Maga a "vas" nem feltétlenül a klasszikus modell, van olyan wartburgos weblap, ahol a szépséges "púpos" szériából egy sem szerepel, csak a következő dobozgeneráció, valljuk be, botrányos külsejű darabjai. A következő lépcső a "Nekem is volt egy Bogaram/Moszkvicsom/Kacsám..." típusú, a kívülálló számára kevéssé érdekfeszítő beszámolókat tartalmazza Fórum rovatában, amelyek egy-egy sikeres nagyja-vítás, motorcsere stb. lefolyását részletezik, esetenként "előtte/közben/utána" képi folyamat-ábrázolással.

A valamelyest lírai honlapokról megtudható, hogy az adott járműnek lelke van, hogy - ezért - aki nem vezette, annak kimaradt valami az életéből. A tárgyszerűbb információkat sejtető, pl. "Érdekességek" címen futó rovatok "hihetetlen, mégis igaz" típusú híreket, állításokat közölnek, olyan törés- vagy borulási tesztekről, ahol mondjuk (már a 90-es években!) Trabantok állták a sarat. A "szappantartók" tulajdonosaitól szerencsére nem áll távol az önirónia - legfeljebb ennek a megnevezésnek a tulajdonjogán vitatkozhatnának össze a 126-os "kispolszkiért" lelkesedőkkel. Ha már a Polski Fiat-nál tartunk: a tárgyban az igazi csemegék értelemszerűen lengyel weblapokon találhatók - az egyiken (Mad Max cím alatt) a legbrutálisabb, nyers és erőszakos rali-építmények meredeznek fenyegetően a megszeppent döcögésre tervezett alvázakon.

Külföldi honlapok közé tévedve látszik csak igazán, mennyire kevéssé meglepő kombináció a Turul Harley-Davidson Klub: a szászföl-di Gera városából egy Country és Trabi Egyesület mutatja meg magát a világhálón, az egykori amerikai szakadár Dél keresztsávos lobogója alatt. Persze a kevésbé látványos kombinációk a jellemzőbbek, mint például a Terkebog, a Természetkedvelő Bogarasok Köre, amely cseppet emelkedett megfogalmazásban ugyan, de végül is - igen helyesen - az autós kirándulás nemes eszméje mellett teszi le a garast.

Ha bemerészkedünk a hálón a Zaporozsec mellett felsorakozók szűk körébe, "Zápor Jóska" tábora eloszlatja a közkeletű tévhitet, hogy az autó harckocsi-indítómotorral üzemelne, arról a vélekedésről viszont nem esik szó, hogy a szibériai útviszonyokra tervezett járműnek szándékosan nincs is semmiféle rugózása.

A kisautós webfanklubok kínálatának alapfelszereltségéhez tartozik az alkatrészbörze, amelyet a hozzá nem értő számára az olyan esetek tesznek szórakoztatóvá, amikor a reménybeli eladó valami rejtélyes vasidom képét közli "Tudja-e valaki, hogy mi ez?" megjegyzéssel. A másik tipikus alaptéma pedig természetesen a "tali", a soron következő összejövetel, veteránautós-találkozó. Ez többnyire valamilyen helyi rendezvényhez, mondjuk burgonya- vagy meggyfesztiválhoz kapcsolódik, és a programja lehetőleg nem nélkülöz valami tréfás vetélkedőt. Ugyanennyire fontos az előző "tali" kibeszélése, a szervezési problémák, az ezek miatt kialakult viták, a felcsapó, majd elhaló apró pszichodrámák, amelyek ezeket a közösségeket is éltetik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.