A családi kedvencekkel kezdődött minden, még a régi, merkuros (= állami autókereskedelmi) időkben, amikor évekre foglaltak voltak a népszerűbb várólisták. Kapós volt a Zsiguli, a Skoda meg a Trabant - legkevésbé a Zaporozsec. Ekkor még minden család a saját kocsijának a fanklubja volt.
Bömbi, Brúnó vagy Töftöf, a dédelgetett, tisztogatott, a visszapillantón a másik kis jövevény első pár cipőjét, a kalaptartón csipketerítőt viselő kedvenc súlyosabb esetben önnön karosszériáján viselte a nevét.
Ellene is lázadt, aki ifjonti daccal az olyan elérhetetlenségekért lel-kesedett, mint egy Citro‘n-"cápa" vagy egy Alfa Spider. Egy egész generációnak kellett megöregednie, egy egész rendszernek a végromlásba dőlnie, hogy az egykor oly szörnyűséges dobozok új szerepre találjanak veterán autók kedvelőinek és oldtimer klubok lelkes
tagjainak szerető
körében. Ebben a tekintetben hovatovább elmosódnak az esztétikai és géptani különbségek a II. világháború utáni, tömeges népszerűségre jutott nyugati kisautók és szegényesebb keleti megfelelőik között. Trabant-klubok, Citro‘n CV 2- (Kacsa), Renault 4- (Bakancs) vagy Zaporozsec-klubok, egyre megy. A márka- és típushívők weboldalai sem mutatnak stiláris, tartalmi, netán habitusbeli különbségeket. Ráadásul mintha alábbhagyna a korábbi évek lelkesedése: a jelenhez közeledve egyre ritkulnak a bejegyzések.
Többségük célja a puszta jelentkezés, "hogy lásd, ki hogy néz ki, és milyen vasa van". Maga a "vas" nem feltétlenül a klasszikus modell, van olyan wartburgos weblap, ahol a szépséges "púpos" szériából egy sem szerepel, csak a következő dobozgeneráció, valljuk be, botrányos külsejű darabjai. A következő lépcső a "Nekem is volt egy Bogaram/Moszkvicsom/Kacsám..." típusú, a kívülálló számára kevéssé érdekfeszítő beszámolókat tartalmazza Fórum rovatában, amelyek egy-egy sikeres nagyja-vítás, motorcsere stb. lefolyását részletezik, esetenként "előtte/közben/utána" képi folyamat-ábrázolással.
A valamelyest lírai honlapokról megtudható, hogy az adott járműnek lelke van, hogy - ezért - aki nem vezette, annak kimaradt valami az életéből. A tárgyszerűbb információkat sejtető, pl. "Érdekességek" címen futó rovatok "hihetetlen, mégis igaz" típusú híreket, állításokat közölnek, olyan törés- vagy borulási tesztekről, ahol mondjuk (már a 90-es években!) Trabantok állták a sarat. A "szappantartók" tulajdonosaitól szerencsére nem áll távol az önirónia - legfeljebb ennek a megnevezésnek a tulajdonjogán vitatkozhatnának össze a 126-os "kispolszkiért" lelkesedőkkel. Ha már a Polski Fiat-nál tartunk: a tárgyban az igazi csemegék értelemszerűen lengyel weblapokon találhatók - az egyiken (Mad Max cím alatt) a legbrutálisabb, nyers és erőszakos rali-építmények meredeznek fenyegetően a megszeppent döcögésre tervezett alvázakon.
Külföldi honlapok közé tévedve látszik csak igazán, mennyire kevéssé meglepő kombináció a Turul Harley-Davidson Klub: a szászföl-di Gera városából egy Country és Trabi Egyesület mutatja meg magát a világhálón, az egykori amerikai szakadár Dél keresztsávos lobogója alatt. Persze a kevésbé látványos kombinációk a jellemzőbbek, mint például a Terkebog, a Természetkedvelő Bogarasok Köre, amely cseppet emelkedett megfogalmazásban ugyan, de végül is - igen helyesen - az autós kirándulás nemes eszméje mellett teszi le a garast.
Ha bemerészkedünk a hálón a Zaporozsec mellett felsorakozók szűk körébe, "Zápor Jóska" tábora eloszlatja a közkeletű tévhitet, hogy az autó harckocsi-indítómotorral üzemelne, arról a vélekedésről viszont nem esik szó, hogy a szibériai útviszonyokra tervezett járműnek szándékosan nincs is semmiféle rugózása.
A kisautós webfanklubok kínálatának alapfelszereltségéhez tartozik az alkatrészbörze, amelyet a hozzá nem értő számára az olyan esetek tesznek szórakoztatóvá, amikor a reménybeli eladó valami rejtélyes vasidom képét közli "Tudja-e valaki, hogy mi ez?" megjegyzéssel. A másik tipikus alaptéma pedig természetesen a "tali", a soron következő összejövetel, veteránautós-találkozó. Ez többnyire valamilyen helyi rendezvényhez, mondjuk burgonya- vagy meggyfesztiválhoz kapcsolódik, és a programja lehetőleg nem nélkülöz valami tréfás vetélkedőt. Ugyanennyire fontos az előző "tali" kibeszélése, a szervezési problémák, az ezek miatt kialakult viták, a felcsapó, majd elhaló apró pszichodrámák, amelyek ezeket a közösségeket is éltetik.
